Van-e értelme a harcnak egy állig felfegyverzett borzalmas hatalommal szemben

1956. november 07. 12:29 ● 07:43

Béry László
00:00 00:00

A műsor leirata

Kedves hallgatóink, sokan kérdezik tőlünk, és ez a kérdés talán otthon is felmerülhet: van-e értelme a harcnak, egy kilencmilliós nép világot rengető helytállásának egy kétszázmilliós, állig felfegyverzett borzalmas hatalommal szemben? Nézzünk szembe ezzel a kérdéssel! A választ részben megadják az eddigi eredmények.
Egyik kötelességünknek tekintjük, hogy tájékoztassuk az országot a szabadságharc külföldi visszhangjáról. Naponta órákon át ismertetjük a külföldi megnyilatkozásokat - tudjuk, hogy ezeket a nyilatkozatokat, újságcikkeket nem lehet megenni, nem lehet velük lőni, nem nyújtanak védelmet a gyűlöletes ellenséggel szemben. De ezekből az újságcikkekből is kiderül valami; bebizonyosodik, hogy a magyar nép harca nemcsak önvédelem, nemcsak a szabadságvágy és a hazaszeretet soha nem látott csodája, hanem a szó legsúlyosabb értelmében történelmet formáló, világot megmozgató esemény. A Szovjetunió megostromolhatja a magyar városokat, de a harc nem Budapesten, Győrött vagy Pécs utcáin dől el, és a kétségbeesetten csapkodó fenevad nemcsak a magyar szabadságharcosok golyóitól kap sebeket, hanem a földkerekségre kiterjedő mérkőzés más harcterein is. A hétfejű sárkánynak már jó néhány feje lehullott, a magyar nép vágta le és aprítja olyan csatatereken is, amelyekre a szörnyűséges harcnak ezekben az óráiban talán nem is gondolunk.
Első csapásra leesett az a fej, amelyet Sztálin utódai az őrült diktátornál is vérengzőbb szovjet vezetők a külföld felé mutattak. Ez a fej mosolygott, undorító, hamis, merev mosollyal, de a külföld egy részét mégis megtévesztette. Voltak külföldön áramlatok, pártok, politikusok, akik azt hitték, hogy a szovjet politika megváltozott. Lehet vele tárgyalni, alkudni, visszamosolyogtak erre a förtelmes, vigyorgó sárkányfejre. Ennek a mosolypolitikának örökre vége. A magyar nép rákényszerítette a Szovjetuniót, hogy ezt a hazugságot feladja, s ezzel talán értékesebb, hatásosabb fegyvert ütött ki a gyűlölt hatalom kezéből, mint amennyit a Szovjetunió most a magyar szabadsághősök ellen felvonultat.
A Szovjetunió másik szövetségese a szabad világban az ijesztően elharapózott materializmus volt. A Nyugat jól élt, s a fokozódó jólétben kezdte felejteni az ideálokat. Fontos volt a viszonylagos anyagi biztonság, s ennek érdekében hajlandó volt engedményeket tenni az ideálok rovására, megfeledkezni arról, hogy a nagy eszmények, a hit, erkölcs, szabadság, emberi méltóság védelme és szolgálata áldozatokat kíván; nélkülük az anyagi jólét is csak futóhomokra épül. A Nyugatnak ez a már-már elalvó lelkiismerete most felébredt. A magyar nép harca ébresztette föl.
Kedves hallgatóim, mindenütt a világon tüntetnek, és a tüntetések tábláin, jelmondataiban jobban kifejezésre jut a népek közhangulata, mint a vezető politikusok gondosan és óvatosan megfogalmazott nyilatkozataiban. Ezek a tüntetések nemcsak együttérzést, szimpátiát fejeznek ki a magyar nép iránt - a szimpátia értékéről már Kossuth Lajos megmondta véleményét -, hanem ugyanilyen erővel a szabad világ ijedelmét és fölébredt lelkiismeretét is. "Magyarország vérzik! Mi következünk! Meddig habozunk? Moszkva igazi arcát Magyarországon mutatta meg!" - ilyen föliratú táblákat vitt végig egyik nagyváros utcáin a tüntető tömeg, ilyen és ennél erősebb szavakkal ad kifejezést azoknak az érzéseknek, amelyek most a Nyugat lelkét elöntik. Sok helyen megrohamozzák a szovjet követségeket, a rendőrség alig tudja megvédeni a szovjet ügynököket a tömeg dühétől.
Ez a közhangulat nem pillanatnyi fellobbanás. A nyugati közvélemény érzi, jobban, mint vezetői, hogy védekeznie kell. A hangok, amelyek nemrég még a katonaság csökkentéséről, a fegyverkezés halasztásáról, a védelmi szervezetek átalakításáról beszéltek, hirtelen elnémultak és dörömbölő erővel jelentkezik a közvélemény: védekezni kell, mert különben Magyarország sorsa vár ránk!
Kedves hallgatóim, ez is hozzátartozik a harchoz, amelyet most a magyar nép vív, s amelyből a Nyugat távol maradt. Öt hadosztállyal jobban megvédhette volna a szabadságát Magyarországon, mint ötszáz hadosztállyal, amit esetleg ezután akar felállítani. De most nincs itt az ideje panaszkodásnak, a magyarázkodásnak, a harc órái ezek. De ebben a harcban döntő fordulópontot jelent, és világot formáló tényező mindaz, ami ma Magyarországon történik. A harc már elfújta a ködöt, amely bizonyos nyugati körök látását elhomályosította; élesen megvonta a határvonalat a szolgaság és szabadság, tisztesség és hitványság, az élet és halál között. Mindez súlyos, talán halálos sebet jelent a Szovjetunió testén; ezeket a sebeket a magyar szabadságharcosok ütötték rajta a magyar városok utcáin, a falvakban, s azokban a hősi harcokban, amelyeket lélegzetét visszafojtva lelkesen és némi önváddal figyel a világközvélemény.
Magyarország népének a Megváltó sorsa jutott, nem kereste, de vállalta ezt a küldetést. A magyar név ma fényesebben ragyog, mint valaha a történelem során, a világ minden nyelvének szókincse kevés ahhoz, hogy kifejezze az érzelmeket, amelyekkel a népek a ma is harcoló hősök felé fordulnak. Egy kisfiú, nagy, gazdag idegen állam polgára, megjelent nálunk, behozta az útlevelét, erre már nincs szüksége. Magyar állampolgár akar lenni, mindjárt meg is csinálta az új útlevelet. Beleragasztotta a fényképét, kérte, írjuk bele magyarul az adatait, és a hátlapjára odarajzolt egy égő szovjet tankot. Ez a kisfiú a maga módján adott kifejezést az egész világ érzéseinek.
Érzésekkel tudjuk, nem lehet szovjet tankokat kilőni és kikergetni a szovjet hordát Magyarország földjéről. De érzések ellen nem lehet hadosztályokkal harcolni és ezek az érzések nemcsak tüntetésekben, nyilatkozatokban, vagy apró megható cselekedetekben nyilvánulnak meg. Ezek kedves hallgatóim, világot formálnak, s a világ most végre talán felvonul a hazugság és hitványság nagy birodalma ellen. Ha a magyar szabadságharc nem ért volna el mást, mint azt, hogy ezeket az érzéseket felébresztette, akkor is volt, és van értelme a harcnak, és a drága, rettentően kevés magyar vér nem ömlik hiába!

Információk

Adásba került1956-11-07 12:29
Hossz0:07:43
CímVan-e értelme a harcnak egy állig felfegyverzett borzalmas hatalommal szemben
MűsorkategóriaKommentár
Ismétlések
1956-11-07 12:29
SzerkesztőBéry László
Műsor letöltése MP3