00:00 | 00:00 |
A műsor leirata
Bell ezredes szól a magyar szabadságharc győzelmes fiataljaihoz, magyar katonáihoz.
A hihetetlen bekövetkezett. Az egész világ a magyar fiatalság, a magyar katona dicsőségétől hangos. Amíg Nyugaton azt mérlegelték, hogy az angolszász hatalmakra alapozott Atlanti Szövetség elég erős-e ahhoz, hogy adott esetben érvényt szerezzen a "roll back" politikának, a szovjet impérium fokozatos felgöngyölítésének, addig egy kis nemzet cselekedett. Az események előzményeit és összefüggéseit kívülről, távol az országtól még nem láthatjuk tisztán. A legcsodálatosabb tünetek azonban már ma is világosak. A nemzet öntudatát, cselekvési készségét nem készítette elő, nem irányította egységes vezetés. Ennek ellenére az ország népe keleten és nyugaton, északon és délen, a városokban és a falvakban egységesen ítélt, egységesen cselekedett, a gyárakban, az egyetemeken és a laktanyákban. A laktanyákban csakúgy, mint a parasztházakban. Ez volt a legcsodálatosabb és a legfontosabb, mert a laktanyák, a magyar katonák helyes magatartása, nemzeti öntudata nélkül hiábavaló lett volna fiatalságunk lobogó lelkesedése, patakokban kiömlött vére. A magyar katona, az úgynevezett néphadsereg tisztje és legénysége úgy viselkedett, ahogyan azt magunk is alig mertük hinni. Csak reméltük, öt esztendőn át ezen a hullámhosszon, ezekben a műsorainkban. A magyar nemzet, a magyar fiatalság forradalma sikeresen szállt szembe a világ legnagyobb katonai hatalmával. Ez a siker azonban oroszlánrészében a magyar fegyveres erők magatartásán múlott. Nem a belső karhatalomnak nevezett kék hajtókás pribékalakulatokon, de a reguláris haderő nemzeti öntudatán. Tájékozottságunk szerint október 23-án közel 150 ezer katona állott fegyverben a honvédség hadrendi alakulataiban. A csapattestek száma és elhelyezése elegendő lett volna ahhoz, hogy nemcsak a forradalmi megmozdulásokat fojtsa el az ország minden pontján, de tetszhalottá merevítse a nemzeti lelkesedést is. Az ellenkező történt. A honvédség részben hangulatával, nagyobb részt cselekvő magatartásával a nemzeti forradalom gerince, a nemzeti akarat hordozója lett. Szerepe még ezen is túlnőtt. A haderő első pillanatban elemi erővel megnyilvánult hangulata és eltökéltsége tette tétovázóvá és később sikertelenné a szovjet erőszakot. Ezt ma már így ítéli meg egységesen az egész szabad világ. Ezen a hangulaton, ezen az eltökéltségen múlik jórészt az ország további sorsa is. Az általánosan ismert mondás szerint a haderő nem csak kard, de pajzs is. Minden szabad országban a demokratikus elvek szerint szervezett és vezetett haderő a törvényes rend, az alkotmányosság igazi pajzsa, amelynek védelmében fel lehet építeni az igazi, a kommunista hamiskodástól mentes szocialista rendet. Öt éven át hirdettük e műsorunkban a nemzeti érdekeket biztosító haderő elveit. Azt a haderőt, amely a szabadon választott törvényhozás akaratának kifejezője. Amelynek tiszthelyetteseit és tisztjeit igazgatási és politikai vezetők kizárólag testi, erkölcsi és szellemi rátermettségük, mesterségbeli katonai tudásuk és műveltségük alapján válogatták ki. Amely haderő vezetőit illetően nincsen kétség, hogy csak a nemzeti eszmét és az igazi szocialista szabadságban élő népet képviseli. Amely haderőben nem a jó kommunista káder a mértékadó, s amelyben eleve száműzött mind a kommunista ideológia szelleme, mind annak módszerei. Érzitek, magyar katonák, hogy eddigi káprázatos eredményeiteket csak akkor tudjátok gyümölcsöztetni, ha megvalósítjátok ezeket az elveket? Ha a magyar fegyveres erők éléről inkább ma, mint holnap, eltávoznak azok a kommunista vezetők, akiknek egyébként sem volt ott semmi keresnivalójuk.
Szabadságharcos Bajtársaim! Követeljétek azonnal magatoknak a honvédelmi tárcát, a főparancsnoki és vezérkari főnöki tisztséget! Ez lenne a legnagyobb szavatosságotok.
Bell ezredes szólott a magyar katonákhoz.
Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!
A hihetetlen bekövetkezett. Az egész világ a magyar fiatalság, a magyar katona dicsőségétől hangos. Amíg Nyugaton azt mérlegelték, hogy az angolszász hatalmakra alapozott Atlanti Szövetség elég erős-e ahhoz, hogy adott esetben érvényt szerezzen a "roll back" politikának, a szovjet impérium fokozatos felgöngyölítésének, addig egy kis nemzet cselekedett. Az események előzményeit és összefüggéseit kívülről, távol az országtól még nem láthatjuk tisztán. A legcsodálatosabb tünetek azonban már ma is világosak. A nemzet öntudatát, cselekvési készségét nem készítette elő, nem irányította egységes vezetés. Ennek ellenére az ország népe keleten és nyugaton, északon és délen, a városokban és a falvakban egységesen ítélt, egységesen cselekedett, a gyárakban, az egyetemeken és a laktanyákban. A laktanyákban csakúgy, mint a parasztházakban. Ez volt a legcsodálatosabb és a legfontosabb, mert a laktanyák, a magyar katonák helyes magatartása, nemzeti öntudata nélkül hiábavaló lett volna fiatalságunk lobogó lelkesedése, patakokban kiömlött vére. A magyar katona, az úgynevezett néphadsereg tisztje és legénysége úgy viselkedett, ahogyan azt magunk is alig mertük hinni. Csak reméltük, öt esztendőn át ezen a hullámhosszon, ezekben a műsorainkban. A magyar nemzet, a magyar fiatalság forradalma sikeresen szállt szembe a világ legnagyobb katonai hatalmával. Ez a siker azonban oroszlánrészében a magyar fegyveres erők magatartásán múlott. Nem a belső karhatalomnak nevezett kék hajtókás pribékalakulatokon, de a reguláris haderő nemzeti öntudatán. Tájékozottságunk szerint október 23-án közel 150 ezer katona állott fegyverben a honvédség hadrendi alakulataiban. A csapattestek száma és elhelyezése elegendő lett volna ahhoz, hogy nemcsak a forradalmi megmozdulásokat fojtsa el az ország minden pontján, de tetszhalottá merevítse a nemzeti lelkesedést is. Az ellenkező történt. A honvédség részben hangulatával, nagyobb részt cselekvő magatartásával a nemzeti forradalom gerince, a nemzeti akarat hordozója lett. Szerepe még ezen is túlnőtt. A haderő első pillanatban elemi erővel megnyilvánult hangulata és eltökéltsége tette tétovázóvá és később sikertelenné a szovjet erőszakot. Ezt ma már így ítéli meg egységesen az egész szabad világ. Ezen a hangulaton, ezen az eltökéltségen múlik jórészt az ország további sorsa is. Az általánosan ismert mondás szerint a haderő nem csak kard, de pajzs is. Minden szabad országban a demokratikus elvek szerint szervezett és vezetett haderő a törvényes rend, az alkotmányosság igazi pajzsa, amelynek védelmében fel lehet építeni az igazi, a kommunista hamiskodástól mentes szocialista rendet. Öt éven át hirdettük e műsorunkban a nemzeti érdekeket biztosító haderő elveit. Azt a haderőt, amely a szabadon választott törvényhozás akaratának kifejezője. Amelynek tiszthelyetteseit és tisztjeit igazgatási és politikai vezetők kizárólag testi, erkölcsi és szellemi rátermettségük, mesterségbeli katonai tudásuk és műveltségük alapján válogatták ki. Amely haderő vezetőit illetően nincsen kétség, hogy csak a nemzeti eszmét és az igazi szocialista szabadságban élő népet képviseli. Amely haderőben nem a jó kommunista káder a mértékadó, s amelyben eleve száműzött mind a kommunista ideológia szelleme, mind annak módszerei. Érzitek, magyar katonák, hogy eddigi káprázatos eredményeiteket csak akkor tudjátok gyümölcsöztetni, ha megvalósítjátok ezeket az elveket? Ha a magyar fegyveres erők éléről inkább ma, mint holnap, eltávoznak azok a kommunista vezetők, akiknek egyébként sem volt ott semmi keresnivalójuk.
Szabadságharcos Bajtársaim! Követeljétek azonnal magatoknak a honvédelmi tárcát, a főparancsnoki és vezérkari főnöki tisztséget! Ez lenne a legnagyobb szavatosságotok.
Bell ezredes szólott a magyar katonákhoz.
Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!
Információk
Adásba került | 1956-10-31 16:55 |
Hossz | 0:04:51 |
Cím | Katonapolitikai kommentár |
Műsorkategória | Kommentár |
Ismétlések |
1956-10-31 16:55 |
Szerkesztő | Borsányi Julián |