Genfi munkatársunk telefonjelentése

Most felolvassuk genfi munkatársunk imént érkezett telefonjelentését a legutóbbi magyarországi események svájci visszhangjáról.

Bűnösök között cinkos, aki néma - mondotta Babits Mihály. A svájci nép megfogadta a költő tanítását, és nem maradt néma a magyarországi események tragikus óráiban. Svájc semleges ország, de ez a semlegesség csak politikai. Semmi esetre sem vonatkozik az erkölcsire. A svájci minisztertanács táviratban felajánlotta a négy nagyhatalomnak egy Genfbe összehívandó konferencia megrendezését a világbéke huszonnegyedik órájában való megvédésére, de ez a semleges cselekedet sem akadályozta meg ugyanazt a minisztertanácsot, hogy emelkedett hangú nyilatkozatban mélységesen el ne ítélje a szovjet kormány barbár akcióját. Kedden délben a svájci minisztertanács az osztrák kormányhoz levelet intézett, amelyben közölte, hogy 2000 magyar menekültet befogad, és teljes ellátásukról gondoskodik. Ez a legújabb akció bizonyítja, milyen hatalmas visszhangra talált a magyar ügy a svájci hivatalos körökben is.
A közvélemény gondolkodását nem csak a kormány, de a sajtó is kifejezi, és egyetlen újság sem takarékoskodik a jelzőkkel. Még a legtartózkodóbb hangú napilapok sem riadnak vissza állati hordának, brutális fenevadnak titulálni a szovjet hadsereget. A kormány keze kötve van bizonyos fokig, és a sajtó is csak bizonyos keretek között maradhat. Nem így a nép. Soha Svájc utcáin nem láttak még olyan tömegfelvonulásokat, mint amilyenek a Magyarország melletti szimpátiatüntetések során hömpölyögtek. Híradásunk során már beszámoltunk a berni tömeggyűlésről, ahol csak a karhatalmi erők erélyes közbelépése akadályozta meg a szovjet követség ostromát. Ennek az eseménynek értékeléséhez ismerni kell a svájciakat, és különösképpen a bernieket. Számos anekdota kering közszájon a berniek lassúságáról és megfontoltságáról. Valóban, a világot sarkaiból kiforgató eseménynek kellett bekövetkeznie, hogy a higgadt, nyugodt berni polgárság lemenjen az utcára, hangosan tüntessen, és a szovjet követség ostromlását tűzze ki céljául. Az egész Bern forrongott hétfőn este, és a magyar ügy szempontjából igen kedvező, hogy ez a viharos tüntetés éppen a szövetségi fővárosban zajlott le, ahol az összes diplomáciai képviseletek székelnek. Így aztán a Svájcban akkreditált diplomaták jelenthetik kormányaiknak a berni nép spontán akcióját, nemes felháborodását.
A közvélemény azonban még ennél is tovább megy. Nem elégszik meg azzal sem, hogy a Vöröskereszt útján adományaival segíti a magyar népet. Nem elégszik meg tüntetésekkel és felvonulásokkal. A svájci politikai pártok bizottságai egyre-másra követelik határozati javaslatban a Szovjetunióval való diplomáciai viszony azonnali megszakítását. A zürichi függetlenségiek csoportja ajánlotta elsőnek ezt a megoldást, de most Svájc legnagyobb pártja, a Radikális Párt is hasonló értelmű határozatot hozott. A Keresztényszocialista Párt sem maradt el hasonló hangú nyilatkozatával a többi párt mögött. A legfeltűnőbb és legjelentősebb mégis a svájci Szocialista Párt magatartása. Lapszemléink során gyakran idéztük a svájci munkásság hivatalos lapjának magyarbarát, és élesen szovjetellenes nyilatkozatait. Így most azokra nem térünk ki. De okvetlenül meg kell említenünk a svájci szakszervezetek vezetőségének Moszkvához intézett nyílt levelét. A szovjet kormány meghívást intézett a svájci szakszervezeti központhoz, és öttagú delegációt hívott meg a Szovjetunióba a kommunizmus szociális vívmányainak tanulmányozására. "Nincs semmi szükségünk arra, hogy egy ilyen hosszú utat tegyünk meg a szovjet szociális vívmányok megismerésére" - mondja a svájci szakszervezeti tanács levele, a magyar események megmutatták, milyen a Szovjetunió igazi arca. Svájci munkás nem ül le egy asztalhoz munkásokra, diákokra, ártatlan asszonyokra és gyermekekre tanokkal rontó kormány, vagy szakszervezet képviselőivel. Azt hiszem, kedves Hallgatóink, ennél világosabban nem lehet megfogalmazni azt a mélységes felháborodást és undort, amellyel az egész svájci nép Moszkva felé tekint. Értesülésünk szerint a svájci politikai pártok kedden délután memorandumban fordultak a kormányhoz, hogy hivatalos képviselője ne jelenjék meg a szovjet követségen az októberi forradalom emlékére rendezett fogadáson. "Még a legsúlyosabb diplomáciai és politikai következményektől sem szabad visszariadnunk, mert tisztességes ember nem koccinthat a szabadságot tankokkal eltipró kormány képviselőivel." - mondja az emlékirat. A svájci belügyminiszter betiltotta a svájci szovjet társaság szombatra rendezett tüntetését az októberi forradalom megünneplésére. Ne értsék félre kedves Hallgatóink, nem azért tiltották be a gyűlést, mintha Svájcban nem volna teljes gyülekezési szabadság, hanem azért, mert a belügyminisztérium fél, hogy darabokra szaggatnák a szovjet forradalom évfordulóját ünneplő tüntetés résztvevőit. Hatalmas tömegmozgalom indult annak érdekében is, hogy a svájci olimpiai csapat egyetlen olyan számban se álljon starthoz Melbourne-ben, amelyben szovjet versenyző is elindul, mert gyilkosok képviselőivel még a sportkapcsolatok is undorítóak.
Az eddig felsorolt akciósorozat csak a kezdet. Genfben, Lausanne-ban és Baselban is tömeggyűlést rendeznek, és nem vitás, hogy a népharagnak, nemes felháborodásnak meg lesz a kellő eredménye a svájci hivatalos politikában is. Csonka volna beszámolónk, ha nem szólnánk néhány szót a Svájci Vöröskereszt munkájáról. Ne feledjük, a genfi Vöröskereszt két megbízottja Budapesten rekedt, helyesebben megtagadták a visszatérést, kijelentvén, hogy nekik a szenvedő magyarok között a helyük. Jól ismerem a két delegátust. Még ma is előttem áll mosolygó tekintetük, amint a Budapestre induló repülőgépbe szálltak. Mélységes hittel, nemes elszántsággal képviselik Svájc emberbaráti akcióját, a Vöröskeresztet, és nem e nagy múltú intézményen múlik, hogy Magyarország megsegítése nem olyan ütemben folyik, mint ahogy itt, Genfben szeretnék. Nem elég, hogy a szovjet haderő tankokkal, repülőgépekkel és ágyúkkal lövet ártatlanokra is, de megakadályozza a Vöröskereszt munkáját, a sebesültek ápolását, a lakosság élelemmel és ruhával való ellátását. A svájci népharag ezért is gyűlöli a Szovjetuniót, és meg van rá minden oka. Még a hitleri birodalom is megengedte, hogy a Vöröskereszt csomagot juttasson a németországi deportáltaknak. A szovjet kormányé a dicsőség, hogy a Vöröskereszt fennállása óta első ízben, hivatalosan, nyíltan gátolja az emberbaráti segítő munkát.
Svájc nemcsak hogy nem néma a bűnösök garázdálkodása idején, de minden elképzelhető határon túlmenően támogatja, segíti a magyar népet, és ez a hatalmas lelki energia, ez a mély és nemes felháborodás egész biztosan meghozza a maga gyümölcsét. Mindenki érzi, mindenki tudja, hogy nem maradhat így, és a tüntető tömegek, a vértelen forradalomra indult svájci közvélemény addig nem nyugszik, míg a magyar nép el nem nyeri a drágán megfizetett szabadságot.

Kedves Hallgatóink! Genfi munkatársunk legújabb telefonjelentését olvastuk fel a magyarországi események svájci visszhangjáról.