Rendkívüli falusi adás

Falusi Hallgatóink, figyelem! Most Kovács Zoltán beszél az országban meginduló politikai életről:

Paraszt testvéreim! Nehéz ezekben az órákban hozzátok szólanom. Öröm és bánat, aggódás és reménység érzése fojtogat. A forradalom óriási eredményeit ünnepli minden igaz magyar, a nyugati világ is csodálattal hódol a magyar nép előtt, amely felmérhetetlen bátorsággal szállt szembe a túlerővel. De vannak aggasztó jelenségek is, amelyeket senki sem téveszthet szem elől.

Foglaljuk csak össze röviden a forradalom eddigi eredményeit. A szovjet csapatok kivonulnak Budapestről. A kormány minden eddiginél messzebb menő ígéreteket tett, és máris vannak lényeges intézkedései, mint például a beszolgáltatás eltörlése. Az ország hercegprímása, Mindszenty bíboros kiszabadult nyolcesztendős rabságából. A megvalósulás irányába terelődött a szovjet alakulatok végleges kivonása az országból, és a szabad politikai élet megindulása. Az eredmények nagyszerűek. Már ezért is érdemes volt megvívni azt a sok áldozatot követelő harcot. A nagyszerű győzelem örömét azonban mégis beárnyékolja az aggódás érzése. Az orosz haderőnek az országból való kivonása körüli hírek ellentétesek. Az orosz haderő zöme még mindig az országban van. Nagy Imre kormányában még mindig olyan embereket látunk, akik nem sokban, vagy éppen semmiben sem különböznek azoktól, akiket most háttérbe toltak. A pártkoalíciós alapon létrehozott bizottságban súlyosan kompromittált emberek képviselik az éveken keresztül föld alá kényszerített, vagy beszüntetett pártokat.
Aggasztó jelenségek ezek, amelyek azt bizonyítják, hogy valami nincs rendjén. Nem is nehéz kitalálni, hogy a háttérben még mindig ott áll a tíz év óta alaposan megszervezett kommunista párt, a csendesen, de annál lázasabban dolgozó központi vezetőséggel, és ez az a hatalom, amely tologatja a figurákat. Kétségtelenül látunk bátor és határozott megnyilatkozásokat, kezdeményezéseket. De ezek hangja is csak azt bizonyítja, hogy a párt, bár számos faluban és városban felmorzsolódott, a valóságban még mindig ott áll a háttérben. Egy pillanatig sem volt kétséges ebben a helyzetben a magyar nép és elsősorban a parasztság széles rétegeinek álláspontja. Nem kívánja a kommunizmusnak semmiféle változatát sem. Nem akarja a Nagy Imre rendszerét sem. Ma már ez az álláspont egyre jobban érvényesül azokban a nemzeti tanácsokban is, és egyéb szervezetekben is, amelyek kezdetben még hajlandók voltak Nagy Imrének haladékot adni. Itt van például a Szabad Szombathely Rádiójában közzé tett nyilatkozat, amelyben az ottani Magyar Nemzeti Bizottmány két lényeges dolgot mond ki. Bejelenti, hogy nem ismeri a jelenlegi kormányt, és az ENSZ Biztonsági Tanácsához fordul segítségért, mondván, Magyarország függetlenségének megőrzéséhez a Biztonsági Tanács küldjön anyagi és szükség esetén katonai segítséget is. Egyszerű, világos, határozott álláspont, amely nem üres szóbeszéd csupán. A határozat további pontjaiban ugyanis kimondják, hogy tovább sztrájkolnak az ideiglenes kormány megalakulásáig. A mai belpolitikai élet legfontosabb követelménye tehát ez. Új, ideiglenes, kompromittált elemektől mentes, valóban nemzeti kormányra van szükség. Ez a kérdés áll a mai zűrzavaros állapot középpontjában, és minden figyelmet és erőt ennek megoldására kell összpontosítani. Ez a fegyverrel kivívott szabadság biztosításának további feltétele. Ha a Nagy Imre jelenlegi kormánya átvészeli ezt a helyzetet, akkor mi a garancia arra, hogy az elmúlt esztendők sok keserve ismét vissza nem tér?

Kedves falusi hallgatóink! Kovács Zoltán beszélt az országban meginduló új politikai élet legelső és legfontosabb követelményéről.
Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!