Kertek alatt

Kertek alatt című programunk következik. Zoltán Károly munkatársunk folytatja beszélgetését János gazdával a szabad nyugati országok mezőgazdasági árpolitikájáról.

Ének

- Hej, de jó kedve van Kati néni, adjon Isten!
- Nicsak no, hát az ember nem lógathatja mindig az orrát. Na hozta Isten lelkem, kerüljön beljebb.
- János gazda itthon van?
- Itt vagyok, itt vagyok. Már az udvar végibül láttam, hogy gyün. Na, de tessék foglaljon csak helyet.
- Hát, mondom megígértem, beugrom egy pillanatra.
- Az ám, de a Márton sógor nincs itt, hogy megint együtt beszélgethetnénk.
- Pedig hát nem várhatok rá, mert a dolgom most is sietős, mint mindig.
- Pedig kár, mert nagyon érdekelt volna, hogy milyen terményárak vannak tőlünk nyugatra, a szabad országokban?
- Hát azért erről beszélgethetünk mi is. Például tudja-e maga, hogy a német paraszt egy mázsa búzáért 42 márkát kap, vagyis valamivel többet, mint a búza világpiaci ára.
- Hát aztán mennyi az egyik, meg mennyi a másik?
- A világpiaci ár, az nyolc dollár körül mozog, a nyolc dollár az kereken 32 márka, de a német paraszt tízzel többet kap.
- Hát ez mán bennünket, asszonyokat is érdekel. De hát nem tudná megmondani, lelkem hamarjában, hogy mennyi ez a mi pénzünkben?
- A nyolc dollár, az hivatalosan kereken 90 forint. De a dollár vásárló értéke sokkal több. Ha 40 forintra tesszük, ami szerintem igen szerény számítás, akkor egy mázsa búza világpiaci ára 320 forint. A német paraszt viszont 420 forintot kap érte a belföldi piacon.
- Vagyis többet, mint a világpiaci ár.
- Igen, mert a német állam azt szeretné elérni, hogy minél több kenyérgabonát termeljenek a gazdák, és minél kevesebbet kelljen behozni külföldről. Ezért inkább ráfizet 10 márkát mázsánként. Nos, látja - János gazda, ez a nyugati árpolitika lényege.
- Szóval az állam támogatja a gazdákat.
- Igen, de minden országban másként.
- Például hogyan? Hogyan van, mondjuk Amerikában?
- Pont a legnehezebbet kérdezte, mert az Észak-Amerikai Egyesült Államokban a mezőgazdasági árrendszer igen cifra valami, na de azért megpróbálom elmondani. Úgy van az tudja, hogy kimondják mondjuk az 1946-os terményárak a legjobbak. No, most már akkor a termények legújabb árát úgy igazítják az egyéb cikkek, mondjuk a termelőeszközök vagy más fogyasztási cikkek árához, hogy azok ugyanolyan arányban legyenek egymással, mint az ideálisnak tartott időben, jelen esetben tehát 1946-ban.
- Ha jól értettem, akkor ennek a lényege az, hogy az árakat nem engedik elromlani.
- Hallja, hogy gazdálkodik mán a feleségem is.
- Hát az, nagyon rendjén van János gazda. Az asszonyoknak is törődniük kell azzal, hogy mi történik körülöttük a világban.
- Bizony.
- No szóval, így van Amerikában.
- Más országban pedig évről-évre állapítják meg az előző évi árhoz viszonyítva az árakat. Angliában pedig állandó és rendszeres állami támogatással tartják az árakat megfelelő színvonalon. Ezt úgy hívják, hogy szubvenciós rendszer.
- Szóval az állam rendszeresen ráfizet a terményárakra valamit.
- Így van. Akárhány élelmiszernél előfordul, hogy a terményárak magasabbak, mint a belőlük készült élelmiszerek ára. A két ár közötti különbséget az állam viseli.
- De azért ne haragudjon, ez még sincs rendjén. Nem lehet egészséges az a gazdasági élet, ahun az állam mindig csak támogatja a gazdát. Miért nem tudnak megállni a maguk lábán?
- Hát ebben van valami János gazda, de azért egészen még sincsen így. Tudja, az árpolitika az mindig egy-egy ország gazdasági szerkezetétől függ. Nagyipari országok, mint Anglia, Nyugat-Németország megengedhetik maguknak az ilyenfajta árpolitikát. Na de talán erről majd legközelebb beszélgessünk, mert nem akarom föltartani magukat a munkában. Isten vele Kati néni, Isten áldja János bátyám.
- Isten áldja!
- Isten áldja édes lelkem, hát csak jöjjön ám máskor is!

Kedves Hallgatóink, Kertek alatt című programunkat hallották.
Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!