Pannonicus telefonjelentése

Londoni tudósítónk, Pannonicus telefonjelentését hallják.

Az angol közvélemény a kormánynyilatkozat hatása alatt áll, amely megállapítja, hogy a Magyarországon folyó küzdelmet, amint az a szovjet parancsnokság rádiónyilatkozatából is kiderül, még korántsem nyomták el a szovjet csapatok. Az egész vonalon tovább tart a harc a szovjet osztagok és a magyar hadsereg, valamint a felkelők között. A ma reggeli sajtó felháborodással ír arról, hogy az ENSZ határozatára, amely a fegyveres beavatkozás beszüntetését, a szovjet csapatok visszavonását, továbbá az ENSZ részéről kijelölt megfigyelők és a vöröskeresztes segélyakció beengedését kéri, eddig még semmiféle válasz nem jött a Szovjetunióból. A külügyi államtitkárnak az alsóházban tett kijelentése szerint semmi jel sincs arra, hogy a Kádár János-kormánynak sikerült az ügyek irányítását az országban kézbe venni. Az angol lapok közül a News Chronicle "Emlékezzünk Magyarországra" címen kiáltványt közöl, amelyben többek között ezeket mondja: "Amíg Angliában éles ellentétek vannak a kormány szuezi politikája körül, addig az angol nép teljesen egységes a Szovjetunió magyarországi elnyomásának elítélésében."
A Times "Nincs szabadság" című vezércikkében világítja meg a magyar fejleményeket. "Az oroszok - írja a lap - már három nappal ezelőtt szerették volna elhitetni a világgal, hogy megtörték a magyar ellenállást. Az igazság ezzel szemben az, hogy Budapesten és az ország többi városában tovább folyik a harc. Ez mutatja a magyar szabadságharcosok hősiességét és elszántságát. A világ lélegzetvisszafojtva figyeli ezt a küzdelmet, és arra gondol, miként áll majd módjában, hogy a szenvedéseket enyhítse. Egyelőre csak a magyar menekülteken, az asszonyokon és a gyerekeken tudunk segíteni. De a könyörtelenség, amellyel a Vörös Hadsereg a magyar forradalommal szemben eljár, azokat is meglepte, akiknek sohasem voltak illúziói a szovjet uralom valódi arculata felől. Vannak, akik azt hiszik, hogy az oroszok azért nyúltak a kíméletlen elnyomás fegyveréhez, mert azt remélték, hogy a brit kormány szuezi politikája eltereli a világ figyelmét Magyarországról. Nehéz azonban elhinni, hogy az oroszok kesztyűs kézzel jártak volna el Magyarországgal abban az esetben, ha nem következik be a szuezi támadás. Választaniok kellett aközött, hogy Magyarországot megtartsák hatalmi rendszerükben, amelybe a háború után beleépítették, vagy pedig belenyugodjanak abba, hogy az orosz uralom egész Kelet-Európában összeomoljon. Sztálin abban a meggyőződésben kényszerített kommunista kormányokat a kelet-európai népekre, hogy csakis politikailag és gazdaságilag azonos struktúrájú államokat lehet valóságos érdekközösségben együtt tartani. Sztálin követői is megmaradtak ezen a vonalon. A szocializmushoz vezető utak különböző magyarázata csakis arra volt jó, hogy Jugoszláviát visszacsalogassák a kommunista táborba. De abba már nem mentek bele, hogy a többi ország is megváltoztassa politikai struktúráját. A Nagy Imre által hirdetett engedményekhez már nem voltak hajlandóak hozzájárulni, mert ezek szociáldemokrata rendszerhez vezettek volna, ami ellen a szovjet mindig a végsőkig küzdött. Egy bizonyos - fejezi be a lap - a magyar felkelés nem fog következmények nélkül maradni Magyarországon és a többi kelet-európai államban sem."
A lapjelentések beszámoltak arról, hogy Magyarországon még nem fejeződtek be a harcok. A szovjet parancsnokság részéről kinevezett bábkormány képtelen volt Budapestre bevonulni, és Szolnokon tartózkodik. Az ellenállás a magyar fővárosban, Dunapentelén, Pécs környékén és a nyugati határmentén folytatódik, és újból fellángolt a harc Kecskeméten és Mohácson is.
A Daily Telegraph bécsi levelezőjének jelentése szerint a Ferihegyi repülőteret a felkelők visszafoglalták. Budapesten több fontos gyár és középület a felkelők kezén van. Arról is hírt ad a lap, hogy egy páncélos osztag Budáról megindult Pestre a Parlamentet védő felkelők felmentésére. "A magyar ellenállók szellemére jellemző - írja az angol laptudósító -, hogy Dunapentele az orosz támadók újabb és újabb nyomása alatt sem adta fel a harcot. Éppúgy jellemző a felkelők szellemére az a követelésük, amelyet változatlanul hangoztatnak, és amely úgy szól, hogy az oroszok vonuljanak ki az országból. Budapest utcáin kézről kézre járnak a röplapok, amelyeket a magyar hadsereg-parancsnokság, az Írószövetség és a Forradalmi Diákszövetség bocsátott ki. Ebben a röpiratban méltányos feltételeket követelnek az oroszoktól, és felsorolják a felkelők eredeti követeléseit, nevezetesen a többpártrendszer bevezetését, Magyarország függetlenségének kinyilvánítását, a szovjet csapatok kivonását és a szabad választásokat. Követelik azt is, hogy a szovjet csapatok kezeljék a magyar felkelőket egyenrangú félként."
A fővárosban uralkodó bizonytalan katonai helyzetre jellemzőnek tartják az angol lapok, hogy a legutóbbi napokban az orosz ellenőrzés alatt álló budapesti rádió tegnap beszüntette adásait. A vezető angol lapok kiemelik a tömegeknek a szovjet elleni megmozdulásait a világ különböző fővárosaiban. Részletesen ismertetik a párizsi eseményeket és a kommunista párt székházának ottani felgyújtását. Beszámolnak azokról az ostromokról, amelyeket a tömeg intézett a különböző fővárosokban a szovjet követségek ellen. Megállapítják azt is, hogy az orosz kommunista párton belül nőnek az ellentétek. Az új párttagok toborzása teljesen megakadt. A pártban úgy látják, hogy politikájuk már nem is irányulhat arra, hogy új párttagokat szerezzenek.
Az angol közvélemény megmozdulása is egyre fokozódik. Több egyetem hallgatói azt a kérdést tárgyalják, hogyan volna lehetséges Magyarország megsegítése és diákok körében segélycsapatok toborzása. Az angol és a nemzetközi közvélemény előtt most kibontakozik az a tény, hogy a Kreml és Hruscsov mosolypolitikája, és mindaz, amivel a szovjet vezetősége valódi politikáját elpalástolni igyekezett, most összeomlott. Az egyik híres angol balett küszöbön álló moszkvai vendégjátékát a magyarországi véres eseményekre hivatkozva lemondotta. A balett vendégszereplésének visszavonása a brit kormány kívánságára történt. Ugyanehhez a fejezethez tartozik az is, hogy az angol jogászok egyesülete visszavonta a szovjet jogászok meghívását, akiknek látogatása a legközelebbi napokban lett volna esedékes. Feltűnő helyen hozzák a lapok Svédország szocialista miniszterelnökének, Erlandernek a nyilatkozatát, amely szerint Bulganyin és Hruscsov januárra tervezett svédországi látogatása a jelen körülmények között nem látszik célszerűnek.

Londoni levelezőnk, Pannonicus telefonjelentését hallották.