Zene

Jazz Fórum

Kedves hallgatóink! Minden vasárnap jelentkezünk Jazz Fórumunkkal, amelyben a jazz fél évszázados történetének egy-egy jelentős állomásával és neves képviselőivel ismertetjük meg önöket.

Legutóbb a dixiland jazzről beszéltünk és annak egyik képviselőjéről, …-ről. Mai műsorunkban a bibopról szeretnénk beszélni.

És két kiváló képviselőjéről, Dizzy Gallespie-ről és Charlie Parkerről.

Köszönöm Joe! Mindenekelőtt szeretném bemutatni azoknak Joe-t, akik eddig még nem hallották új műsorszámunkat. Joe amerikai fiatalember. Tősgyökeres amerikai, az Egyesült Államokban született és magánszorgalomból megtanult magyarul.

Nagyon nehéz volt is.

Igen, de azért megérte, nem, Joe?

Igen.

Nos, Joe és másik amerikai barátunk, Bill hétről hétre segítséget nyújt nekünk jazz programunk szakszerű összeállításában. Most azonban térjünk vissza a bibopra. A bibop 1945-ben született. Ebben az időben a fekete jazzt a négereké, a bibop képviselte. A fehérek jazz zenéje két táborra szakadt, a progresszív és egy tradicionális csoportra.

A fehérek forgalmi stílusnak, progresszív jazznak nevezik. A konzervatívabbak a dixielandet formálták újra. Ez volt a dixieland reneszánsz korszaka.

Most pedig hallgassunk meg egy jellegzetes bibop-számot.

A címe: Bibop, bibop. Dizzy Gallespie komponálta.

Ez volt a Bibop című bibop jazz szám. A jazznek ez az új ága igen nehéz, komplikált. A legtöbb ember számára túlságosan intellektuális és absztrakt. A nagyközönség pedig általában zenét akar hallani, dallamosságot, olyan muzsikát, mint ami az I. világháború után következett.

Ezért a II. világháború után sikeres volt a dixieland.

A Bibop jazz dallamára a gyorsaság jellemző. Úgy hat, mintha a melódiának csak darabkáit játszanák a zenészek. Sokan gyorsírás-jazznek nevezik. A bibop tele van zenei rövidítésekkel, aki érti és olvasni tud belőle, annak számára a melódia kerek, egész, aki nem, az…

Az egyszerűen nem szereti.

A szaxofonista Charlie Parker és a jazz trombitás Dizzy Gallespie képviselik a bibopot. Ők az új jazz királyai.

Nézzük csak először Gallespie Ő a legnevesebb bibop zenész. Megkérdezték tőle, hogy…

Igen, megkérdezték tőle, hogyan kell bibop zenét hallgatni. Gallespie válasza ez volt: „Úgy kell hallgatni, mintha az ember saját maga játszana”. Majd arra a kérdésre, hogy laikus hogyan közeledjék a bibophoz, Gallespie a következőket válaszolta:

„Az ilyen kérdésért mérges vagyok. Én csak zenészek számára játszom.”

Most pedig hallgassák meg a…

A Carambola, ismétlem, Carambola című Dizzy Gallespie kompozíciót.

Dizzy Gallespie trombitál.

Ez volt Gallespie Carambola című Bibap száma.

Biztosan a laikusoknak is tetszett.

Bár Gallespie véleménye szerint a jazz a kevesek ügye. „Csak ártunk a jazznek, ha a tömegek ügyévé tesszük.” – mondta egyszer.

Természetesen ez egy intellektuel véleménye, ők pedig mindig önzők.

Most néhány szót Gallespie-ről. John Birks Gallespie 1917-ben, Dél-Karolina államban született. Az apja is zenész volt. A kis néger John már gyermekkorában zongorán és dobon játszott. Legfőbb vágya azonban mindig a trombita maradt. Nagy példaképe a jazz csodás trombitása, Roy Eldridge volt.

Gallespie mondja, hogy elmegy … Megkísérelte utánozni, de nem sikerült, erre mással próbálkozott. Ezek aztán az a jazz forma, amit ma nagyon ostobán bibopnak neveznek.

És Gallespie-ből a jazz szintén egyik legkitűnőbb trombitása és bibop zenekar alapítója lett.

A bibop rossz kifejezés. Nem jelent semmit.

Amikor a New York-i 52. utcában Gallespie és Charlie Parker az új jazz formával kísérletezett a jelenlévő laikus újságírók a szokásos la-la, la-la taktusjelzés helyett bibop, bibop kiáltásokkal próbálták kísérni az ütemet. Aztán ez is maradt a neve.

Most pedig hallgassák csak meg Gallespie és Charlie Parker közös kompozícióját. Címe: Anthropology. Ismétlem, Anthropology.

Zene

Ez volt az Anthropology, Gallespie és Charlie Parker közös kompozíciója.

Az 1945 és ’47 közötti Gallespie- Parker együttműködés a jazz történetének egyik leggazdagabb korszaka volt. A két neves zenész azóta szétvált. Gallespie nagy zenekart alakított, Charlie Parker pedig egy kis combót.

A combo 3-8 zenészből áll.

Gallespie trombitajátéka megkapó. Érdekes megemlíteni, hogy bár könnyedén fújja a jazz trombitát, mégis, játék közben a nyaka vagy 4 számmal felduzzad.

Nos, talán, hogy kapta John Birks Gallespie a Dizzy nevet?

Igen. Azok számára, akik nem értették Gallespie zenéjét, azok számára mindez abnormálisnak, őrültnek hatott. Ezt fejezi ki a Dizzy angol szó is.

De most Charlie Parkerről kell beszélni egy kicsit.

Igen, jó. Parker 1920-ban született. Szaxofonista lett, alt és tenor szaxofonista. Bár fiatalkori vágya mindig az volt, hogy tenor szaxofonista legyen, ma különösképpen jóformán csak alt szaxofonon játszik.

Charlie Parkernek is van egy mellékneve, Bird, a madár.

Igen, és így hívják egyik kompozícióját: Bird blues. Bird blues.

Zene

Dizzy Gallespie jazz trombitajátékát és Charlie, helyesebben Bird Parker alt szaxofonjátékát hallják ezen a lemezen.

Zene

Charlie Parker, akinek zeneszámát hallják, nem olyan praktikus ember, mint Gallespie. Csak a zene él a fejében. Érdekes látás stílusa és különös szólójátéka egy katasztrófát kiált.

A katasztrófa, amiről az imént Joe említést tett Charlie Parkerrel kapcsolatban, be is következett 1946. július 29-én. Kedvenc zeneszáma, a Lover Man játéka közben összeesett. Hónapokig nem tudott játszani.

Egy kis kóstoló a Lover manből. Charlie Parker alt szaxofon játékát hallják.

Zene

Charlie Parker szaxofonjátékát hallották.

Lassan kifutunk az időből, így most megint csak …

Jó. Charlie Parker 1949 januárjában jött először Európába. A párizsi jazz fesztiválon óriási sikert aratott. Megkérdezték tőle, ki a kedvenc zeneszerzője.

Brahms, Schönberg és Duke Ellington - felelte.

Igen, Charlie Parker, a jazz muzsikus jazz zenét csak a harmadik helyen említett. Utána is … és Stravinskyt. Majd megtoldotta azzal, hogy minden zenész előtt legjobban Omar Hajjámot, a perzsa költőt kedveli.

Furcsa ember Charlie Parker.

Hallgassák csak meg Parker egyik különös kompozícióját. A címe …

…

Köszönöm. Ismétlem: … Charlie Parker szaxofonon és Gallespie trombitán játszik.

Zene

A lemezen absztrakt rajzok mellett a következő feliratot látjuk a nevek helyett:

Bird and Diz. Bird, Charlie Parker és Diz, John Gallespie.

A francia jazz író, ... megállapította, hogy „Charlie Parker természeti tünemény, olyan, akár egy földrengés, vagy egy árvíz. Csak egy ember van a jazz történetében, akihez hasonlítani lehet, Louis Armstrong, de Armstrong játssza zenéjét, Charlie Parker egy hangszer, amelyen játszanak”.

Ezt mondotta a francia ... Charlie Parker kijelentette, hogy az igazi kompozíciót még nem készítette el. Az eddigiek nem tetszenek neki.

„Ha a lemezeim meghallom – mondotta Parker – érzem, hogy jobban is mehetne.”

Gallespie, Dizzy Gallespie már megtalálta a neki tetsző zenei formát. Bár a dobot, mint olyat, már régóta, kezdettől fogva alkalmazzák a jazzben, de ő volt az első, aki komolyan érdeklődött utána. Párosította a dél-amerikai ritmust az észak-amerikai bibop melódiával. Számára ez a zenei ideál. Hallgassák csak meg egyik ilyen szerzeményét. A címe: Cuba...

… kubai dobost hallják.

Zene

Gallespie dél-amerikai ritmusú bibop számát, a …-ot hallották. Dobolt és énekelt Chano Pozo

Ezzel búcsúzunk is.

Ezután a ragyogó dobszám után még el kell mondanunk Gallespie különösen aktuális mondását. Megkérdezték tőle, miben látja a jazz további fejlődését. Gallespie a következőket válaszolta: „Valószínűleg oda jutunk, ahol egyszer kezdődött. Valaki megüt egy dobot”.

És ezekkel a szép reményekkel a viszont hallásra!

A viszont hallásra, kedves hallgatóink! És köszönjük Joe-nak, hogy segédkezett.

Zene

Kedves hallgatóink! Jazz Fórum című műsorszámunkat hallották. Beszélt Horváth Mária, közreműködött Joe, az amerikai, aki megtanult magyarul. A műsort összeállította Cseke László.

Itt a Szabad Európa Rádiója, a szabad Magyarország hangja.