Rendkívüli riportsorozat a magyarországi események visszhangjáról - a nyugati fővárosokban működő tudósítóink jelentései

Folytatjuk riportsorozatunkat a magyarországi események nyugati visszhangjának híreiről.
Hallgassák meg mindenekelőtt Auer Pál volt párizsi magyar követ ma hozzánk érkezett beszámolóját:

Néhány szóval el szeretném mondani milyen csodálattal figyeli a világ a magyarországi eseményeket. A mai francia sajtóban megjelent cikkekből csak kettőt említek meg. David Rousset és André Frossard cikkét.
David Rousset a Figaroban azt írja, hogy az egész [világ történelmi] órákat él át. A nyugat további hallgatása elviselhetetlen lenne. A magyar felkelők joggal követelik tőlünk - írja Rousset, hogy nyíltan minden kétértelműség kizárásával egyszer s mindenkorra szakítsunk a sztálinizmussal. A hallgatásból elég volt.

André Frossard az Aurore-ban ezt írja: Milliók könnyeztek tegnap bámulatukban, amikor úgy látták, hogy a lelkesedés, a hit és a bátorság győz a brutális túlerővel szemben. A fejét vesztett óriás meghátrált a szabadság, a becsület, az emberi méltóság védelmezői előtt. A totalitárius kommunizmus végleg megbukott Budapesten - írja Frossard - és mi mély tisztelettel hajolunk meg a kis Magyarország méltán büszke népe előtt.

Auer Pál ezután beszámol néhány érdekes személyes élményéről.

Egy volt csehszlovák miniszter megszorította a kezemet és csak ennyit mondott: sajnálom, hogy nem vagyok magyar.
Egy volt román miniszter felhívott, hogy elmondja: úgy érzi, a magyarok most írják történelmük legszebb lapjait.
Gafencu volt román külügyminiszternek a Nemzetközi Parasztunió ülésén háromezer ember előtt tartott beszédéből csak ennyit idézek: a románok nevében csak annyit mondok a magyaroknak: szívből köszönjük. Áldozatuk az egész szabad világ, valamint a többi leigázott nép javát szolgálja.
Ripka volt cseh miniszter és Raczynski volt lengyel külügyminiszter Londonból hívtak fel, hogy együttérzésüket kifejezzék.
MacBride volt ír külügyminiszter Dublinből csak ennyit sürgönyzött: kérem, táviratozza meg, mit tehetünk hazájáért.
Vasárnap délután felhívott a francia kormány egyik tagja. Úgy érzem - mondotta -hogy bármilyen sok dolgom van, néhány percet önnel kell töltenem, hogy elmondhassam, milyen csodálattal nézek a magyar nép hősiességére. Ami önöknél történik, az Franciaország és az egész világ jövőjére is óriási hatással lesz.
Schuman volt külügyi államtitkár is felhívott: köszönjük a magyar népnek - mondotta - hogy példát mutatott az egész világnak. A magyar ügy már nem bukhatik el. A hatalmas áldozatok nem voltak hiábavalóak.
Telefonált Béthouart tábornok is, a volt ausztriai főbiztos. Ugyancsak azzal kezdte, hogy az egész művelt világ hálával kell hogy áldozzék a magyarságnak. Megkért, mondjam el minél több honfitársamnak, hogy a magyar nép meghódította az egész nyugati világ szívét.
Jules Romains, a nagy francia író levelet intézett hozzám, amelyben kifejezte a magyar nemzet iránti mély hódolatát.
René Courtin, a Sorbonne tanára, az Európa Mozgalom francia tagozatának elnöke is hosszú levelet írt: meghatódottan gondolok az ön hazájára - írja - és meggyőződésem, hogy az a tűz, amely most fellángolt, nem alszik ki többé. Magyarország hamarosan tagja lesz a szabad népek társaságának, és részt vesz az új Európa felépítésében.
Ernest Pezet szenátor ezt sürgönyözte: Dávid legyőzte Góliátot. Szívből gratulálok, az eszme győzött a nyers erő felett.
Felhívott Wohlgruber osztrák nagykövet is. Kifejezte az osztrák kormány és az egész osztrák nép együttérzését. Közölte, hogy kormánya a szovjet kormányhoz fordult és békét, a vérontás megszüntetését, szabadságot, demokráciát követelt a magyar nemzet számára.
Gasel, Franciaország dél-amerikai nagykövete, aki átutazóban van Párizsban, felkeresett és elmondta, hogy valamikor ifjú korában követségi titkári minőségben Budapesten szolgált. Eddig is szerettem és nagyra tartottam a magyarokat - mondotta -, de az utolsó napok hősi küzdelmei után népének rajongója lettem.
Telefonált Giscard d'Estaing, a nemzetközi kamara elnöke, Bell volt budapesti amerikai követ, Hallier tábornok, volt budapesti katonai attasé.

Auer Pál így folytatja hozzánk érkezett beszámolóját:

Órákig folytathatnám a nálam jelentkezett angol és amerikai diplomaták, francia képviselők, tábornokok és közírók felsorolását, de erre most nincs idő. Csak azt akartam, hogy hallgatóim tudják: a magyarság ma az egész világ szeretetének és bámulatának tárgya. Beteljesült a költő szava: "a magyar név megint szép lesz, méltó régi nagy híréhez".
1848 márciusa jutott eszembe. Az, amikor La Martin Párizsban a törvényhatóság élén fogadta a magyarok küldöttségét, és arra kérte őket: mondják meg honfitársaiknak, hogy Magyarországnak a franciák közt annyi barátja van, ahány francia él a földön.

Auer Pál beszámolóját hallották Párizsból.
Most pedig közöljük Márai Sándor írónak a napokban tett nyilatkozatát:

Tízmillió ember elkeseredése olyan robbanóanyag, amely felér egy atombombával. Ez az emberi bomba robbant Budapesten. Az egész világ visszafojtott lélegzettel figyeli, amint magyarok, akiket a bolsevizmus embertelen rendszere a végső kétségbeesésbe kergetett, életüket áldozzák, mert szabadságban akarnak élni. Tízmillió ember, a magyarság küld e pillanatban figyelmeztetést a világnak, hogy szabadság nélkül nem érdemes élni. Ami most Magyarországon történik, a világtörténelem egyik ütközete. Mi, külföldön élő magyarok fájdalmunkban nem tehetünk mást, mint figyelmeztetjük a világot, hogy a mártírok, akik most Budapest utcáin véres homlokkal hevernek, ugyanabban a tömegsírban tűnnek el, amelyből Petőfi halálhörgése hallatszott ki, amikor az orosz önkényuralom dzsidái átszúrták a szabadság költőjének szívét.

Márai Sándor nyilatkozatát hallották. Most pedig átadjuk a szót londoni munkatársunknak, aki az angol főváros hangulatának jellemzésére ma két apró egyéni élményét mondja el.

Egy kanadai diák, aki két napja érkezett Londonba ösztöndíjjal a londoni egyetemre ma reggel felkeresett. Azt kérdezte, milyen úton juthatna leghamarabb Magyarországra. Tanácsoltam, hogy menjen az angol vöröskereszthez, ahol már igen sok angol diák jelentkezett véradásra és jelentette be, hogy útra készen áll Magyarország felé, ha szükség van rá. A kanadai diák a fejét rázta. Ez nekem nem elég, én a magyar diákokhoz akarok eljutni, és velük akarok harcolni minél előbb. Kivette zsebéből a Bécsbe szóló repülőjegyét. Ezt vette az ösztöndíjából.

Két amerikai diák hívott fel egy órával ezelőtt, akik mint turisták vannak Londonban. Azt akarták tudni, hol van az önkéntes katonák jelentkezési központja, mert ők Magyarországon akarnak harcolni. Megkérdeztem hány évesek, még nem nagykorúak.

Londoni munkatársunk számolt be két apró, de jellemző eseményről. Most pedig hallgassák meg berlini tudósítónk jelentéseit:

Tegnap este ismét gyertyák milliói égtek a nyugat-berlini házak ablakaiban, a magyar szabadságharc áldozatainak emlékére. Most már napok óta ismétlődik ez a néma tüntetés kifejezve annak a berlini lakosságnak rokonszenvét, amely még nem felejtette el a berlini szovjet blokád nehéz napjait.

Nyugat-Berlin főpolgármestere rádióbeszédben emlékezett meg a magyar szabadságharcról. A berlini külön képviselőház pedig, ma rendkívüli ülést tartott, hogy kifejezésre juttassa szolidaritását a magyar hősökkel.

Időközben Berlintől Saarbrückenig, Flensburgtól Münchenig minden német rádió, újság, párt, szakszervezet, a vöröskereszt és más szervezetek hívják fel a német népet, segítsenek Magyarországnak. Özönlik a rengeteg adomány, amelynek első küldeményei időközben már meg is érkeztek az osztrák-magyar határra.

A nyugat-berlini szakszervezeti vezető nyilatkozatot tett, amelyben kijelenti, hogy a magyarországi kommunista kormány elvesztette hatalmát az ország felett. Megállapítja a nyugat-berlini szakszervezet nevében:

Nem hallgathatunk tovább, nem lehetünk tovább tétlenek. Felszólítjuk a szabad világot vállaljon szolidaritást a szabadságért küzdőkkel. Felszólítjuk az Egyesült Nemzetek Szervezetét, vessen véget azonnal a magyarországi vérontásnak, vonja meg elismerését a magyarországi kommunista kormánytól, ismerje el a felkelés vezetőit, mint ideiglenes kormányt. Vessen véget a szovjet beavatkozásnak!

A nyugatnémet szakszervezetek nyilatkozata így folytatja:

Felszólítjuk a német népet, ne maradjon tovább semleges és tétlen a szabadságért vívott harccal szemben. A szabadság fáklyája, amelyet a német nép gyújtott, 1953. június 17-én, azóta nem aludt ki. Fellángolt Vorkutában és a többi szibériai internáló táborban, később Poznanban, és most Magyarországon. A magyar nép harcot vív szabadságáért. Ütött az óra.

Berlini tudósítónk hírt ad még arról a nagy tüntetésről, amelyet Nyugat-Berlin lakossága a nemzetközi operakoncerten rendezett.

A koncerten fellépett a Magyar Nemzeti Opera három énekese is. A közönség ezt az alkalmat használta fel, hogy a magyar nép iránti rokonszenvének és csodálatának kifejezést adjon. Helyükről felállva, lelkes kiáltással és szűnni nem akaró tapsviharral ünnepelték a három magyar művészt, akik talán még sohasem énekeltek annyi szívvel és olyan kifejező erővel, mint ezen a hangversenyen.

Berlini tudósítónk jelentései után egy rövid hír Koppenhágából.

A koppenhágai orosz nagykövetség kertjében az elmúlt éjszaka bomba robbant. Nem tudni, ki vagy kik akarták ily módon a koppenhágai követ tudomására hozni felháborodásukat a szovjet csapatok magyarországi beavatkozása ellen. Azóta a követséget megerősített rendőrosztagok védik.

A latin-amerikai köztársaságok, amelyek együtt a legerősebb blokkot alkotják az Egyesült Nemzetek Szervezetében, elhatározták, hogy együttesen lépnek fel az ENSZ-nél a magyarországi szovjet beavatkozás ügyében. Argentína valamennyi dél-amerikai állam nevében kérni fogja, hogy az ügyben az ENSZ rendkívüli teljes ülést hívjon össze.

Rendkívüli riportunkat hallották a magyarországi események nyugati visszhangjának legújabb híreiről.

Zene

Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!

Szünetjel