Falusi adás

Falusi adásunk következik.

Nyilvános vita folyik a budapesti sajtóban a kolhozrendszer csődjéről. Új szövetkezeti formákat keresnek. Ez alkalommal Agrárius tárgyalja meg Márton gazdával milyen szövetkezeti formát fogadhat el a magyar parasztság.

A falun még folytatódik a kiskirályok basáskodása, az erőszakos tagosítással még folytatják a sztálini terrort, noha ezzel az őszi vetéstervet végzetesen akadályozzák. Ugyanakkor a magasabb politikai vonalon a kommunista értelmiség számára készített folyóiratokban már nyíltan beismerik a kolhozrendszer csődjét. Arról cikkeznek: hogyan lehetne a zsákutcába és a termelési csődbe vezetett szövetkezeti politika szekerét ebből a feneketlen kátyúból kihúzni. Mi a véleménye erről Agráriusnak?

Először is meg kell mondanom falusi hallgatóinknak, miről van szó. Ugyanis a vita a kolhozok csődjéről, a jelenlegi termelőszövetkezeti rendszer tarthatatlanságáról, az Írószövetség lapjában, a Csillagban indult meg. Ez a lap legfeljebb tízezer példányszámban jelenik meg, így falusi hallgatóink igen kis töredéke juthat hozzá. A Csillag című lap szeptemberi számában írta meg cikkét Márkus István, a Somogy megyei termelőszövetkezetek tanulmányozása után. Lényege az, hogy a megvizsgált kolhozok egyik-másika talán gabonából többet termelt, de állattenyésztésben és egyéb termelési ágakban alul maradtak a minden támogatást nélkülöző egyéniekkel szemben. Megírja, hogy a kényszerkolhozosítással elvadították a parasztságot a szövetkezés gondolatától. Követeli a gyakorlatban legszigorúbban betartandó önkéntességet, a szövetkezetek függetlenségét és termelési szabadságát. Javasolja a gépállomások leépítését és hogy a gépeket adják a szövetkezetek tulajdonjogába. Kétségtelen, hogy a cikkíró felsorolta azokat a generális hibákat, amelyek egyszer s mindenkorra elvették a termelési kedvet és a szövetkezeti parasztságot arra az álláspontra kényszerítették: ha az állam terrorral hajtott bennünket a kolhozba, akkor gondoskodjék eltartásunkról is.
A cikkre bizonyos Földdeáki Béla válaszolt a Csillag októberi számában. Elmondja, hogy ő ugyan nem szakember, de a kolhozrendszert a mai állapotában ő is tarthatatlannak látja. Szerinte keresni kell a megoldást, javasolja, hogy az állatokat ne vigyék be a közösbe, mert a tagok istállóiban jobb gondozásban részesülnek és többet termelnek. De nem tudja elképzelni a gépi megmunkálást, nagyüzemi gazdálkodás nélkül. És szerinte a földet ezután is a közösbe kell bevinni.
Nem tudja elképzelni, mert a cikkírót is sötétségben tartották a gépesítés fejlődését illetőleg. Nem tudja, hogy nyugaton százezer számra gyártják a minden munkát elvégző, kis és olcsó traktorokat, amelyeket már egypár igás állat árából is meg lehet vásárolni. Amíg nálunk 22 ezer mamuttraktor dolgozik, az csak 40%-kal nagyobb szántóterületű Nyugat-Németországban már 400 ezer és ennek is 80%-a a 20 hektáron aluli kisgazdák tulajdonában. A gépesítéshez nincs szükség ezer vagy ötezer holdas domíniumokra, az öt, tíz vagy húszholdas paraszt számtalan részben elfekvő nadrágszíjparcelláit kell egy darabba hozni. Ha ezt a régóta kívánt tagosítást csinálják meg a mostani földrablás helyett, már a tízholdas parasztbirtokokon is teljes mértékben kihasználható a modern gépesítés. Csak tegyék lehetővé, hogy közösen kisgépeket vásárolhassanak.
A vitához a SZÖVOSZ elnöke Vas Zoltán is hozzászólt, mondván, hogy csak azokat a kolhozokat lehet fönntartani, amelyek önmagukat is el tudják tartani. Az adózók és a dolgozók pénzén nem lehet a szocializált szektorokat fönntartani. Ez az, amit mi évek óta ostoroztunk, hogy a köznek évi kétmilliárd forintjába került az esztelen kolhoztámogatás. Így folyik a vita a termelőszövetkezetek beismert csődjéről. A vitába azonban nem vonták bele a parasztságot. Éppen ezért fogalmazzuk meg és szögezzük le a parasztság követeléseit az úgynevezett szövetkezeti reformpolitikát illetőleg.
Először: oszlassák fel a termelőszövetkezeteknek nevezett szovjet mintájú kolhozokat. Azzal, hogy még az ősz folyamán aki akar, szabadon kiléphessen. Nem lehet szövetkezeteknek sem nevezni ezeket az orosz mintájú kényszertársulásokat, amelyeknek már az alapszabályzatában benne van a föld és tartozékainak lassú államosítása. A sztálini alapszabály egyenesen megcsúfolása a szövetkezésnek, amelyben csak a jobb és több munka a tagok kötelessége, de ezzel szemben nem részesülhetnek a több termelés eredményében. Az osztalékot megelőző állami követelések lehetetlenné teszik a jövedelem emelkedését.
Másodszor: mezőgazdasági termelőszövetkezet el sem képzelhető beszerző és értékesítő szövetkezet nélkül. A jelenlegi kolhozokból csak azok tarthatók fenn, amelyekben a tagok a szabad kilépés meghirdetése után is bent akarnak maradni.
Harmadszor: ezek számára is új alapszabállyal lehetővé kell tenni a nyugati mintájú szövetkezési formát. Elsősorban tulajdonjogukba kell adni a nagyobb termelőeszközöket. Amíg a gépek a gépállomáson az állam tulajdonában vannak, azok csak kizsákmányoló eszközök az államhatalom kezében és a termelőgazda nem érezheti magát független szövetkezeti tagnak. Mindig ki lesz szolgáltatva az államhatalom önkényű irányításának.
Negyedszer: az esetleg megmaradó szövetkezetekben érvényre kell juttatni a bevitt vagyon arányában való részesedést. E nélkül nem lehet meg a tulajdonjog biztonsága.
Ötödször: meg kell azonnal szüntetni a magántulajdon lábbal tiprását jelentő tagosítást. A több darabban fekvő paraszti birtokokat kell egydarabban tagosítani, önálló határmezsgyékkel. Az öt és tízholdas egydarabban fekvő paraszti birtokhoz is lehet traktort gyártani, amelynek üzemköltsége is lényegesen kisebb.
Hatodszor: tegyék lehetővé a nyugati szabad szövetkezési formát abban is, hogy a tagok határozhassák meg milyen termelésre, és mennyi időre társulnak.
Hetedszer: a gazdák a föld közösbe adása nélkül is társulhatnak egyes vidékeken a gépek kihasználására, ugyanazon állatfajta tenyésztésére, állati termékek vagy egyöntetű növények előállítására. Ahogy Dániában és Hollandiában nagy kiterjedésű vidékeken ugyanazt a fajta sertést vagy baromfit tenyésztik és az árut világmárkává tették, ezt Magyarországon is meg lehet csinálni, de mindenki a maga külön birtokán.
Nyolcadszor: a szabad szövetkezés alapja az autonómia. A tagok maguk választhassák meg a vezetőséget, maguk dönthessenek gazdálkodási tervükről, önállóan, de felelősen vezethessék pénzügyeiket, nincs szükség a közpénzekből álló járási és megyei szervekre, párttitkárokra, csupán szakemberekből álló tanácsadókra. Az évi kétmilliárd kolhoztámogatásból egyenlő mértékben segítsék az egyéni gazdákat is.
Kilencedszer: a kormánynak elsőrendű kötelessége a kolhozok beismert csődje után az egyéni gazdák legnagyobb fokú támogatása, akik nélkül semmiféle út nincs a mezőgazdasági csődből való kikerüléshez. A lengyel mintára vissza kell adni a kuláküldözésben elkobzott, a súlyos terhek miatt felajánlott birtokokat. Tarthatatlan az állami gazdaságok rendszere is, amelynek területéből százezer független családi egzisztenciát lehet teremteni.
Ezek kedves Hallgatóink, a parasztság minimális követelései, amelyek teljesítése nélkül nincs vetés, nincs termés és az általános válságból nem lehet kibontakozás.

Kedves Hallgatóink, miután nyilvános vita folyik a budapesti sajtóban a kolhozrendszer csődjéről és új szövetkezeti formákat keresnek, ez alkalommal Agrárius tárgyalta meg Márton gazdával, milyen szövetkezeti formát fogadhat el a magyar parasztság.

Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!