Amiért a békésen induló forradalom véres atrocitásokhoz vezetett

Rendkívüli riportunkban Molnár József megvizsgálja azokat az okokat, amelyek miatt a békésen induló forradalom véres atrocitásokhoz vezetett.

Kedves Hallgatóim, Kádár János vasárnapi beszédében azt mondotta, hogy nyíltan és kertelés nélkül kell az igazságot megmondani. Kádár ennek ellenére beszédében terroristáknak nevezi a szabadságharcosokat, ellenforradalomnak a szabadságharcot, sovinisztáknak a hazafiakat, és azt merészeli a rádió mikrofonjában az ország közvéleménye előtt, tízmillió magyar füle hallatára állítani, hogy az úgynevezett ellenforradalmi fehérterror le akarta mészárolni Budapest népét. Szerinte azért volt szükség az oroszok másodszori beavatkozására, ezért volt szükség 200 ezer orosz katona és 5000 szovjet páncélos felvonultatására. Így kezdődik a Kádár-kormány igazmondása. Tízmillió magyar tanú rá, hogy mindennek az ellenkezője igaz. De vessünk csak egy pillantást az elmúlt három hét drámai eseményeire.
A magyar szabadságharc azzal kezdődött, hogy október 23-án a magyar ifjúság nemzeti zászlók alatt felvonult a Bem-szoborhoz. A békésen tüntető fiatalokra Gerő és Hegedüs kormánya tüzet nyittatott az oroszokkal és az ÁVH-sokkal. Ezzel megindult a fegyveres küzdelem. A magyar hadsereg tagjai egységenként vagy magánosan a felkelők mellé állottak, a megtámadott békés lakosság segítségére siettek. Egyedül az ÁVH-sok tartottak ki a magyar nép ellenségei mellett. Az ország kétmilliós munkássága sztrájkba lépett. A közvélemény nyomására Nagy Imre kormánya felszámolta a sztálinista erőket, és elnémította azokat, akik minden alap nélkül ellenforradalomról beszéltek. Az ÁVH-sok azonban az oroszokkal kötött tűzszünetben szörnyű kegyetlenséggel tovább gyilkolták a magyar népet. A jogosan felháborodott nép leszámolt ezekkel a gyilkosokkal, kifüstölte őket laktanyáikból, és akiket fegyverrel a kézben helyszínen elkapott, azokat felakasztotta. Egyéb atrocitások nem történtek, sőt nemcsak a kormány, hanem még a szovjet propaganda sem emlegetett ezekben az időkben fehérterrort vagy ellenforradalmat.
Az oroszok közben tőrbe csalták a szovjet csapatok kivonásáról tárgyaló magyar parlamentereket, és megindították a harcot az országba újonnan behozott szovjet csapatokkal a védtelen magyar nép ellen. Nagy Imre koalíciós kormányát ellenforradalmi, reakciós kormánynak nevezték, és azóta újból megkezdődött a hazug propaganda az ellenforradalmi, fehérterrorista atrocitásokról. A hazánk szabadságának és függetlenségének megsemmisítésére bevetett mongol csapatok gyalázatos vérengzéseit ezzel akarják a világ közvéleménye előtt megindokolni.

Az ENSZ-től egészen a legeldugottabb albániai újságig minden kommunista szónok és újságíró azt fújja, hogy Magyarországon ellenforradalmi fehérterroristák gyilkolták a haladó szellemű embereket, a békés járókelőket és természetesen az ártatlan asszonyokat és gyermekeket. A jóságos oroszok, meghallva a Kádár-kormány segélykiáltását, az ártatlan emberek segítségére siettek 200 ezer katonájukkal és 5000 tankjukkal. Az ártatlan járókelők védelmében felgyújtották Budapest házait, szétlövik a munkásnegyedeket, a magyar munkásság verejtékével felépített gyárakat. Mindezt emberbaráti, humanista szempontokból. Ehhez a szemérmetlen szovjet hazugsághoz csatlakozott vasárnapi beszédében az a Kádár János is, aki közben állandóan azt hangoztatja, hogy nyíltan és kertelés nélkül meg kell mondani az igazságot.
Kedves Hallgatóink, a megnyílt ÁVH pincék, a nyilvánosságra került szörnyű dokumentumok bizonyítják, hogy a Rákosi-rendszer tíz esztendőn keresztül a leggyalázatosabb módszerekkel irtotta a magyarságot. Az ÁVH pincék krematóriumai arról tanúskodnak, hogy Hitler hóhérlegényei tehetségtelen kezdők voltak a magyarországi ÁVH-sokhoz képest. De ezek az ÁVH-sok még az utolsó pillanatban sem kaptak észhez, a további óriási júdáspénzek reményében vérbe akarták fojtani a magyar nép szent és tiszta forradalmát. Kádár János egyetlen szóval nem beszél az ÁVH gaztetteiről, ellenben azt hangoztatja, hogy a jól szervezett fegyveres ellenforradalmi bandák százával gyilkolták le állati módon a kommunistákat, egyszerű munkásokat, parasztokat, értelmiségieket, minden haladó embert, akiket kezükbe kaparintottak. Külön megemlékezik a Köztársaság téri pártház megrohamozásáról. Mindezt úgy állítja be, mintha ÁVH-sok nem is léteztek volna. Csak egyszerű munkások, parasztok, értelmiségi és haladó emberek. Budapest másfélmillió lakossága a tanú rá, hogy ezek az állítólagos egyszerű munkások 9000 forint fizetést kaptak havonta. Ezért a júdáspénzért tíz éven keresztül gyilkolták a magyar népet, és elárulták szabadságharcunk szent ügyét. A fegyverszünetet arra használták fel, hogy ártatlan asszonyokat és gyermekeket gyilkoljanak le.
Egyetlen szóval sem emlékezik meg Kádár János a szovjet csapatok kegyetlenkedéséről sem. Úgy tesz, mintha a szovjet katonák pálmaágat lengetve a kezükben vonultak volna fel Budapest és a vidéki városok utcáin. Nem beszél arról, hogy a szovjet tankok és gépfegyverek még tegnap is munkásnegyedeket ostromoltak, munkásasszonyokat, munkásgyerekeket gyilkoltak, és munkáslakásokat lőttek rommá. Az igazmondó Kádár János folytatta ott, ahol Rákosi Mátyás abbahagyta. De Kádár hazugságainak ma már semmi foganatja sincs. Tízmillió magyar a tanú rá, hogy minden másképp történt, mint ezt ez a szerencsétlen muszkavezető állítja. Ha igazat akart volna mondani, akkor az ÁVH-sok gaztetteiről kellett volna beszélnie. Meg kellett volna cáfolnia azt a hazugságot, hogy az oroszok a békés lakosság megvédelmezésére vonultatták fel tankjaik ezreit a magyar nép ellen. Meg kellett volna mondania, hogy a magyar nép, a munkásság, parasztság és értelmiség egy emberként állt és áll még ma is a társadalmi forradalmunk és nemzeti szabadságharcunk oldalán. Vele szemben csak az áruló sztalinisták, az ÁVH-sok és az állig felfegyverzett szovjet csapatok állanak. Kádár Jánosnak, ha valóban az igazat akarta volna mondani, ki kellett volna nyilatkoztatnia, hogy a szovjet csapatok a magyar szabadság letörésére jöttek az országba. Aki a szovjet csapatoknak segítséget nyújt, nemzeti függetlenségünk ügyének galád árulója, a reakciós sztalinista ellenforradalom támogatója, nem pedig fordítva.
A háromhetes szabadságharc hősi helytállása, a magyar nép tisztánlátása, csodálatra méltó szabadság- és hazaszeretete bebizonyította, hogy többé nem lehet egyetlen magyart sem hazugsággal félrevezetni. Ezért Kádár János kénytelen volt visszavonni a Nagy Imrére és koalíciós kormányára szórt rágalmakat. A moszkvai szovjet propagandában Nagy Imre még mindig mint a nép ellensége, mint ellenforradalmár szerepel, de Kádár János most már kénytelen kijelenteni, hogy Nagy Imre nem volt ellenforradalmár, nem akarta a nagybirtokrendszert, a kapitalizmust visszaállítani, sőt ilyen irányú törekvéseket nem is segített. Amint a Nagy Imrére szórt rágalmakat vissza kellett vonni, ugyanígy rövid időn belül, kertelés nélkül meg kell mondani azt is, kik voltak okai a véres eseményeknek. Azok, akik az oroszokat kétszer is rászabadították a fegyvertelen magyar népre, akik a magyar nép elleni hadjáratban az oroszokat fegyverrel támogatták, az áruló kommunista vezetők és a gyilkos ÁVH-sok.

Molnár József rendkívüli kommentárját hallották.