00:00 | 00:00 |
A műsor leirata
Londoni levelezőnk telefonjelentését hallgatják.
A ma reggeli angol lapok egytől egyik közölték Lord John Hope külügyi államtitkár nyilatkozatát a magyarországi szabadságháború ügyében. Lord Hope tegnap délután a házban bejelentette, hogy legújabb hivatalos értesülései szerint a harc Budapest számos részén folytatódott, a város számos kerületében több háztömb lángokban áll, és a Magyar Vöröskereszt értesülése szerint az orosz tüzérség harcai súlyos áldozatokkal jártak.
"Amennyire én tudom - jelentette be a külügyi államtitkár az angol alsóházban -, a szovjet kormány még nem válaszolt az Egyesült Nemzetek közgyűlésének határozatára, amely a Szovjetuniót fegyverszünet elrendelésére szólította fel, az ENSZ megfigyelőinek Magyarországra való beengedését kívánta, s azonnal élelem- és gyógyszersegély beküldését követelte. Ezekre most a legnagyobb szükség van. A Nemzetközi Vöröskereszt egy élelem- és gyógyszerkaravánt állít össze, és nyomban elindul, mihelyt a szovjet jóváhagyás megvan ahhoz, hogy belépjen Magyarországra. Őfelsége kormánya felszólítja a szovjet kormányt, hogy a vöröskeresztes karaván Magyarországra indulásához azonnal járuljon hozzá."
Angol közemberek ma kiáltványszerű nyílt levélben fordulnak az angol közvéleményhez az angol lapok hasábjain. Ezeket idézem. Hugh A. Burns a Daily Telegraphban ezt írja:
A mélységes felindulás ez órájában az emberek nagy része szívében Magyarország tragédiája felé fordul. Sokan álmatlan éjszakát töltöttünk vasárnapról hétfőre virradóra, miután ezt a megrázó rádiófelhívást hallottuk. "Hajónk süllyed, a fény elhalványul, az árnyékok óráról órára feketednek" - kiáltotta világgá Budapest utolsó szabad rádióadása. "Világ népei - mondta a rádió - segítsetek rajtunk, segítsetek! Isten veletek, Isten velünk." Később arról értesültünk, hogy amíg orosz tankok hengerelték le a szabadságszerető magyarokat, némely munkásvezetők a Trafalgar téren a "Vörös zászló" indulót énekelték. Reméljük, hogy ezek a szocialisták tudják, hogy becsületes emberek minő mélységes szégyent éreznek vasárnapi magatartásuk miatt.
R. E. Langford Glasgowból a következő levéllel fordul az angol közvéleményhez a Daily Telegraphban:
A Kreml felbátorodva attól az erkölcsi zűrzavartól, amely a világban uralkodik, megszokott módján, a maga metódusait követve azoknak lemészárlására törekszik, akik a szovjet birodalom ellen felkelni merészteltek. Azt kívánom, hogy Magyarország segélykiáltásai harangozzanak azoknak a fülében, akik öntisztességüktől eltelve szépen hangzó beszédeket szerkesztgettek, de tartózkodtak attól, hogy cselekedjenek. Magyarország szabadságharcosai a Nyugathoz azért fordultak, hogy mentsék meg őket. Már késő? Nem késő. Ők még mindig harcolnak. És a Nyugat? A Nyugat fél attól, hogy cselekedjék? R. E. Langford.
A Manchester Guardianban P. S. Doncaster ezzel a levéllel fordul az angol közvéleményhez:
Szombaton, tízéves csend után mélységes öröm töltött el, mert fiam keresztapjától, egy idős magyar barátomtól távirat kaptam. A távirat így hangzott: "Szörnyű, de dicső napokat élünk. Levél, mihelyt lehet, megy." A múlt héten ő is arra várt, akár mások oly sokan, hogy a kivívott szabadság győzelmét élvezhesse. A távirat elküldése után bekövetkezett vérengző mészárlás és az oroszok brutális támadása elrabolta ennek a győzelemnek a gyümölcsét, amelyre oly sokan, oly sokáig vártak. Ki merné azt állítani, hogy mi, a magunk közel-keleti támadó akciójával nem járulunk hozzá a katasztrófához? Most várnom kell a beígért levélre. Mikor jöhet meg? P. S. Doncaster.
A ma reggeli angol lapokban megjelent három levelet azért idéztem, hogy érzékeltessem: az angol közvélemény becsületesebb részét a támogatásnak az a mértéke, amelyet Lord Hope külügyi államtitkár az alsóházban kifejezett, nem elégíti ki. Az én érzésem szerint a világ közvéleményének fokozódó megmozdulására számíthatunk.
Szabó Zoltán londoni telefonjelentését hallották.
A ma reggeli angol lapok egytől egyik közölték Lord John Hope külügyi államtitkár nyilatkozatát a magyarországi szabadságháború ügyében. Lord Hope tegnap délután a házban bejelentette, hogy legújabb hivatalos értesülései szerint a harc Budapest számos részén folytatódott, a város számos kerületében több háztömb lángokban áll, és a Magyar Vöröskereszt értesülése szerint az orosz tüzérség harcai súlyos áldozatokkal jártak.
"Amennyire én tudom - jelentette be a külügyi államtitkár az angol alsóházban -, a szovjet kormány még nem válaszolt az Egyesült Nemzetek közgyűlésének határozatára, amely a Szovjetuniót fegyverszünet elrendelésére szólította fel, az ENSZ megfigyelőinek Magyarországra való beengedését kívánta, s azonnal élelem- és gyógyszersegély beküldését követelte. Ezekre most a legnagyobb szükség van. A Nemzetközi Vöröskereszt egy élelem- és gyógyszerkaravánt állít össze, és nyomban elindul, mihelyt a szovjet jóváhagyás megvan ahhoz, hogy belépjen Magyarországra. Őfelsége kormánya felszólítja a szovjet kormányt, hogy a vöröskeresztes karaván Magyarországra indulásához azonnal járuljon hozzá."
Angol közemberek ma kiáltványszerű nyílt levélben fordulnak az angol közvéleményhez az angol lapok hasábjain. Ezeket idézem. Hugh A. Burns a Daily Telegraphban ezt írja:
A mélységes felindulás ez órájában az emberek nagy része szívében Magyarország tragédiája felé fordul. Sokan álmatlan éjszakát töltöttünk vasárnapról hétfőre virradóra, miután ezt a megrázó rádiófelhívást hallottuk. "Hajónk süllyed, a fény elhalványul, az árnyékok óráról órára feketednek" - kiáltotta világgá Budapest utolsó szabad rádióadása. "Világ népei - mondta a rádió - segítsetek rajtunk, segítsetek! Isten veletek, Isten velünk." Később arról értesültünk, hogy amíg orosz tankok hengerelték le a szabadságszerető magyarokat, némely munkásvezetők a Trafalgar téren a "Vörös zászló" indulót énekelték. Reméljük, hogy ezek a szocialisták tudják, hogy becsületes emberek minő mélységes szégyent éreznek vasárnapi magatartásuk miatt.
R. E. Langford Glasgowból a következő levéllel fordul az angol közvéleményhez a Daily Telegraphban:
A Kreml felbátorodva attól az erkölcsi zűrzavartól, amely a világban uralkodik, megszokott módján, a maga metódusait követve azoknak lemészárlására törekszik, akik a szovjet birodalom ellen felkelni merészteltek. Azt kívánom, hogy Magyarország segélykiáltásai harangozzanak azoknak a fülében, akik öntisztességüktől eltelve szépen hangzó beszédeket szerkesztgettek, de tartózkodtak attól, hogy cselekedjenek. Magyarország szabadságharcosai a Nyugathoz azért fordultak, hogy mentsék meg őket. Már késő? Nem késő. Ők még mindig harcolnak. És a Nyugat? A Nyugat fél attól, hogy cselekedjék? R. E. Langford.
A Manchester Guardianban P. S. Doncaster ezzel a levéllel fordul az angol közvéleményhez:
Szombaton, tízéves csend után mélységes öröm töltött el, mert fiam keresztapjától, egy idős magyar barátomtól távirat kaptam. A távirat így hangzott: "Szörnyű, de dicső napokat élünk. Levél, mihelyt lehet, megy." A múlt héten ő is arra várt, akár mások oly sokan, hogy a kivívott szabadság győzelmét élvezhesse. A távirat elküldése után bekövetkezett vérengző mészárlás és az oroszok brutális támadása elrabolta ennek a győzelemnek a gyümölcsét, amelyre oly sokan, oly sokáig vártak. Ki merné azt állítani, hogy mi, a magunk közel-keleti támadó akciójával nem járulunk hozzá a katasztrófához? Most várnom kell a beígért levélre. Mikor jöhet meg? P. S. Doncaster.
A ma reggeli angol lapokban megjelent három levelet azért idéztem, hogy érzékeltessem: az angol közvélemény becsületesebb részét a támogatásnak az a mértéke, amelyet Lord Hope külügyi államtitkár az alsóházban kifejezett, nem elégíti ki. Az én érzésem szerint a világ közvéleményének fokozódó megmozdulására számíthatunk.
Szabó Zoltán londoni telefonjelentését hallották.
Információk
Adásba került | 1956-11-08 19:43 |
Hossz | 0:05:49 |
Cím | Londoni levelezőnk, Szabó Zoltán telefonjelentése |
Műsorkategória | Tudósítás |
Ismétlések |
1956-11-08 19:43 |
Szerkesztő | Szabó Zoltán |