Rendkívüli falusi adás

Figyelem! Paraszt testvéreink, figyelem! Mi a teendője a magyar parasztságnak a rendkívüli történelmi órákban?

Ott kell állanunk rendületlenül és a végső kitartásig a szabadságharcosok oldalán. A harc ma fegyverrel folyik. A harcban ott állanak fiaink, paraszti véreink, diákok, ifjú munkások, tisztek, katonák, akiknek lelkét, szívét egyetlen pillanatra sem tudta megmérgezni az istentagadó kommunista métely. A nemzet tragikus óráiban feldobbant bennük a magyar lélek, a magyar szív. Valamennyien megérezték, hova kell állaniuk.
A kormány, Nagy Imre kormánya, lépésről lépésre hátrál. Óráról órára felhívásokat tesz közzé, valósággal kér, könyörög, hogy állítsák helyre a rendet. A rend azonban azért borult fel véglegesen, mert ez a kormány sem tudott a legkritikusabb órákban csak ígéreteket hozni. De nem intézkedett és egyetlen konkrét javaslatot sem produkált. Nagy Imre és kormánya eljátszotta minden bizalmát a parasztság azon rétegében is, amelyik talán bízott benne, hogy kivezeti az országot a rettentő válságból. Nagy Imre és kormánya a nemzet minden rétegét kielégítő intézkedés helyett a magyar népre zúdította a szovjet páncélosokat. Ezzel eljátszotta a nép legkisebb bizalmát is. Aki szovjet katonákkal gyilkoltat, az már nem hozhat számunkra kibontakozást.
Paraszt testvéreim! A harc a jelentések szerint átterjedt a vidéki városokra is. Úgy a fegyveres harc, mint a munka abbahagyása. A város dolgozó népe országszerte letette a szerszámot. Hiába kér-könyörög a kommunista kormány, nem veszik fel a munkát. Nem is vehetik fel csupán ígéretekre, amelyeket eddig sem tartottak be. Ma a legsúlyosabb órákban a véres harcok közepette, a szovjet szuronyokra támaszkodva még üresebbnek látszik minden ígéret. A város népének egyetlen fegyvere és biztosítéka csak az lehet, ha a nép minden rétegét magába foglaló kormány intézheti az ország sorsát. Ebben a maga súlyához képest a parasztságnak is képviselve kell lennie. A nép, a város és falu népe, mindaddig nem veheti és nem is tudja felvenni a munkát. Nagy Imre kormányának egy feladata lehet, a további eseményekért még inkább felelősséggel tartozva megszüntetni a szovjet csapatok vérontását.
A munka leállt falun is. Csak akkor kezdődik újra, ha a szovjet csapatok azonnal kaszárnyáikba vonulnak, és ott folytatódik, ha kivonják őket az országból. Ebben a népellenes öldöklésben senki nem mehet a mezőre dolgozni. A vetéslemaradás, a paraszti termelés abbahagyása veszélyezteti az ország kenyerét, de ezért is még a jelenlegi hatalom felelős. Ez a tény, ha gondolkodni tudnak, döntő elhatározásra kell, hogy kényszerítse a minden létalapjában megingott hatalmat. Az idegen fegyverek segítségével folytatott harc a parasztság legvégső elkeseredését és a termelés teljes csődjét hozza magával. A gyárak és a parasztság munkája nélkül minden kormányzat halott. Épp ezért a magyar parasztságnak a szabadságharcosokkal és a munkát beszüntető városi dolgozókkal teljes szolidaritást kell vállalnia, amely meg is hozza a szabadságot. Ez az öntudat töltheti csak el a falu népét. Amit ma elmulasztunk a munkában, nem a mi bűnünk. De mindezt helyre tudjuk pótolni a rend helyreállta után. Amikor a magyar paraszt kifejtheti csodálatos termelőerejét. Vigyázzatok minden szem gabonára, minden állatra, amire szükségünk lesz az ország újjáépítésében. De segítsétek harcoló testvéreinket. A falu népe ebben a csodálatos nemzeti összefogásban tudatában van annak, hogy munkája nélkül nincs élet és nincs újraépítés, kivívhatja és megőrizheti szabadságát. A fegyveres harc abban már eldőlt, hogy a véres áldozatoknak mindenképp csak a szabadság lehet az ára. Nincs a világon olyan hadsereg, hogy minden munkás és minden paraszt mellé szuronyos katonát állíthasson. Az ország gazdasági válsága pedig olyan súlyos, hogy a terrorral való termeltetés csak minden rendszer halála lehet.

Agrárius szólt a magyar falu népéhez.
Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!