Nemzetközi helyzetismertetés

Pakisztán és India állást foglalt a magyar ügyben, a Szovjetunió a közel-keleti válság kiélezésével akarja elterelni a figyelmet magyarországi totális háborújáról. E kérdésekről kívánjuk önöket most tájékoztatni.

Kedves magyar hallgatóink! Az Egyesült Nemzetek rendkívüli közgyűlésén, mely a szovjet magyarországi agresszióját elítélte, az ázsiai és afrikai csoport tagjai tartózkodtak a szavazástól. A magyar nép, amely ellen a szovjet azon a szörnyű vasárnap reggelen háborúját megindította, nem értette ezt a magatartást. A magyarok kétségbeesetten kérdezték, Ázsia és Afrika új független népei csak a saját területükön ellenségei a kolonializmusnak? A szovjet európai véres kolonializmusa hidegen hagyja őket? A szuezi háború sajnálatos, a béke szempontjából veszedelmes. Az Egyesült Nemzetek többsége szembefordult vele. De össze lehet-e hasonítani ezeket a katonai célpontokra korlátozott hadműveleteket a magyarországi szovjet totális háborúval? Ezek a kérdések égtek minden magyar szívében. Az afrikai és ázsiai csoport politikáját az első napokban valóban csak a szuezi háború befolyásolta, és a magyar kérdésben tartózkodtak a szavazástól, mert ezzel is tüntetni akartak az angol-francia akció ellen. Az utolsó két napon azonban az ázsiai országok magatartásában jelentős változás történt. A magyar nép segélykiáltása eljutott Új-Delhibe és Karacsiba is, és Ázsia két semleges nagyhatalma; India és Pakisztán arra az elhatározásra jutott, hogy tovább nem hallgathatnak. Nehru, India miniszterelnöke szövegezte meg a híres ötpontos deklarációt, amely megtiltja a más országok belügyeibe való beavatkozást és minden nemzet önrendelkezési jogát biztosítja. Ezt az öt pontot vörös Kína és a Szovjetunió is ünnepélyesen elfogadta. Nehru miniszterelnök most megállapította, hogy az öt pont Európára éppúgy vonatkozik, mint Ázsiára és elítélte a szovjet európai kolonializmusát. Levelet intézett Bulganyin szovjet miniszterelnökhöz, melyben mély aggodalmát fejezi ki a szovjet magyarországi vérengzése miatt. India moszkvai nagykövete hivatalos jegyzéket adott át a szovjet Külügyminisztériumban. Az ázsiai szocialista pártok végrehajtó bizottsága határozatot hozott, amely felszólítja a Szovjetuniót, vonja vissza csapatait Magyarországról és Lengyelországból. A másik távol-keleti nagyhatalom, Pakisztán miniszterelnöke sürgönyben szólította fel Bulganyint, hogy szüntesse be az erőszak alkalmazását Magyarországon. A pakisztáni kormány utasította ENSZ-küldöttjét, terjesszen határozati javaslatot az ENSZ közgyűlése elé. A pakisztáni javaslat szerint Magyarországon azonnal tűzszünetet kell elrendelni, ki kell vonni a külföldi csapatokat és ENSZ-csapatokat kell beküldeni a rend helyreállítására. Ezután az ENSZ felügyelete mellett szabad választásokat kell tartani Magyarországon.

Kedves hallgatóink, Magyarország mai tragikus helyzetében a két ázsiai nagyhatalom megmozdulásának jelentőségét nem szabad eltúlozni, de nem szabad lebecsülni sem. Kétségkívül fordulatot jelent az indiai és pakisztáni kormány jegyzéke a Távol-Kelet és a Szovjetunió viszonyában. A négy úgynevezett colombói hatalom, India, Indonézia, Burma és Ceylon miniszterelnökei rövidesen találkoznak, hogy előkészítsék az ázsiai és afrikai népek új bandungi konferenciáját a kolonializmus veszélyének leküzdésére. A szovjet részt akart venni ezen a konferencián, sőt, vezető szerepet akart ott játszani. Pakisztán és India állásfoglalása figyelmeztetés arra, hogy véres kézzel nem lehet belépni erre a konferenciára. A világközvélemény ereje a tömegmozgalmak mai korában le nem becsülhető reálpolitikai erő, a legállatiasabb diktatúra is kénytelen azt figyelembe venni. Ennek a tudatában a Szovjetunió vakmerő kísérletet tett, hogy a világ figyelmét a magyarországi eseményekről elterelje. Bulganyin szovjet miniszterelnök felszólította Eisenhower elnököt, hogy a szovjettel együtt avatkozzék be a szuezi háborúba, és fegyveresen teremtsen ott rendet. A Bulganyin-jegyzéknek minden határon túlmenő cinizmusa elképesztette még a legedzettebb diplomatákat is. Bulganyin felhozta Angliával és Franciaországgal szemben, hogy minden ok nélkül megtámadtak egy védtelen kis országot, Egyiptomot. Hogy asszonyokat és gyermekeket bombáznak. Hogy az inváziós csapatok elpusztítják a kis ország gazdasági értékeit. Egyre több és több emberéletet, holott - ezt mondja szó szerint a szovjet miniszterelnök - Egyiptomnak, ennek a kis népnek más bűne nincsen, minthogy meg akarja védeni szabadságát és függetlenségét. Felháborodottan emlegeti Bulganyin, hogy a britek és franciák nem hajtják végre az ENSZ határozatát, és ezzel veszélyeztetik az ENSZ fennállását és a világbékét is. Még azt is mondotta Bulganyin, hogy Anglia és Franciaország megsértik az ENSZ erkölcsi alapelveit és rablóháborúval akarják helyreállítani koloniális uralmukat.
A nyugati diplomaták csak azt tudták erre mondani: szörnyű, hihetetlen, fantasztikus. Az Egyesült Államok elnöke pedig válaszában higgadtan és metsző élességgel azt mondotta: a Szovjetunió ne emlegesse az ENSZ erkölcsi alapelveit. Ne ítéljen el senkit és semmit. Ne jelentkezzen rendfenntartásra addig, amíg Magyarországot a szovjet hadak dúlják, amíg magyar vérben gázolnak. Az amerikai állásponthoz csatlakozott az ENSZ Biztonsági Tanácsának többsége is. Sepilov szovjet külügyminiszternek azt a kísérletét, hogy a szovjet valóban ördögi javaslatát az ENSZ napirendjére tűzzék, máris elutasították.

Kedves hallgatóink, mi magyarok erre azt is mondhatnánk: nem csupán üres diplomáciai szócsaták-e ezek a jegyzékváltások? Van ezeknek jelentőségük most, amikor a szovjet totális háborúja tombol Magyarországon. De higgyék el, ez nem csak üres szócséplés. A szovjetnek most egyre jobban látnia kell, hogy nem tudja elterelni a figyelmet a magyarországi háborúról. A magyar ügy nemzetközileg nem zárható le. A szovjettel szemben felvonuló nemzetközi front Ázsia két semleges nagyhatalmával erősödött meg. A szovjet miniszterelnök meghiúsult elterelő diplomáciai műveletének vannak azonban olyan mellékhangjai is, amelyekre a világ még különös figyelemmel és aggodalommal reagált. Bulganyin az Eisenhower elnökhöz küldött jegyzékkel párhuzamosan Eden brit és Mollet francia miniszterelnökhöz is küldött jegyzéket. Ezekben már nemcsak javaslatokat tesz, hanem fenyegetőzik is. A szovjet nagyhatalom azzal fenyeget két másik nagyhatalmat, hogy atom- és hidrogénbombákat is kész bevetni velük szemben. Bulganyin szó szerint még ezt írta:
"A leghatározottabban el vagyunk szánva arra, hogy összezúzzuk a támadókat és erő alkalmazásával is helyreállítsuk a békét a Közép-Keleten."

Kedves hallgatóink, ez a mondat csaknem szó szerint azonos azzal a moszkvai szöveggel, amellyel a szovjet az úgynevezett fasizmus elleni magyarországi agresszióját indokolta. Nem fűzhetünk ehhez több kombinációt, csak annyit állapíthatunk meg, a világbékét még senki sem fenyegette oly végzetesen, mint a szovjet magyarországi támadása. És most a szovjet kormány agresszív jegyzéke. Hogy mi van e mögött, teljesen magához ragadta-e Moszkvában a gyeplőt a háborús párt, mi lesz a nyugat válasza, ez rövidesen eldől. De Eisenhower elnök Bulganyinhoz küldött válasza két tényt világosan megállapított: ha a szovjet valóban óvni akarja a világbékét, akkor az ENSZ hozzájárulása nélkül nem küldhet csapatokat a Közép-Keletre, és véget kell vetnie a magyarországi beavatkozásnak és vérengzésnek.

Kedves hallgatóink, a nemzetközi helyzetről adtunk összefoglaló képet.