00:00 | 00:00 |
A műsor leirata
Kedves hallgatóink, Balogh Balázst hallják.
A rémület napjára ráborult az est. Amíg magyar lesz a világon, amíg eszmények élnek, amíg emberek szabadon akarnak dolgozni, amíg emberi élet lesz a Földön, nem felejtik el ezt a napot. A borzalmakról most ne beszéljünk. Itt remegnek nemcsak a mi szívünkben, de mindenütt a világon, ahol szorongó féltéssel figyelték ennek a szörnyűséges, de dicsőséges napnak az eseményeit. Most beszéljünk arról, érdemes volt-e kitartani, megérte-e, hogy a magyar szabadság füstös, rongyos, elcsigázott, szent szenvedélyben égő katonái helytálltak ezen a napon, vállalták a harcot a borzalmas és gyűlöletes haderővel szemben? Érdemes volt-e szembenézni a szovjet ágyúkból, tankokból süvöltő halállal és azzal a félelemtől, gyűlölettől eltorzult arccal, a magyarországi kommunista kirendeltség jól ismert arcával, amely a szovjet fegyverek mögül lesi a nép és a város pusztulását, és várja, hogy visszaülhessen a Moszkvától kapott hatalom gyakorlásába?
Kedves hallgatóm! A szabadságharc minden katonája, az egész magyar nép érzi, hogy itt minden percnek súlya van. A percek nemcsak a szenvedésben nőnek órákká, napokká, végtelenné, de politikai hatásukban is. Minden perc, amely meghosszabbítja ezt a harcot, legalább olyan elviselhetetlen és legalább annyi rombolást visz végbe a gyűlölt rabtartó hatalmában, mint amennyit modern fegyverei és elvadított hordái pusztítanak a városban és magyar életekben. A Szovjetuniónak vesszőfutás ez a háború, percenként ezer meg ezer újságcikk, tüntető tömeg vesszőzi végig az egész világon, és most, kedves hallgatóim, kénytelen lesz odaülni a szégyenpadra; a magyarországi szovjet beavatkozás ügye az Egyesült Nemzetek Szervezete elé kerül . Ne várjunk sokat! Ne várjuk, hogy a szervezet hadat üzen és egyik óráról a másikra kiparancsolja a szovjet csapatokat, de fülön fogják a bűnöst, odaültetik a vádlottak padjára, felelősségre vonják, megkérdezik, miért, milyen jogi és erkölcsi alapon szabadította rá hadseregét az emberi jogokért küzdő magyar népre. A világ ítélőszéke elé kerül a gaztett. Lerántják a leplet, amelyet a Szovjetunió a világszervezet előtt rendszerint magára ölt, amelyre a béke, az együttműködés, az egymás mellett élés, a gyarmatosítás elleni harc, a kis népek egyenjogúságának, szabadságának a jelszavait mázolta. Felelni kell egy kis nép elnyomott szabadságáért, felelni kell azért, hogy a leggonoszabb, kiuzsorázó gyarmati hatalom védelmében öregeket, asszonyokat, gyermekeket ölt és hajtóvadászatot rendezett azokra, akik semmi mást nem akartak, mint minden ENSZ-tagállam polgára: függetlenül, szabadon, a maguk módján akarnak élni.
Kedves hallgatóim! Irtózatos volt ez a nap, de az este már elviselhetőbb. Az éjszaka a szabadságharcosok szövetségese, az átkozott idegen a sötétben már bizonytalanabbul mozog. Este jött a hír, hogy a világ közvéleményének nyomása érvényesült, a Vatikán, Olaszország külügyminisztere, Spanyolország és a lengyel párttitkár, Gomulka kiállása nem volt eredménytelen; most az Egyesült Nemzetek Szervezete is napirendjére veszi a magyarországi szovjet beavatkozást.
Kedves hallgatóim, velünk a világ! Az érzelmek már tettekké kovácsolódnak. Gyűjtések, segélyszállítások, gyógyszerek indulnak meg, a szabadságharc szövetségeseinek tábora óráról-órára szélesedik, a Szovjetunió szövetségesei, a külföldi kommunisták pedig megszégyenülten hallgatnak vagy rendületlenül hazudnak, és érzik a népek megbotránkozását, megvetését. Budapest védelmének csodája fölébresztette a világ lelkiismeretét, olyan érzelmeket keltett életre, amelyekről sokan már azt hitték, hogy elszunnyadtak vagy eltűntek a materiális jólét és a minden áron való béke hajszolása közben.
Kedves hallgatóim! A magyar népnek jutott ebben a korban az a véres, nehéz küldetés, amelyet csak a Megváltó missziójához lehet hasonlítani. A világ közvéleménye forr, lázong, lelkesedik és csodál; ebben a hangulatban ül össze a Világszövetség, hogy a magyarországi szovjet beavatkozás ügyét megtárgyalja.
Kedves hallgatóink, Balogh Balázst hallották.
Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!
A rémület napjára ráborult az est. Amíg magyar lesz a világon, amíg eszmények élnek, amíg emberek szabadon akarnak dolgozni, amíg emberi élet lesz a Földön, nem felejtik el ezt a napot. A borzalmakról most ne beszéljünk. Itt remegnek nemcsak a mi szívünkben, de mindenütt a világon, ahol szorongó féltéssel figyelték ennek a szörnyűséges, de dicsőséges napnak az eseményeit. Most beszéljünk arról, érdemes volt-e kitartani, megérte-e, hogy a magyar szabadság füstös, rongyos, elcsigázott, szent szenvedélyben égő katonái helytálltak ezen a napon, vállalták a harcot a borzalmas és gyűlöletes haderővel szemben? Érdemes volt-e szembenézni a szovjet ágyúkból, tankokból süvöltő halállal és azzal a félelemtől, gyűlölettől eltorzult arccal, a magyarországi kommunista kirendeltség jól ismert arcával, amely a szovjet fegyverek mögül lesi a nép és a város pusztulását, és várja, hogy visszaülhessen a Moszkvától kapott hatalom gyakorlásába?
Kedves hallgatóm! A szabadságharc minden katonája, az egész magyar nép érzi, hogy itt minden percnek súlya van. A percek nemcsak a szenvedésben nőnek órákká, napokká, végtelenné, de politikai hatásukban is. Minden perc, amely meghosszabbítja ezt a harcot, legalább olyan elviselhetetlen és legalább annyi rombolást visz végbe a gyűlölt rabtartó hatalmában, mint amennyit modern fegyverei és elvadított hordái pusztítanak a városban és magyar életekben. A Szovjetuniónak vesszőfutás ez a háború, percenként ezer meg ezer újságcikk, tüntető tömeg vesszőzi végig az egész világon, és most, kedves hallgatóim, kénytelen lesz odaülni a szégyenpadra; a magyarországi szovjet beavatkozás ügye az Egyesült Nemzetek Szervezete elé kerül . Ne várjunk sokat! Ne várjuk, hogy a szervezet hadat üzen és egyik óráról a másikra kiparancsolja a szovjet csapatokat, de fülön fogják a bűnöst, odaültetik a vádlottak padjára, felelősségre vonják, megkérdezik, miért, milyen jogi és erkölcsi alapon szabadította rá hadseregét az emberi jogokért küzdő magyar népre. A világ ítélőszéke elé kerül a gaztett. Lerántják a leplet, amelyet a Szovjetunió a világszervezet előtt rendszerint magára ölt, amelyre a béke, az együttműködés, az egymás mellett élés, a gyarmatosítás elleni harc, a kis népek egyenjogúságának, szabadságának a jelszavait mázolta. Felelni kell egy kis nép elnyomott szabadságáért, felelni kell azért, hogy a leggonoszabb, kiuzsorázó gyarmati hatalom védelmében öregeket, asszonyokat, gyermekeket ölt és hajtóvadászatot rendezett azokra, akik semmi mást nem akartak, mint minden ENSZ-tagállam polgára: függetlenül, szabadon, a maguk módján akarnak élni.
Kedves hallgatóim! Irtózatos volt ez a nap, de az este már elviselhetőbb. Az éjszaka a szabadságharcosok szövetségese, az átkozott idegen a sötétben már bizonytalanabbul mozog. Este jött a hír, hogy a világ közvéleményének nyomása érvényesült, a Vatikán, Olaszország külügyminisztere, Spanyolország és a lengyel párttitkár, Gomulka kiállása nem volt eredménytelen; most az Egyesült Nemzetek Szervezete is napirendjére veszi a magyarországi szovjet beavatkozást.
Kedves hallgatóim, velünk a világ! Az érzelmek már tettekké kovácsolódnak. Gyűjtések, segélyszállítások, gyógyszerek indulnak meg, a szabadságharc szövetségeseinek tábora óráról-órára szélesedik, a Szovjetunió szövetségesei, a külföldi kommunisták pedig megszégyenülten hallgatnak vagy rendületlenül hazudnak, és érzik a népek megbotránkozását, megvetését. Budapest védelmének csodája fölébresztette a világ lelkiismeretét, olyan érzelmeket keltett életre, amelyekről sokan már azt hitték, hogy elszunnyadtak vagy eltűntek a materiális jólét és a minden áron való béke hajszolása közben.
Kedves hallgatóim! A magyar népnek jutott ebben a korban az a véres, nehéz küldetés, amelyet csak a Megváltó missziójához lehet hasonlítani. A világ közvéleménye forr, lázong, lelkesedik és csodál; ebben a hangulatban ül össze a Világszövetség, hogy a magyarországi szovjet beavatkozás ügyét megtárgyalja.
Kedves hallgatóink, Balogh Balázst hallották.
Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!
Információk
Adásba került | 1956-10-28 1:15 |
Hossz | 0:05:17 |
Cím | Rendkívüli kommentár |
Műsorkategória | Kommentár |
Ismétlések |
1956-10-28 1:15 |
Szerkesztő | Béry László |