Horváth Béla

A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett bölcsész doktorátust, majd a Sorbonne-on tanult. 1937 és 1944 között az Esti Kurír politikai cikkírója és irodalmi rovatának volt a vezetője. 1936 és 1939 között a Szép Szó, 1935 és 1944 között a Vigilia belső munkatársa. 1943-tól megszakításokkal katona, büntetőszázadban szolgált. A háború végén Németországba került, innen Olaszországba ment. Rómában olasz lapokban jelentek meg cikkei. 1948 és 1952 között Genovában a ferencesek kolostori iskolájában történelmet tanított.

1952-ben fél évig a Szabad Európa Rádió külső munkatársaként alkalmazták. A SZER belső munkatársaként a müncheni szerkesztőségében 1952. október 24. és 1957. április 30. között dolgozott. Rádiós álneve nem volt. Irodalmi műsorokat, interjúkat készített, vers- és műfordításai hangzottak el a SZER hullámhosszán. A magyar forradalom alatt egyházi, külpolitikai, irodalmi műsorokat szerkesztett Az 1956-os eseményeket követő 1957-es elbocsájtási hullám Horváth Bélát is érintette, távoznia kellett a SZER-ből.

1952-ben kezdett a Látóhatárban publikálni, 1957 végétől 1958 nyaráig a müncheni folyóirat szerkesztőinek egyike volt. A szerkesztőségben 1958 nyarán bekövetkezett szakadás után Vámos Imrével szerkesztette az 1961-ig időnként megjelent Látóhatár-számokat. 1962-ben visszatért Magyarországra.