Kovács K. Zoltán (Zoltán Károly)

1946-ban a Mosonmagyaróvári Gazdasági Akadémián szerzett agrármérnöki oklevelet. 1947 és 1949 között a Demokrata Néppárt országgyűlési képviselője volt. 1949. februárban Ausztriába emigrált, majd 1950-ben a Német Szövetségi Köztársaságba költözött. A Magyar Nemzeti Bizottmány Tagja lett. 1960-ig a nyugat-európai magyar emigráció katolikus mozgalmainak vezetőjeként működött.

A Szabad Európa Rádió belső munkatársa, szerkesztője volt több mint 35 éven át (1951. augusztus 3-tól 1986. április 30-ig). Rádiós álneve: Zoltán Károly. Mezőgazdasági, politikai és vallási műsorokat egyaránt készített. 

Az 1956-os forradalmat megelőzően, október 19-én rádiós műsorában kijelentette, hogy eljött a termelőszövetkezetek feloszlatásának az ideje a jugoszláv és lengyel példa alapján. Október 27-i és 30-i hírkommentárjaiban úgy vélte, hogy Nagy Imre a kompromittált kommunistákra támaszkodik, túl engedékeny a kommunista uralom felé.

Újságíróként több emigráns magyar lapnak volt a szerkesztője. 1951-ben a Föld és Népének, 1956-tól a Magyar Tudósítónak. A Hírek a Katolikus Magyar Egyetemi Mozgalom-Pax Romana életéből szerkesztője. Évtizedeken át részt vett a Katolikus Szemle szerkesztésében, továbbá az Életünk című katolikus folyóirat társszerkesztőjeként szolgált. 1985-től a Félbemaradt Reformkort alapította meg és szerkesztette többedmagával. 1987-ben látogatott először Magyarországra, mint a SZER külső munkatársa. Negyvennégy év emigráció után, 1993-ban végleg hazaköltözött családjával. 1991 és 1994 között a Barankovics István Alapítvány tanulmányi tanácsadója volt, 1996-tól a Barankovics Akadémia Alapítvány elnöke. 1995 és 1998 között a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar Szociológia Tanszékén tanított. 1990-1997 között a Kereszténydemokrata Néppárt elnökségi tagja volt, részt vett a párt külpolitikai és mezőgazdasági szakpolitikájának meghatározásában. 1996 és 2000 között a Hungária Televízió Közalapítvány Kuratóriumának alelnökeként tevékenykedett.