Vasárnapi félórás riport

Kedves Hallgatóink! Most vasárnapi félórás riportunk következik. Címe: Utazás a világűrben. Írta és összeállította Nyugat-Berlinbe kiküldött munkatársunk, Kova Kálmán.

Szignál

Öt év alatt több mint ötmillió látogatója volt Nyugat-Berlin nagy őszi eseményének, az Ipari Kiállításnak. A nevezetes rádiótorony tövén a nyugati ipar parádés őszi seregszemléje az idén minden rekordot megdöntött. Csak a szovjet zónából nem kevesebb, mint ötszázezer ember jött át megnézni a nyugati világ nagy kirakatát a berlini rádiótoronynál.
Ez a kirakat kétségtelenül a legnagyobb a világon, hiszen alapterülete 43 ezer négyzetméter, amihez még 23 ezer négyzetméter szabadtéri kiállítási rész járul. 22 szabad országából a világnak 1148 cég mutatkozott be ezekben a napokban Berlinben. Svájci, belga, francia és olasz látogató-csoportok sárga meg fekete bőrű tengerentúli vendégekkel keverednek. A bonni kormány mellett akkreditált valamennyi külföldi követség kereskedelmi attaséi napokon át szinte itt laktak. A kiállítás áttekinthetetlen, színes és változatos volt.
Hektoliter számra mérték ingyen a mélytüzű spanyol borokat kóstolóként. A Nescafé-bárban méregerős kávéval, a svájciaknál mézédes tejcsokoládéval kedveskedtek a látogatónak. A tarka kavargás csarnokonként változik. Az egyikben a rádió- és távolbalátó készülékek bábeli hangzavart teremtenek. Mellette mélységes csend. Itt a precíziós fizikai műszergyártás legújabb csodáit tanulmányozhattuk.
Az idei kiállítás legnagyobb eseménye mégsem a mindent megdöntő rekordok, az ipari fejlődésnek szinte szédítő részletei. A nagy esemény, amely ezt a kiállítást a sok százezer látogató számára örökké emlékezetessé teszi, az amerikai pavilon. Itt mutatták be először az eddig hétpecsétes titokként őrzött részleteket az Egyesült Államok rakéta és mesterséges bolygó terveiről, az amerikai világűrkutatás eddigi eredményeiről.
A közönség valóságos sztratoszféra-lázat kapott ettől a kiállítástól, amelyet a látogatók a városban tovább terjesztettek. Az amerikai kiállítás épülete körül nyitástól zárásig lovasrendőrség irányította a kilométernyi hosszú várokozó sort.
A tömeg türelme nem ismert határt. Több órás várakozást is megért, hogy végre bejuthassanak abba a hatalmas épületkomplexumba, amelyben mindenki saját szemével, saját fülével győződhetett meg arról, hogy...
(Dobpergés)
Az ember elért a világmindenség küszöbére.
(Dobpergés)
Megvalósultak az emberiségnek a világűrrel kapcsolatos legmerészebb álmai.
(Dobpergés)
Megnyílik előttünk a mindenség kapuja a határtalan tér felé.
Késő őszi verőfényben szinte centiméterről centiméterre topog a tömeg a világűr-bemutató bejárata felé. És amikor odaér, amikor végre bekerül, mindenki úgy érzi, hogy amit lát, az megérte a várakozást és a fáradságot. A bejáratnál a látogatót egy 22 méter magas eredeti piros-fehér színű világűrrakéta fogadja. Most itt mered az ég felé, de talán pár hónap sem telik bele, és elindul a világűrbe. A látogatók nézik, tapogatják, aztán belépnek az épületbe. Itt a nagyteremben vége a verőfénynek. A világossághoz szokott szem számára majdnem teljesen sötét van.
Lassanként hozzászokik a szemünk ehhez a furcsa világításhoz. A terem méreteiről egyelőre inkább csak sejtelmünk van. Fönt, a középen ember nagyságú gömb kering méltóságteljes lassúsággal. Belülről megvilágítva. Alapszíne kék, de vannak rajta szürke, zöld, narancsszínű és hófehér foltok. A kék alaptónusú gömb valami hihetetlen megnyugvást áraszt. A naprendszer legszebb, legméltóságteljesebb bolygóját, a Földet jelképezi. A Földet, mindnyájunk otthonát.
De mi ez a furcsa kis labdaszerű jelenség, amely körülötte kering? Igen, ez nem lehet más, mint a közeljövő legérdekesebb tudományos vívmánya, a föld körüli pályájára kilőtt műbolygó. És mi ez a sajátságos hang? Ez a világűr első, mindnyájunk által érzékelhető üzenete számunkra. Egy korábban kibocsátott rádiókészülék adta, amely a sztratoszférán túl elért a világűrbe, és ott működni kezdett. Ezt üzente nekünk, a földi felvevőállomásnak a világűrből.
(Rádiójel hang)
Ahonnan ez a számunkra ma még szinte hátborzongató üzenet érkezett, oda indul el hamarosan az emberiség történelmének legnagyobb tudományos vállalkozása keretében az első mesterséges bolygó. Az amerikai rádióállomások legújabb jelentése szerint...:
Chicagóból jelentik: Dr. John P. Hagen az Egyesült Államok űrhajózási szövetségének elnöke nyilatkozott a sajtó számára. Kijelentette, hogy vezetése alatt Amerikában a Vanguard-i hajózási laboratóriumban már csomagolják a készülékeket és a műszereket a Floridába való elszállításra. Floridában, a Keleti tengerparton az amerikai légierők Cape Canaveral-i támaszpontjáról fogják kilőni az első mesterséges bolygót, illetve az azt szállító rakétaszerkezetet. Pár héten belül kezdődnek az első kísérleti lövések a helyszínen.
Azt a rakétát, amelyről Hagen elnök nyilatkozata szól, a berlini kiállításon eredetiben láthattuk a bejáratnál. Most, hogy a kiállítás bezárult, ezt a rakétát Nyugat-Berlinből egyenest Floridába irányítják. Következő állomása pedig a világűr lesz.
(Rádiójel hang)
Magassága 22 méter, a baltimorei Glenn Martin Repülőgép Művek - ahol gyártják - Viking névre keresztelték. Eddig 12 ilyen Viking típusú rakétát bocsátottak ki a kísérletek során. Valamennyi többé-kevésbé sikerült fényképfelvételeket készített a Föld felületéről, a 11-es számú pedig 254 kilométerrel magassági rekordot állított fel.
A Berlinben bemutatott Viking-rakéta tökéletesebb minden eddiginél. Az eddigi tapasztalatok értékesítésével készítették elő nagy útjára. A floridai támaszponton már készen állnak a futópályák, a starthelyek, az emelődaruk és működik a teljes technikai felszerelés. Az eddigi tervek szerint a január 1-jén kezdődő geofizikai év első heteiben indul el a Viking orrában a műbolygóval a világűrbe.
A kilövést követően áthalad a földgömböt körülvevő levegőrétegen, majd a sztratoszférán. Amikor a sztratoszféra felső határát elhagyta, azaz a kilövés helyétől körülbelül száz kilométert haladt, alsó része leválik, és csak további kétharmada száguld tovább. Ez az út az ionoszférába vezet, amely körülbelül 320 km magasságig övezi Földünket. Ebben az ionoszférában a szinte hihetetlenül ritkává vált levegő molekulái elektromos töltésűek.
Az ionoszféra határán túl körülbelül 350 km magasságban leválik a Viking-rakéta második része. Most már csak a harmadik halad tovább, magával víve a mesterséges bolygót. 400 km-en túl ez is bevégzi feladatát. Maradék energiájával iszonyatos erővel kilövi magából a műbolygót, amely így indul el útjára a világűrbe, ahová a Viking-rakéta szállította.
Iszonyúan kalandos, az átlagember számára szinte elképzelhetetlenül furcsa lesz ez az utazás a Föld felületéről a világűrbe. Az út változó viszonyainak jellemzésére csak egyetlen példa.
Ha a kilövés pillanatában, Floridában mondjuk 26 fok volt a hőmérséklet, akkor a Viking rakéta 16 km-es magasságban 62 fokos hőségbe kerül, 48 km-nél -1 fok Celsiusos rétegben folytatja útját. 80 km-nél -70 fok a hőmérséklet, 160 km-nél pedig 93 fokos iszonyatos hőségbe jut.
Ezzel tehát a mesterséges bolygó céljához ért. Tulajdonképpeni feladata azonban most kezdődik. Ott száguld a világűrben, a Viking-rakéta adta végsebességgel. Az eddigi tudományos kutatások alapján van néhány kézzelfogható adatunk arról, milyen az a környezet, amelybe ez az égitest rangra emelt emberi szerkezet kerül. A környezet eddig még megfejthetetlen hangját már ismerjük.
(Rádiójel hang)
Eljön az idő, amikor megtudjuk, hogy ez a hang mit jelent. A műbolygót körülvevő légréteg több milliárd egységgel ritkább annál, amiben mi élünk. Csak a legfinomabb műszerek különböztetik meg a légüres tértől. Útján a Napnak olyan sugaraival találkozik, amelyeket mi a földünket körülvevő rétegek elnyelése folytán eddig még sohasem észleltünk. Olyan sugarakon halad át, amelyek meteorokról, csillagokról áradnak. Ez az a csodálatos környezet, amelyben a műbolygó halad. Ezekről küldi majd észleleteit, jelentéseit, a belé épített csodálatos szerkezetek segítségével.
(Rádiójel hang)
A Viking műbolygója, amelyet az amerikaiak eredetiben mutattak be Berlinben, 50 centiméter átmérőjű. Súlya 10 kg és ennek csak a fele lehet hasznos teher, azaz a beépített műszerek súlya. Éppen ezért hihetetlenül kicsik a műszerek. A technikai fejlettség legmagasabb fokán álló rádió adó-vevő berendezés például gyufaskatulya nagyságú. A műbolygó tele van hasznos teherrel, az öt kilós határon belül. Rengeteg sok bonyolult műszert építettek belé, hogy legalábbis elméletileg mindazoknak a feladatoknak megfelelhessen, amikkel a világűrbe röpítik. Az első műbolygó a következő adatokat mérő műszerekkel rendelkezik, a környező atmoszféra sűrűsége, a földkéreg jellegzetessége, amely fölött a világűrben elhalad, hőmérsékleti változások, a pályája közelében lévő égitestek súlya, sűrűsége, jellegzetességei, a világűrben észlelhető ultraviola-sugárzás, kozmikus sugarak ereje, azokat is beleértve, amelyeket a légréteg nem bocsát a Földre, a műbolygón belüli nyomásváltozások, végül geodétikai adatszerzés a földkéreg alakjáról.
(Rádiójel hang)
Ennél tökéletesebben nem lehetett volna felfegyverezni a műbolygót világűrbeli feladataira. A legagyafúrtabb műszer is értéktelen azonban, ha nem sikerül megvalósítani az alapvető célt, mégpedig azt, hogy a félméteres csodálatos golyó előre kiszámított pályáján valóban a Föld körül keringjen a világűrben.
Ehhez a mozgáshoz alapsebességét a Viking-rakéta csúcsában a Földről való kilövésekor kapja, végsebességét pedig akkor, amikor célhoz érve útjára indul. Másodpercenként nyolc kilométer utat tesz meg. Majdnem nyolcszor annyit, mint a Hold. Ennek megfelelően a műbolygó jó másfél óra, pontosan 94 perc és 10 másodperc alatt kerüli meg a Földet.
Ez természetesen csak papíron van így, mert bármilyen pontos is a számítás, mégis a matematikusok álma marad mindaddig, míg ki nem derül, hogy mit ér a valóságban. Majdnem lehetetlen az is, hogy a műbolygó az előre kiszámított ideális körben kerülje meg a Földet, amelynek alakja olyan, mint amit körzővel rajzolunk.
Vegyük mégis az ideális esetet. Tegyük fel, hogy megérkezett céljához, négyszáznyolcvan kilométerre van a Földtől és nyolc kilométeres másodpercenkénti sebességgel elindul pályájára. Ha azonban ez a pálya csak két fokkal, azaz egy teljes kör száznyolcvanad részével eltér attól, amit kiszámítottak, ez azt jelenti, hogy a műbolygó nem marad a 480 kilométeres magasságban. Pályájából kör helyett ellipszis lesz, amelynek a Földtől való legnagyobb távolsága 724, legkisebb pedig 240 kilométer. A mérések szempontjából ennek nincs különösebb jelentősége. A tudósok ugyanis gondoskodtak arról, hogy minden mérésen egyidejűleg jelentse a műbolygó az észlelésnek a Földtől való távolságát is. Azaz, hogy pillanatnyilag éppen hol halad pályáján.
Annál fontosabb viszont a pálya alakja és Földtől való távolsága a műbolygó élettartama szempontjából.
Kiszámították, hogy a Földtől 240 kilométerre körülbelül egy-két napig keringhet. Akkor elveszti sebességét és megsemmisül a világűrben. 320 kilométeres magasságban a számítások szerint már néhány hét a műbolygó élettartama, az ideális 480 km-nél pedig egy-két év is lehet.
Hiszen a Hold már milliárd évek óta kering a Föld körül.
Igen ám, csakhogy a Hold nem 480 km-re van tőlünk, hanem több mint 380 ezer km-re.
Nincs a világnak az a matematikusa, emberi vagy elektromos agyveleje, amely képes volna csak megközelítőleg is kiszámítani az első műbolygó világűrbeli sorsát. De a kutatók nem is erre összpontosítják a figyelmüket. Hiszen ez a pár hét múlva induló csodálatos szerkezet csak az első szeme annak a ma még végeláthatatlan láncolatnak, amely a további világűr-kutatási sorozatot jelzi. A további tervek is messze túljutottak az elméleti számításokon, a kísérleti elképzeléseken, a megvalósulás küszöbére értek. Megvalósításukhoz az űrhajózás különböző egységeit Amerika ma már sorozatban gyártja.
A világűrt járó ballonok szinte már hétköznapi jelenséggé váltak. Körülbelül 30 ezer méteres magasságig szállnak. A légáramlatokkal, hőmérséklet- és nyomásviszonyokkal kapcsolatos megfigyeléseiket szorgalmas hírszerző módján közlik kibocsátó állomásaikkal. A ballonok közül legnagyobb a Skyhook típusú, amelynek harminc méter az átmérője. Ez a ballon gondolát visz magával, ebbe vannak szerelve a műszerek.
A második csoportba tartoznak az úgynevezett Rockoonok. Ez a név az angol rocket és balloon összevonásából ered, azt jelzi, hogy a Rockoonok egyesítik magukban a rakéták és a ballonok jellemző tulajdonságait. Gyakorlatban az a helyzet, hogy egy ballon viszi 21 ezer méter magasságba a ráerősített rakétát, amely azután automatikus kioldó szerkezet segítségével onnan startol tovább és 90 ezer méter magasságból ad különböző jelentéseket.
A jövő léghajózásának ebbe a csodálatos családjába tartoznak a rakéta-repülőgépek is. Ezeket pilóta vezeti, sebességük ma már áttörte a legendás hírű hangfalat, és hihetetlen magassági rekordokat állítanak fel.
A rakéták csoportjából kiemeltük a Viking-rakétát, amely az első műbolygót viszi. Ugyanebbe a csoportba tartoznak különböző jelzésű és tulajdonságú más rakétakészülékek is. Van közöttük például olyan, amelyik tíz kilogrammnyi műszerteherrel hatvannégy kilométerre repül. Van olyan is, amelyik egy tonnányi hasznos terhet 213 km magasságba visz.
Amerikában legtöbbre tartják valamennyi közül az Aerobee rakétát, amelynek neve magyarul "légi dongót" jelent. A három részből álló, ahogy szaknyelven mondják háromfokozatú Vikinggel szemben egyetlen testből áll. 50 méter magas különleges toronyból indítják útnak. Rakétahajtó ereje háromszáz méter után lép működésbe. Ez a légi dongó 260 km-es magassági rekordot állított fel és száz kilogrammnyi műszert vitt magával. Nem hegyes, hanem gömbfelületben végződik. Amint elérte a maximális magasságot, egyik része a legfontosabb műszerekkel leválik, és ejtőernyőn visszatér a Földre. A műszerek a mérések eredményét hozzák magukkal.
Egy ilyen nagy utat járt rakétarészt a berlini kiállításon is bemutattak. 260 km magasságban járt és azután, az eredeti számításoknak megfelelően visszatért.
-Épp ezzel kapcsolatban volna egy kérdésem.
-Tessék.
-Hogy a műszerek visszatérnek a Földre, az rendben van, de hogyan ismerjük meg azoknak a műszereknek a mérési eredményeit, amelyek például a Viking-féle műbolygóba szerelve keringenek a Föld körül és soha többé nem térnek vissza hozzánk?
-A műbolygónak rádióadó és -vevő készüléke van, amely összeköttetésben áll a belé szerelt műszerekkel. Ha tehát a Földről sikerül ezzel a rádiókészülékkel összeköttetést teremteni, amely tulajdonképpen nem is olyan bonyolult technikai kérdés, megfelelő módon indikálhatjuk ennél a készüléknél, hogy a különböző műszerek mérési eredményeit közölje.
-Engem viszont az érdekel, hogy mi történik a műbolygóval, ha befejezi földi, illetve földöntúli pályafutását a világűrben?
-Az ami egy eldobott kővel, ha már nem hat rá azaz erő, amely hajtotta. A kő mindinkább eltér eredeti pályájától, aztán a földre esik. Hasonló a helyzet a műbolygóval is. Amikor hajtóereje bizonyos mérték alá csökken, lehull a Földre, éppúgy, mint egy meteor.
-Nekem volna még egy kérdésem.
-Tessék.
-Ha a műbolygó elkezd keringeni körülöttünk, lehet majd látni a Földről? Úgy értem, mint mondjuk a Holdat?
-Hát látni majdnem lehetetlen. Egészen különleges viszonyok szerencsés összetalálkozására lenne szükség, hogy a csillagászati távcsövek lencséjében megjelenjék a fél méteres átmérőjű kis műbolygó. Látni tehát nem fogjuk, de a tudósok mindig pontosan tisztában lesznek vele, éppen hol jár, milyen magasságban, milyen sebességgel.
A riportunk elején említett geofizikai évnek éppen az a lényege, hogy 42 nemzet részvételével a világ legismertebb szaktudósai a Föld egész felületén az előzetes tervnek megfelelően figyelik és kiértékelik az űrhajózás legérdekesebb mozzanatait.
Igen, a geofizikai év, amely 1957. január 1-től 1958. december 31-ig, tehát tulajdonképpen két évig tart, eddig soha nem sejtett lehetőségeket nyit a világmindenség, a határtalan tér megismerése felé, amelynek első hangos üzenete már birtokunkban van.
(Rádiójel hang)
Nemzedékünk az emberiség történetének két legnagyobb csodáját érte meg, az atomot és az űrhajózást. Az atom gyakorlati alkalmazása tragikusan kezdődött. A világűr titkaival való közvetlen megismerkedésre talán méltóbbnak bizonyulunk.

Szignál.

Kedves Hallgatóink, vasárnapi félórás riportunkat hallották, amelyet Nyugat-Berlinbe kiküldött munkatársunk Kova Kálmán állított össze.

Zene

Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!