Nemzetközi sajtószemle

Nemzetközi sajtószemlét közvetítünk.

Az amerikai vidéki lapok véleményeit ismertetjük első helyen.
A Toronto Globe kommentáríróját a budapesti Szabad Magyar Rádió utolsó üzenete azokra a kétségbeesett szavakra emlékezteti, amelyeket a lengyel rádiók sugároztak utoljára az éterbe 1939 szeptemberében. Azután így ír:
De íme a különbség. A lengyeleknek voltak szövetségeseik, akik folytatták a harcot, miután ők elestek, a magyaroknak nem voltak. Barátaik igen, szerte az egész világon. Ahogy Magyarország hősi bátorsággal szabadságot kért magának, az emberek szívéig hatolt, de egy ország sem jött segítségükre és még az Egyesült Nemzetek sem vettek tudomást kérésükről, amelyet nemcsak Magyarország népe, de rövid életű forradalmi kormányuk is eljuttatott az ENSZ-hez. Igaz, hogy az ENSZ megvitatta Magyarország ügyét, mind a Biztonsági Tanácsban, mind a közgyűlésben. Igaz, hogy az utóbbi kimondta a határozatot, amely elítéli Oroszországot brutális beavatkozásáért és elrendeli, hogy vonja vissza csapatait. De a határozat még nem volt meg, amikor Magyarországot már legázolták. És ha előbb hozták volna, és ha a forradalom kitörésének napján hozták volna, lett volna valami különbség?
A The Atlanta Constitution véleménye így hangzik:
Soha ország nem bizonyult olyan nyílt és brutális agresszióban bűnösnek, mint a Szovjetunió. A kommunizmus hazugságáról lerántották a leplet és a rabszolgarendszer megrendült. Magyarország olyan ország, amely már azelőtt is szenvedett elnyomás alatt. Felszabadult a török uralom alól is, történetének legragyogóbb fejezetei egyikében. És meg akar szabadulni a vörösöktől is, amint megszabadult a törököktől és osztrákoktól. A szabadság szelleme távolról sem halt meg Magyarországon, vagy a többi rab államokban. Most éled újra fel erősebben, mint valaha, mert a hazafiak vére táplálja. Nekik és a többieknek is, akiket most elnyom a kommunizmus, egy nagy amerikai, Thomas Jefferson szavait üzenjük: "A szabadság fájának időnként a zsarnokok és hazafiak vérétől kell felfrissülnie. A szabad népek támogatásának el kell érnie a bátor rabokat, akik most azért a jogért küzdenek, hogy emberek lehessenek és egyenként is szabadok. Az Egyesült Nemzeteknek és minden szabad államnak össze kell szednie minden rendelkezésére álló erejét, hogy segítsen nekik.
A Des Moines Register vezércikkében többek között ezek olvashatók:
Ez csak a kezdet. A szabadság megindult a kommunista zsarnokság országai felé. Nyers erővel időnként itt és ott, megállítható, de mindig újra nekiindul a diktátorok és titkosrendőrök ellen. Mindig így volt ez a történelemben. Ami Magyarországon történt, a napnál is világosabban bizonyítja a külső világnak, hogy Hruscsov és Bulganyin állítólagos mérséklete csak taktika volt, szívükben semmi sem változott. Bizonyítja, hogy a kommunizmus ő alattuk ugyanaz, mint volt. Ha nagyobb távlatból nézzük, nyilvánvaló, hogy a katonai elnyomás Magyarországon a kommunista gyöngeség jele, nem az erőé. A Kremlnek egy kétségbeesett húzása ez, hogy összetartsa birodalmát. Az egész világ számára itt a bizonyíték, hogy a kommunizmust nem alattvalóinak akarata, hanem csak a tankok, és géppuskák ereje tartja hatalmon.
A Seattle Times így ír vezércikkében:
A szovjet a leigázott országokkal védőfalat akart emelni európai határai köré. Most ez a fal elkezd omladozni. Magyarország megmutatta a Kreml urainak, hogy a Sztálin-rendszer alatt emelt védőművek maguk is dinamittal vannak tele. A nyugati demokráciák a szovjet terjeszkedés ellen olyan katonai intézkedésekkel igyekeztek védekezni, mint az Atlanti Szervezet és Nyugat-Németország felfegyverzése. De ha a csatlósállamokat a magyar forradalmárok győzhetetlen szelleme tölti el, hatalmasabb gátat képezhetnek minden Európa ellen irányuló szovjet agresszióval szemben, mint a nyugati szövetségesek akármelyik kétes értékű tervezgetése.

Befejezésül a Stockholm Tidningen, svéd szakszervezeti napilap egyik vezércikkét olvassuk fel:
Svédország népe szokatlan erővel és egységben irányította figyelmét a magyarországi tragikus eseményekre, és elszörnyedve volt tanúja annak, hogyan gázolták le a szovjet tankok a bátor magyar népet. Rövid életű szabadságálmuk tíz év rabszolgaság után vér és terror tengerébe fulladt, és csak az a remény, hogy a szabadság lángját erőszakkal sohasem lehet teljesen kioltani. Egy kis nemzet a földnek egyik félreeső sarkában, nem sokat tehet Magyarország szerencsétlen népéért, amelynek megpróbáltatása túlhaladja azt, amit ember kibírhat. Mi azt tehetjük, hogy megnyitjuk erőforrásainkat és hozzájárulunk az erőszak áldozatai érdekében indított emberies segélyakciókhoz. Tehát megmutatjuk szolidaritásunkat és részvétünket. De kertelés nélkül megmondhatjuk, és meg is kell mondanunk igazi véleményünket arról, ami történt. Meg kell mondanunk, hogy az elkerülhetetlen érintkezésen kívül semmi közösséget sem akarunk azokkal, akik ilyen borzalmas módon tiporták le vascsizmás lábaikkal a szabadságot és jogot! Amikor erre az álláspontra helyezkedünk, sok nehéz problémára és elhatározásra kell elkészülve lennünk. Hagyományos türelmességünk és barátságunk mindenféle nemzetiségű emberek iránt hozta magával, hogy Svédországban jelen van egy követ, akinek védelme alatt kémek egész hada áradt be békeszerető országukba. Parlamentünk tagjai meg is látogatták a követ országát, és mi is az ilyen alkalmakkor szokásos vendégszeretettel fogadtuk az ország képviselőit. A tragikus magyar intermezzo tanulságai alapján, követhetjük-e továbbra ezt a naiv türelmességi politikát? Sportembereink éppen most készülnek útra a Melbourne-i olimpiai játékokra, ahol a világ fiai és lányai találkoznak békés atlétikai mérkőzésen. A mi olimpiai bizottságunk hétfőn úgy döntött, hogy elmegyünk Melbourne-be, de mi itt feltesszük a végső és nehéz kérdést, hogy Svédország részt vehet-e az olimpián Magyarország gyilkosaival együtt és esetleg olyan magyar atlétákkal együtt, akiket épp ezek dédelgetnek? Ez a kilátás minden szempontból elrettentő és ilyen körülmények között könnyen érthető a hivatalos tényezők húzódozása. Más nemzetek is már lemondtak és a Svédország részvétele elleni reakció is igen erős. Az oroszok maguk azt mondják, nem történt semmi, ami visszavonulásra okot adna, de el kell készülni a tüntetésekre és kellemetlenségekre. Elmondhatjuk, hogy békés olimpiai játékok soha nem kerültek sorra olyan légkörben, amely közelebb lett volna az izzáshoz. Az emberek, akiknek végső fokon dönteniök kell, nagy felelősséget viselnek. Mondhatják, hogy a vasfüggönyön éppen a sportolók ütötték az első réseket és az eddigi iránytól a legkedvezőtlenebb körülmények között sem lenne szabad eltérni. De másra is tekintettel kell lenniük! A béke tönkretevőinek előbb vagy utóbb meg kell mondani, hogy túlbecsülték önmagukat! Sok igazság van abban, amit egy híres svéd sportember mondott: "Mondjátok le az utazást és adjátok a pénzt a magyaroknak."

Nemzetközi sajtószemlét hallottak.