Borsányi Julián (Bell ezredes, Julian Pál)

Tanulmányait a Ludovika Akadémián és a Műegyetemen végezte. Végzettsége okleveles gépészmérnök, katonatiszt (legutolsó rangja: hadiműszaki törzskari alezredes). 1945-ig a Honvédelmi Minisztérium légvédelmi osztálya és az Országos Légvédelmi Parancsnokság vezetője. A Műegyetemen meghívott előadóként oktatott, a budapesti rádió honvédelmi negyedóráinak társszerkesztőjeként és újságíróként működött. 1941 nyarán lett az Országos Légvédelmi Parancsnokság osztályvezetője.

1945 tavaszán leszerelt és Németországba utazott. A Szabad Európa Rádió alkalmazottjaként 1951. október 1-től 1954 végéig a Kutató Osztályon dolgozott. 1955. januártól 1-től 1969. június 30-ig katonapolitikai szakértőként a SZER belső munkatársa volt. Főként szerkesztői munkát végzett. A rádió üzemi tanácsának elindítója és első elnöke lett 1956 decemberében. Rádiós álnevei: Bell ezredes (ezt az álnevet őelőtte Faragó László is használta a rádiónál) és Julián Pál.

Az 1956-os forradalom idején kommentárjaiban, széljegyzeteiben a SZER Nagy Imrét kritikusan fogadó munkatársainak körébe tartozott. "Bell ezredes" a rádió hullámhosszán tanácsokkal látta el és kitartásra buzdította a magyar szabadságharcosokat. E kommentárokat a SZER másik osztályán dolgozó Takáts István olvasta fel. Borsányi Julián később úgy nyilatkozott, hogy nem mindegyik katonapolitikai kommentárt írta ő, amelyek „Bell ezredes" névvel jelentek meg. Nyugalomba vonulása után több hadtörténeti dolgozatot írt, köztük a legismertebb Kassa 1941. június 26-i szovjet bombázásának története, amely könyvalakban németül 1978-ban, magyarul 1985-ben látott napvilágot.