Bogyay Tamás (Kőszegi Ákos)

Nagykanizsán a Piarista Gimnáziumban végzett Fejtő Ferenc osztálytársaként. Felvették az Eötvös Collégiumba, a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett művészettörténész oklevelet. Ugyanitt 1932-ben bölcsészdoktorrá avatták. Később Berlinben a Collegium Hungaricum, Rómában a Magyar Történeti Intézet ösztöndíjasa volt. 1940-től 1945-ig a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium tisztviselője, majd miniszteri titkára. 1945. március végén a Szépművészeti Múzeum műkincsszállítmányának kísérőjeként érkezett Németországba, és nem tért vissza Magyarországra.

1952-től Münchenben élt. Az egyik emigráns lap, az Új Magyar Út szerkesztőbizottságából került a Szabad Európa Rádióhoz, amelynek 1952. január 8-a és 1974. április 30-a között volt a munkatársa. Rádiós álneve: Kőszegi Ákos. Először a Kutató Osztályon dolgozott, 1954-55-ben átkerült a rádió szerkesztőségébe. Főleg kulturális műsorokat készített, köztük egy magyar történelmi előadássorozatot. „Kalendárium" című műsorában nevezetes évfordulókat elevenített fel, és magyarázó szövegeiben fontos kultúrtörténeti adalékokkal szolgált a hallgatóknak.

Az 1956-os események idején nemzetközi sajtószemlét készített. Aláírója – a magyar osztályon dolgozók többségével együtt – annak a lemondólevélnek, amelyet 1956. november 4-e után Gellért Andor főszerkesztőnek adtak át.

Rádiós tevékenysége mellett 1963-tól 1968-ig a müncheni Magyar Intézet igazgatója volt. Publikációinak köszönhetően az 1970-es évektől vett részt a hazai szakmai közéletben, az 1980-as évektől ezt személyesen is megtette. 1990-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem díszdoktorrá avatta.