Mikes Imre (Igaz Valér, Gallicus, Brassai Imre)

Győri Imre néven született Budapesten. A Fiumei Kereskedelmi Tengerészeti Akadémián végzett. A szatmárnémeti Szamos, a kolozsvári Keleti Újság, és a Brassói Lapok újságírója volt, később a Nagyváradi Napló főszerkesztője lett. Írásaiért Romániában két alkalommal börtönbüntetésre ítélték, 1936-ban kitoloncolták Magyarországra. A budapesti Az Újság című laphoz került, amely tudósítóként Párizsba küldte. 1938-tól 1947-ig a Magyar Nemzet párizsi munkatársa volt. 1945/1946-től a párizsi magyar követség sajtóelőadójaként dolgozott.

1947 nyarán politikai okok miatt Auer Pállal Franciaországba emigrált. 1951-től az NSZK-ban telepedett le, 1982-ben történt nyugdíjazását követően a Hawaii-szigeteken élt és hunyt el. Emigráns újságíróként 1947-től a Nyugati Hírnök című hetilap és francia nyelvű változatának, a Courrier de l'Occident-nak az elindítója, kiadója és szerkesztője volt a két lap megszűnéséig (1952).

A Szabad Európa Rádió müncheni belső munkatársa, politikai kommentátora volt 1951. augusztus 29. és 1967. június 30. között. Rádiós álnevei: Gallicus, Igaz Valér, Brassai Imre. A SZER Reflektor című műsorát szerkesztette, nyugdíjazása után 1976 augusztusáig külsős munkatársként folytatta a műsorkészítést. Az 1956-os forradalom eseményei idején, október 31-én a Reflektor különkiadásában Nagy Imre szerepét boncolgatta, kommentálta.

Az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára őrzi Mikes Imre Reflektor-kéziratait, továbbá Nagy Ferenc, Barankovics István, Habsburg Ottó és mások számára írt leveleit.