Nemzetközi sajtószemle

Kedves hallgatóink, most következő nemzetközi sajtószemlénkben nyugati lapok cikkeit ismertetjük a magyarországi szovjet beavatkozásról és a magyar nép szabadságharcáról.

A Frankfurter Allgemeine Zeitung című tekintélyes német lap ma reggeli számában Jugoszlávia magatartásával foglalkozik. A lap Belgrádban tartózkodó munkatársa elemzi a jugoszláv álláspontot a magyarországi események és a szovjet beavatkozás kérdésében. Bevezetőül idézi a hivatalos hírügynökség, a Tanjug kommentárját, amely többek között kifejti, hogy a kelet-európai országokban béke, haladás és függetlenség csak a szocializmus alapján lehetséges. A tudósító ezek után azt vizsgálja, hogyan egyeztethető össze a közismert jugoszláv külpolitikai állásponttal a szovjet beavatkozás kérdésében tanúsított tartózkodás. Többek között ezeket írja:
A jugoszláv politika megfigyelőjét elsősorban az a kérdés érdekli, hogy tudott-e Belgrád előzően a szovjet brutális beavatkozási szándékról. A jelek azt mutatják, hogy Belgrádot tájékoztatták erről. Mindenfajta beavatkozás elméleti helytelenítése nem csökkenti annak a körülménynek a jelentőségét, hogy a szovjet büntetőexpedícióról Belgrád is tudott. Abból a tényből, hogy a szovjet támadást Belgrádban a magyarországi negatív irányú fejlődés eredményének nevezik, az következik, hogy Jugoszlávia minden beavatkozást helytelenít, kivéve, ha az szovjet érdekből történik. Ennek a végkövetkeztetésnek a helyességét mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy Jugoszlávia hétfőn az Egyesült Nemzetek Közgyűlésén tartózkodott a szavazástól, amikor az amerikai javaslat elfogadásáról kellett dönteni. Tekintettel arra a közismert ideológiai kapcsolatra, amely Belgrád és Moszkva között fennáll, és különösen a Tanjug által közölt kommentár mondataira, felvetődik a kérdés, vajon nem lehetett-e már elejétől fogva számítani Belgrád hozzájárulására a szovjet intervencióhoz. Azt hisszük, hogy nem. Jugoszlávia évek óta a népek önrendelkezési jogát védi, a belügyekbe való be nem avatkozást hangoztatja, és szorgalmazza a különféle társadalmi berendezkedésű országok közötti békés együttélést, valamint a blokkpolitika megszüntetését. Mi akadályozta meg Belgrádot, hogy hű maradjon ezekhez az alapelvekhez azok után, hogy Amerika szövetségesei, Anglia és Franciaország ellen szavazott? Hihetünk-e annak a jugoszláv kívánságnak, hogy a hatalmi tömbök szűnjenek meg, ha Jugoszlávia a szavazástól való tartózkodással helybenhagyta a Szovjetuniónak azt a jogát, hogy széteső hatalmi tömbjét erőszakkal továbbra is fenntartsa? Milyen jelentősége lehet a jugoszlávoknak a népek akaratára történő hivatkozásra, ha némák egy olyan esetben, amikor a népakarat a szovjet célokkal konfliktusba kerül?

A Berlinben megjelenő Morgenpost című lap vezércikkét a magyar kérdésnek szenteli. A vezércikk címe: "Magyarországra éjszaka borult". A cikkben többek között ezeket olvassuk:
Szörnyű dolog történt. A szabadságot meggyalázták, és a nyugati világnak tétlenül kell néznie, hogyan őrlik fel az orosz páncélosok a hősi magyar nemzetet. Emberek milliói ültek vasárnap rádiójuk mellett, és mindenkinek elszorult a szíve, amikor egy szabad rádióadó utolsó üzenetét sugározta a világba:
"A hajó süllyed, a világosság elhalványodik, óráról órára sötétebb árnyak borulnak Magyarországra. Halljátok meg kiáltásunkat! Induljatok meg, és nyújtsátok nekünk testvéri kezeteket!"
Szörnyűbb dolog alig történt a világban, mint ami Magyarországon végbemegy. Vissza kell mennünk azokba az időkbe, amikor Cortez Dél-Amerikát hódította meg, hogy valamennyire is találó párhuzamot találjuk a Szovjetunió szörnyű eljárására Magyarországon. Politikával, nagyhatalmi politikával semmiképpen sem magyarázható az a mód, ahogyan a kozákok ezt a valóban a népakarat által létrejött demokratikus forradalmat eltiporták. A kis bátor Magyarország gyalázatos és gaz fondorlattal, hazugsággal és brutális erőszakkal kényszerítik térdre. Az egész világon az elemi felháborodás hullámzik végig. Hol marad azonban az erkölcs, ha abban a pillanatban, amikor Oroszország lábbal tiporja a szabadságot, Anglia és Franciaország háborút robbant ki Egyiptomban? Hol van az erkölcs, ha két nyugati nagyhatalom az Egyesült Nemzetek ajánlását semmibe veszi? Magyarországra éjszaka borult, de éjszaka fog borulni egész Európába, ha mi továbbra is intellektuális játszadozásba merülünk. A magyar szabadság sírjánál magunkba kell szállnunk, és mérleget kell készítenünk az egész háború utáni politikáról. Mert ha Nyugat egy szabadságra vágyó népnek, amely felkel a túlerő ellen, nem tud segíteni, akkor valami nincs rendjén az Egyesült Nemzetek Szervezetében, amely egyébként is hazug címet visel. Korunk nyomorúságának tünete, hogy inkább hisznek a jámbor hazugságnak, mint az irgalmatlan valóságnak, és ezen változtatnunk kell. Magyarország felett éjszaka van, és ahhoz, hogy Európában ismét kivilágosodjék, erkölcsre van szükség a politikában. A népek önkéntes tüntetéseikkel és segélyakcióikkal megmutatták, hogy hisznek az európai szolidaritásban. Most a kormányokon a sor, hogy megtegyék a magukét. Ha erre nem vállalkoznak, a közvélemény vihara egy napon elsöpri őket.

Az Osztrák Szocialista Párt hivatalos lapja, az Arbeiter-Zeitung "Magyar rekviem" című vezércikkében többek között ezeket írja:
Miért követték el az oroszok ezt a szörnyűséget Magyarországon? Miért szegték meg szavukat? Miért pusztítottak el minden reményt, amely a békés együttélésre vonatkozó ígéreteikhez fűződött? Nyilván azért, mert a magyar forradalom győzelme uralmuk egész rendszerét megrázkódtatta, széttörte volna. A csatlós kormányok által vezetett országok népei követték volna a magyar szabadságharcosok példáját. Az oroszok szétverték a magyar szabadságot, hogy a lengyelek, a csehek, a román..., románok és a keletnémetek ne követeljék. Ez a végzetes elhatározás ellentétben áll a szovjet kormány nyilatkozatával, amelyben a csatlós országoknak egyenjogúságot, a kapcsolatok új rendjét, sőt az orosz csapatok kivonulására irányuló tárgyalásokat ígér. Hogy ez a fordulat a moszkvai politikai irányvonal közvetlen változását jelenti-e, a szovjet kommunista párton belül egy új csoportnak a vezetését, avagy csupán a hadsereg irányítóinak befolyására vezethető vissza, ebben a pillanatban még nem világos. Az azonban, hogy az oroszok magyarországi akciója a világ más tájain tapasztalható nyugtalanságból profitált, hogy Franciaország és Anglia példájára hivatkozhat, nem magyarázat, nem vigasztalás, hanem egy pótlólagos vágy a többiek ellen. Mindenesetre Anglia és Franciaország a tragikus párhuzam ellenére az Egyesült Nemzetekben folytatott tanácskozások eredményeként elfogadta, hogy Közel-Keleten nemzetközi rendőrséget állítsanak fel. Azon a területen ez az intézkedés a béke visszatérését jelenti. A másik esetben a Magyarország ellen folytatott szovjet katonai akciók ügyében mind ez ideig nem történt semmi. De akárhogyan is fejeződik be az eset, a világ erős megrázkódtatáson ment át. Megrázkódott a feszültség enyhülésének reményteljes politikája, a békés együttélés, maga a világbéke. Megrázkódott, mert a népek elvesztették a reményt az orosz ígéretek őszinteségében, és ezzel megdőlt az egész koegzisztenciális politika erkölcsi alapja. Nagyon sok idő telik majd el, míg ezt ismét helyreállítani lehet. Ma egy nagy ravatal előtt állunk, de sohasem hal meg az, aki a szabadságért esik el. Sohasem hal meg egy eszme, amelyért emberek, egy egész nép hajlandó meghalni. A magyar forradalom feltámad. Magyarország szabadsága visszatér.

Kedves hallgatóink, nemzetközi sajtószemlénket hallották.