Márai Sándor (Candidus, Ulysses)

Radványi Géza bátyja. Jogász családból származott, apja, Grosschmid Géza az első világháború után Kassa szenátora volt. Már az 1930-as években korának egyik legelismertebb magyar írói közé tartozott. A magyar polgárság irodalmi képviselője.

1948-ban emigrált Svájcba családjával együtt, majd 7 hét múlva Olaszországban, Posillipóban (Nápoly elővárosa) telepedett le. 1952-ben hagyta el Olaszországot feleségével és New Yorkba költözött. Az 1967 és 1979 közötti éveket újra Olaszországban töltötte, Salernóban. 1980-ban feleségével visszaköltöztek az Egyesült Államokba és San Diegóban telepedtek le. 1985-től sorozatos családi tragédiák érték, legközelebbi családtagjait veszítette el. Posztumusz Kossuth-díjat kapott 1990-ben. Műveinek újrakiadása és az addig kiadatlanok megjelentetése az 1990-es évtől kezdődött el.

1951 és 1968 között a Szabad Európa Rádió külső, olaszországi, majd New York-i tartózkodású munkatársa volt. Ebben az időben – ő is, mint a rádió olyan munkatársai, mint Szabó Zoltán, Ekecs Géza - cikkeket írt a müncheni Látóhatár című folyóiratba. Írói szabadságának megőrzése miatt választotta a szerződéses munkaviszonyt, évekig küldte saját hangján felolvasott vasárnapi leveleit. Nevéhez fűződik a SZER „Vasárnapi Krónika" című rádiós műsorsorozat elindítása, valamint részben a „Rádióegyetem" című műsor megtervezése. Rádiós álneve: kezdetben Ulysses, majd Candidus.

Rádióra alkalmazva A kassai polgárok című műve hangzott el a SZER hullámhosszán. Az 1944-es magyar események tízéves évfordulóján, 1954. október 30-án interjú hangzott el vele a SZER-ben, ebben a szovjet hadsereggel való találkozásáról beszélt. Az 1956-os forradalom idején New Yorkból a SZER-en keresztül a Mennyből az angyal című versével üzent a magyaroknak. Ez lett 1956 legismertebb költeménye.