Rendkívüli kommentár

Kedves hallgatóink, rendkívüli kommentárunk következik.

Ki a felelős a magyar felkelés kirobbanásáért? Ki provokálta a budapesti ifjúságot és munkásságot? Janus kommentárját közvetítjük.

Kedves hallgatóim, amikor e sorokat írjuk, hazánkban még véres harcok dúlnak. A magyar szabadságharcosok hősi serege elszántan küzd a szovjet túlerővel szemben. A kormány még mindig nem ura a helyzetnek. Országunk szívében, Budapesten még fegyverek ropognak, a vidék forrong, és népünk izgatottan várja a fejleményeket. Három napja folyik a harc a gyilkos túlerővel szemben. Ez a három nap a magyar nép félreérthetetlen válasza volt egy évtized vörös zsarnokságára. Három nap nem sok idő egy ezeréves nép történetében, de elegendő lett volna, hogy önállóságunkat, függetlenségünket visszanyerjük. A gyarmatosító szovjet csapatok beavatkozása nélkül ma már országunk szabad. A világ szeme rajtunk van, magyarok! A gyász és a fájdalom könnyeit beragyogja az a dicsőség, amit a hős magyar forradalmárok vívtak ki nemzetünk számára. Fiatalok és munkások, írók és értelmiségiek! Ez a forradalom a ti válaszotok és szabadságharcotok a kommunista elnyomás ellen. Hasztalan iparkodnak beszennyezni titeket. Hasztalan nevezik fasisztának és provokációnak fölkeléseteket. Az igazságot és a szabadságot nem lehet kitörölni szívetekből. Ezt az igazságot és szabadságot a ti véretek írta a budapesti járdára, jogaitokért és szabadságotokért harcoltatok fegyverrel. Jogaitokért és szabadságotokért megy tovább a harc akkor is, ha a fegyverek elhallgatnak egyszer. A felelősség nem titeket terhel. A gyalázat, a gazság, a sok elhullott vér azoknak a lelkiismeretén szárad, akik titeket a végső kétségbeesésbe kergettek, akik meg akartak fosztani titeket jövőtöktől, akik el akarták zárni előletek a demokrácia útját, akik restaurálni szerették volna a sztálinista önkényt. A felelősség azokat terheli, akik kiprovokálták Budapesten a fegyveres felkelést.
Vannak történelmi pillanatok, amikor egy nép számára nincs más választás, mint a fegyver. Száz év múltán ez a pillanat érkezett el október 23-án este, amikor a pesti utcán százezrek énekelték a Kossuth-nótát, és tüntettek a lengyel-magyar szabadság közös kivívásáért. Budapest népe nem akart harcot. A magyar ifjúság és a magyar munkásság nem akart véres forradalmat. Őszintén hitte, hogy a kommunista világban kezdődött változás lehetőséget nyit a reformok és a szabadság békés megvalósítására. A budapesti tüntetés egy történelmi tudatú, politikailag érett nép lelkes demonstrációja volt a nemzeti függetlenség helyreállításáért és a belső reformok kivívásáért. Északról, lengyel honból ekkor már serkentően fújt a szabadság szele. A magyar ifjúság mámoros lett tőle, és hitte, hogy demokratikus törekvéseinek nem lehet többé akadálya a hazában.
Ami ezután történt, az a kommunista provokáció és gyalázat sztálinista korszakára emlékeztet. Az összegyűlt több százezres tömeg lelkesen tüntetett a parlament előtt. Várta követeléseinek megvalósítását, várta az illetékesek megnyugtató ígéretét a kívánságok teljesítésére. És ekkor a parlament erkélyén megjelent az az ember, aki Rákosi mellett a sztálinista diktatúrát fémjelezte Magyarországon. Megjelent Gerő Ernő, a sztálinista gazdaságpolitika fő irányítója, és beszélni akart. A tömeg lehurrogta. Olyan vezetőket követelt, akik nem kompromittálódtak a múltban, akikben több bizalmat látott, mint a báránybőrbe bújt farkasokban. Gerő pillanatok alatt eltűnt, helyette rövidesen tankok és karhatalmi osztagok jelentek meg, hogy a demonstrációt beszüntessék és a tüntető tömeget feloszlassák.
Hírek szerint a tulajdonképpeni harc már erre a sztálinista provokációra megindult. A tulajdonképpeni fölháborodás, a véres forradalom azonban a késő esti órákban robbant ki, Gerő rádióbeszéde nyomán. Ez a beszéd nyílt szembeszegülés volt a népakarattal szemben. Ez a beszéd a reformok elsikkasztását jelentette be. A párt első titkára ebben a beszédében fasiszta provokátoroknak nevezte a magyar parasztság és munkásság tüntető fiait. Gerő erőszakos, provokatív hangjából a nemzeti elnyomás gyalázatos sztálinista frázisai csendültek ki. Amikor a munkásság joggal remélte, hogy a gyár végre valóban sajátja lesz, a párt első titkára a munkásság szemébe vágta, hogy erről szó sem lehet. Amikor a parasztság joggal remélte, hogy megszabadul a kolhozok rémétől, Gerő földműves népünk arcába vágta, hogy továbbra is kolhozosítani akarnak. Amikor a magyar írók és költők a szabadság hajnalát hirdették ezen a tájon, Gerő bejelentette, hogy tovább fog tartani a sötétség.
A sztálinista restauráció hírnöke még be sem fejezte beszédét, amikor az országos felháborodás már nyílt felkelésében tört ki. Az eseményeket most már nem lehetett feltartóztatni. Fiatalok, öregek, munkások és értelmiségiek, írók és katonák, a magyar nép minden rendű és rangú fia egy emberként kelt fel és fogott fegyvert a gyalázatos provokáció ellen. Pártállásra, világnézetre és a távolabbi célokra való tekintet nélkül megindult a nemzet, hogy elsöpörje azokat, akik mesterséges korlátokat szerettek volna állítani szabadságunk elé.
A többit ismerik hallgatóink azokból a drámai eseményekből, amelyek máig sem értek véget, és amelyek izgalomban és gyűlöletben tartják a lelkeket mindaddig, amíg a magyar nép elégtételt nem kap. Elégtételt nem kap a sok kiontott magyar vérért, elégtételt nem kap a statárium elrendeléséért, magyar szabadsághősök kegyetlen felkoncolásáért és azért a gyalázatért, amely a szovjet csapatok beavatkozását elrendelte. Gerő Ernőt azóta felmentették első titkári tiszte alól. A felmentő határozat azonban még nem elégtétel mindazért a provokációért, amit az ő vezetésével a sztálinisták elkövettek. A magyar történelem kísértetiesen megismétlődött. Csakhogy most nem az idegen, Habsburg-kormányzat hívta be az orosz csapatokat a magyar szabadság leverésére, mint 1848-ban, hanem az a gyalázatos maroknyi tábor, amely állítólag - ezzel hivalkodtak egy évtizeden át - a magyar dolgozók nevében politizált. Az álarc lehullott. Az új muszkavezetők ezzel a tettükkel önmagukat bélyegezték meg örökre a magyar történelemben.
Az országban sztálinista statáriális bíróságok ítélkeznek. Ítéleteket mondanak magyar szabadságharcosok felett. Felelőssé teszik őket a forradalomért. Gyászunk és fájdalmunk életükért vádlón kiált ennyi hitványság és gyalázat ellen. Minden kioltott élet, minden kiontott vér még súlyosabbá teszi azoknak a felelősségét, akik a vérengzést kiprovokálták. Magyarországon nem lesz béke és nem lesz nyugalom és nem lesz rend mindaddig, amíg a sztálinista bűnösöket meg nem büntetik. A magyar nép nem nyugszik, amíg elégtételt nem kap. A magyar ifjúság, a magyar munkásság, parasztság és értelmiség követeli a sztálinisták azonnali felelősségre vonását. Az új kormánynak most alkalma nyílott bizonyságot tenni; ki meri-e mondani az igazságot? Ez pedig tömören úgy hangzik, hogy a szabadsághősök helyett a sztálinista provokátorokat ültessék a vádlottak padjára.

Kedves hallgatóink, rendkívüli kommentárt közvetítettünk. Janus beszélt arról, hogy Gerőék a felelősek a vérengzések és a forradalom kirobbanásáért.
Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!