Rendkívüli ENSZ program

Kedves Hallgatóink! Megkezdjük az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsában elhangzott beszédek közlését. A Tanács, mint Hallgatóink tudják, magyar időszámítás szerint tegnap este tízkor kezdte meg tanácskozását, hogy döntsön a magyarországi szovjet véres provokáció ügyében. Sorozatunk folyamatosan ismerteti az eseményeket.

Szignál

Mielőtt a beszédek közlését megkezdenénk, hallgassák meg New York-i munkatársunk most érkezett telefonjelentését.

Kedves Hallgatóink, a Biztonsági Tanács elnöke, a francia Bernard Cornut-Gentille New York-i idő szerint délután négy órára hívta össze a rendkívüli ülést, ahogy a hivatalos közlemény megállapította, a magyarországi helyzet alakulása miatt.

Amikor fél négy felé az ENSZ palota előtti térre értem, sűrű tömegbe ütköztem. New York-i és környékbeli magyarok, a magyar üggyel rokonszenvező amerikaiak voltak, akik kivonultak ide, hogy nyilvánosan is kifejezést adjanak érzelmeiknek. A fel-alá hullámzó tömeg élén fekete ruhába öltözött férficsoport haladt koporsóval a vállán, amely a mostani magyar forradalom hősi halottaira figyelmeztette a Biztonsági Tanács ülésére siető diplomatákat. Ahogy autóval, vagy gyalog befordultak a térre, tekintetük nem kerülhette el a komor figyelmeztetést. És látniok kellett a különböző plakátokat, amelyeket a tüntetők emeltek a magasba: Szabadságot Magyarországnak! Ki az oroszokkal Magyarországról!

Egy népes diákcsoportot is láttam a tömegben. A híres New York-i Columbia Egyetem hallgatói voltak. Táblájukon ez a felírás állott: A Columbia Egyetem diákjai együtt éreznek a magyar szabadságharccal. De benn az ENSZ palotában is feszült izgalom, sürgés-forgás fogadott. Az elnök négy óra után nyitotta meg az ülést. Amint várni lehetett, Szoboljev, a Szovjetunió delegátusa kért elsőnek szót, és tiltakozott a magyar kérdés napirendre tűzése ellen. Nem látja semmi okát annak - mondotta, hogy miért olyan sürgős az egész? Igen, kedves Hallgatóim, Magyarországon forradalom van, a vörös haderő beavatkozása következtében ezrek és ezrek vesztették életüket, és a szovjet delegátus nem érti itt New Yorkban, miért zavarják őt vasárnapi nyugalmában? Felszólalásában amellett kardoskodott, hogy a három nyugati nagyhatalom részletesen fejtse ki indokait. Valójában persze azon mesterkedett, hogy a Biztonsági Tanács még az érdemi vita megkezdése előtt merüljön el a végtelen elbánásjogi fejtegetésekbe. De a Szovjetunió mellett csak egyetlen felszólaló akadt, mégpedig Jugoszlávia megbízottja. Ám abból sem volt semmi haszna Szoboljevnek. A belgrádi küldött ugyanis azt mondotta, hogy normális körülmények között a magyar helyzet megvitatása ellen szavazna, mivel azonban egy idegen hadsereg intervenciójáról van szó, tartózkodni fog a szavazástól. Így aztán a Szovjetunió egyedül maradt álláspontjával. Szoboljev hosszú érvelésbe kezdett. Kifejtette, hogy a magyarországi felkelés nem egyéb, mint fasiszta és reakciós elemek lázadása a törvényes rend ellen. Éppen ezért a szovjet hadsereg minden tőle telhető védelmet igyekezett megadni a Nagy Imre rendszernek. Azt hiszem, ennél rosszabb szolgálatot nem is igen tehetett volna. Ezzel bebizonyította, hogy Nagy Imre uralmon maradása mennyire szívügye a Szovjetuniónak. Ez a védelem és gyámolítás felért egy halálos öleléssel. Végül is az eljárásbeli kérdésben leszavazták a Szovjetuniót, és a Tanács áttérhetett az érdemi részre.

Az első lépés az volt, hogy megengedte a budapesti kormány képviselőjének, hogy mint érdekelt fél, a tárgyalóasztalhoz ülhessen. Kós Péter, aki előbb Rákosiék megbízottja volt, most Nagy Imréé, de semmi esetre sem a magyar nép képviselője itt a világszervezetben, és aki a nap folyamán azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy külön beadványban tiltakozott a nyugati hatalmak kérelmének napirendre tűzése ellen, megjelent a teremben. Ideges, lángoló arccal foglalt helyet a tárgyalóasztalnál, és azonnal beszélni akart. De az elnök megmagyarázta neki, hogy majd csak akkor szólhat, ha a Biztonsági Tanács tagjai már elmondták véleményüket.

Ne lepődjenek meg kedves Hallgatóim, hogy most megint Szoboljev következett. Utolsó, kétségbeesett erőfeszítése volt. Naiv, ártatlan arccal azt javasolta, hogy halasszák el három-négy nappal a kérdés megvitatását, amíg a szovjet delegáció megszerezheti a szükséges információkat. Azt akarta bemagyarázni a Tanácsnak, hogy fogalma sincs róla, mi történik Magyarországon. De megint csak leszavazták, és végre a lényegre kerülhetett a sor.

Egymás után szólaltak fel az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország delegátusai, részletesen indokolva, hogy mi az, ami sürgőssé teszi a magyarországi helyzet megvizsgálását. Utánuk a Tanács többi, nem kommunista tagjai következtek, támogatván a nyugati nagyhatalmak álláspontját. Kivétel nélkül határozottan, elszántan beszéltek. Részletesen elmondották, hogyan indult a magyarországi forradalom. Diákok, munkások, értelmiségiek békés tüntetése volt, amit a Szovjetunió reakciósok aknamunkájának nevezett. Csak amikor a politikai rendőrség a tüntetők közé lőtt és közbelépett a szovjet hadsereg, csak azután lett belőle forradalom. A Szovjetunió, mint a kubai delegátus hangoztatta, lépésével elkövette az idegen beavatkozásnak legbrutálisabb, legkíméletlenebb formáját, a katonai intervenciót. Milyen ügy tartozik a Biztonsági Tanács elé, ha nem ez? - kérdezték kivétel nélkül a felszólalók. A szovjet csapatok magyarországi intervenciója a nemzetközi békét és biztonságot veszélyezteti. Veszélyezteti Magyarországnak a békeszerződésekben biztosított jogait is, a független, demokratikus életre. A békeszerződés aláírói nem nézhetik tétlenül a történteket, és nem fogadhatják el a Varsói Paktumra való hivatkozást, mert abban egyszerűen nincs olyan paragrafus, amely felhatalmazná a Szovjetuniót Magyarország belügyeibe való beavatkozásra, és a budapesti kormányt pedig a szovjet csapatok segítségül hívására jogosítja fel.

De - folytatták a felszólalók - mindezeken az okokon kívül, morális indokok is arra késztetik őket, hogy tiltakozzanak a szovjet hadsereg magyarországi beavatkozása ellen. Az egész világ felháborodással figyeli, hogyan tapossák el a szovjet tankok a magyar nép legjobb fiait. Az Egyesült Államokat - fűzte hozzá Cabot Lodge, a Kelet-Európával és Magyarországgal való vérségi kötelékek is arra szólítják, hogy felemelje szavát a történtek ellen. A szabad világ kiküldöttei a leghatározottabban követelték, hogy a Szovjetunió vessen véget a magyarországi intervenciónak, és biztosítsa a magyar nép önrendelkezési jogát.

Szoboljev egyórás beszéddel válaszolt. Azon kívül, hogy kapitalista ügynökök fogtak fegyvert a Nagy Imre rendszere ellen, és fasiszták harcoltak, nem tudott más érvet mondani. Az amerikai küldött erről megállapította, hogy a szovjet magatartása minden képzeletet felülmúl. Amikor emberek ezrei halnak meg a szovjet tankok lövedékeitől, ilyen ócska érvekkel dobálózik a szovjet kiküldött, és nem válaszol arra a lényeges kérdésre, hajlandó-e kitakarodni a szovjet hadsereg Magyarországról, vagy sem?

Utolsónak dadogva, rossz angolsággal, egy cédulát olvasva még felszólalt Kós Péter is. Kormányától nem kapott utasítást. Már késő éjjelre járt az idő, amikor az elnök bizonytalan időre felfüggesztette az ülést. A jelenlévő újságtudósítók mikrofonok és televíziós készülékek ezrein keresztül a szabad világ közvéleménye részletesen értesült a magyarországi eseményekről. Az egész szabad világ elítéli a tömeggyilkos támadókat.

Kedves Hallgatóink, New York-i munkatársunk helyszíni beszámolóját közvetítettük a New York-i Biztonsági Tanács üléséről.

Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!