Ajtay Miklós (Monostori Miklós, Randolph Robban)

A kolozsvári református kollégiumban érettségizett. Egyetemi tanulmányait Kolozsváron, a Bolyai Tudományegyetemen, továbbá Budapesten, Berlinben és Párizsban végezte. 1923-ban a párizsi Sorbonne-on bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Írásai először az Új Élet (1922-től), a Szózat (1924-től), és a Világ c. lapokban (1925-től) jelentek meg. 1924-ben Párizsban telepedett le, ahol íróként, újságíróként dolgozott tovább. 1926-tól 1944-ig az általa alapított Párizsi Magyar Akadémia ügyvezető elnöke volt. Ez idő alatt, 1933-tól az MTI párizsi tudósítója lett. 1945-től kezdve emigrációban élt.

1954. április 19-étől 1957. április 30-áig a Szabad Európa Rádiónál dolgozott. A SZER müncheni központjában a rádió belső munkatársaként szerkesztői feladatokat kapott. Rádiós álneve: Monostori Miklós. Az 1956-os forradalom idején, október 26-ai széljegyzetében Nagy Imre felelősségét hangsúlyozza az országba behívott szovjetekkel kapcsolatban, „kezeit magyar vérrel beszennyezőnek" nevezve a miniszterelnököt. Egyik kommentárjában a magyar forradalmárokat a spanyol polgárháborúban hősöknek nevezett francóista harcosokhoz hasonlította. 1957 tavaszán a SZER-től történt elbocsátása hátterében valószínűleg ez a kommentár álhatott.

Párizsból szívesen végzett volna külső munkatársi munkát, de a rádió amerikai vezetése ezt nem engedélyezte. A rádiós évek előtt és azután is főként a párizsi Új Hungáriában publikált (1953-1971). A Szabad Magyar Újságírók Egyesületének alelnöke volt. A francia fővárosban hunyt el 1987-ben.