Rendkívüli munkásműsor

A magyar munkássághoz szóló műsorunkban Molnár József, a magyar munkásság általános sztrájkjának jelentőségét méltatja.

Kedves munkáshallgatóim! Az öt nap és hat éjjel tartó fegyveres szabadságharc előtt kapituláltak azok az erők, amelyek az orosz csapatokkal együtt gyilkolták a magyart. Szabadságharcosaink sem a statáriumra, sem az amnesztiarendeletre nem tették le a fegyvert, végül is a kormánynak kellett kiadnia a "Tüzet szüntess!" parancsot az oldalán álló erőknek. A fegyveres szabadságharc és forradalom győzött. Ez a győzelem nem következhetett volna be, ha a nemzetünk szabadságáért küzdő szabadságharcosok mögött nem állott volna ott egy emberként, pártállásra, felekezetre, foglalkozásra való tekintet nélkül az egész magyar nép. Ebből a szabadságharcból minden társadalmi réteg kivette a részét, de meg kell mondanunk, hogy az oroszlánrészt ipari munkásságunk vállalta magára. A leghevesebb harcok az ipari városokban voltak, és azokon belül is a kimondottan munkásnegyedekben. A munkásság, és legfőképp a munkásfiatalok százezrei vettek részt az öldöklő csatákban, a legyőzhetetlennek látszó túlerővel szemben. A magyar munkások százezrei, idősek és fiatalok, férfiak és nők, ifjúmunkások és munkáslányok halált megvető bátorsággal, sokszor csak puszta kézzel rohantak a szovjet tankokra, és az állig fölfegyverzett szovjet katonákra. Ezeknek a hős szabadságharcosoknak a fegyvertelen munkások, az általános sztrájk kikiáltásával és szigorú betartásával adták meg a szükséges hátvédet és a leghatásosabb támogatást.

A magyar munkásság milliói, akiktől a zsarnoki szovjet kommunista önkény már 1945-ben elrabolta a sztrájkjogot, tudták, hogy a forradalom, a nemzeti szabadságharcban az általános sztrájk egyik legfontosabb fegyvere. Amikor magyar munkásosztályunk minden központi irányítás nélkül, spontán, lelkesedésből, az ország minden gyárában kikiáltotta az általános sztrájkot, nyíltan tudtára adta az áruló vezetőknek, és a hatalmas, behemót szovjet birodalom birtokosainak, hogy egy emberként áll a nemzet szabadságharca mellett. Bebizonyította, hogy ez a forradalom nem reakciós ellenforradalmi erők műve, hanem a tíz esztendőn keresztül elnyomott egész magyar népé. Ez a forradalom nem az Esterházyak és nem a Weiss Manfrédek uralmáért, hanem az elsikkasztott népuralomért, a nemzeti függetlenségért, a demokráciáért, a munkásság elrabolt jogaiért, az egész nemzet boldogabb jövendőjéért folyik. A munkásság általános sztrájkja nemcsak megrettentette a sztálinistákat, hanem a Szovjetunió vezetőinek kezéből egy csapással kiütötte azt a propagandafegyvert, amellyel nemzeti forradalmunkat népellenes, ellenforradalmi erők megmozdulásának szerette volna feltüntetni az egész világ közvéleménye előtt.

A kétmilliónyi magyar munkásságról nem állíthatják a szovjet vezetők a világ előtt, hogy egytől egyig fasisztákból, ellenforradalmárokból és a nép ellenségeiből áll. Az általános sztrájk tehát a fegyveres harc idején nem csak a szovjet haderőre mért halálos csapást, hanem a hazug szovjet külpolitikára is. A fegyveres nemzeti forradalom követeléseinek a kétmilliónyi sztrájkoló munkásság adott súlyt. A kormány az első napokban még semmi jelét sem adta annak, hogy a követeléseket magáévá teszi, azonban látva a fegyveres harc legyőzhetetlen erejét és az általános sztrájk megbonthatatlan egységét, végül is kénytelen volt a követelések egy részét elfogadni, és a tűzszünetet elrendelni. Amint a forradalmi tanácsok legújabb nyilatkozatai bizonyítják, a munkásság tudatában van annak, hogy a követelések egy részének elvi elfogadása még nem jelenti megvalósulásukat is. Ezért a legtöbb forradalmi tanács a tűzszünet kiadása után sem volt hajlandó az általános sztrájkot beszüntetni. A Győri Rádió vasárnap este közölte, a balinkai és környéki bányászok kijelentették, hogy amíg a szabadságharcosok követelései meg nem valósulnak, addig egyetlen lapát szenet sem hajlandók termelni. A tűzszünet következtében előállott helyzetben megindult a politikai küzdelem az ország demokratizálásáért, a sztálinista, a kommunista intézmények lerombolásáért. A magyar munkásság újabb követeléseket állított. A kormány összetételével és a kormány ígéreteivel nincs megelégedve. A forradalmi tanácsok követelik, hogy az új kormányból távolítsák el mindazokat, akik az elmúlt tíz esztendőben a nép- és nemzetellenes kormányokban, intézményekben bárminemű szerepet vállaltak. Ugyanakkor a Győri Rádió közlése szerint a munkásság tudatában van annak, hogy szabad választások nélkül a nagy nemzeti forradalom csak részgyőzelmet jelentene. Ezért nem elégszenek meg azokkal a nagyon is homályos ígéretekkel, hogy ezután a választásokon, a nép szabadon állíthasson jelölteket. A magyar munkások nagyon jól tudják, hogy demokratikus pártok részvétele nélkül nincs szabad választás, és a nép nem tud szabadon jelölteket állítani. A Győr megyei munkások kimondották, hogy ragaszkodnak a többpártrendszerhez, amelynek keretében a kommunista párt is indulhat, de azt majd a nép fogja eldönteni, melyik pártba helyezi bizalmát.

Ugyanezt követelték a Borsod Megyei Munkástanácsok is. Követelték a kormány azonnali átalakítását, két hónapon belül általános választás megtartását, több párt részvételével. Ezek a követelések sorsdöntő jelentőségűek az ország jövendőjére nézve. Ezekért hullott szabadságharcosaink vére, ezért estek legjobbjaink a hősi harc alatt. A magyar munkásság nem akarja elalkudni a mártírok vérével az egész magyar nemzet hősi helytállásával kivívott szabadságot. Nem elégszik meg ismét a félmegoldásokkal, a fél szabadsággal. Teljes megoldást és egész szabadságot akar. Amikor ezekben az órákban a nemzet zokogva körülállja az elesett hősök ravatalát, a szívszaggató fájdalom óráiban, amikor búcsút vesz azoktól, akik legdrágább kincsüket, életüket adták a magyar, és bátran mondhatjuk, a világ szabadságügyéért, a jövendőre gondol. Gyermekei jövendőjére, akik szemtanúi voltak a thermopülai csata dicsőségét is elhalványító magyar szabadságharcnak. Tudja, hogy gyermekei sohasem bocsátanák meg, ha nem virulna szabadság a holtak véréből. A "Tüzet szüntess!" időszakában sem adja ki kezéből a sztrájk fegyverét. Az elmúlt történelmi napokban világossá vált előtte, hogy az új vezetőségben még mindig működnek azok az erők, amelyek tíz éven keresztül elnyomták a nemzetet, a munkásságot, és amelyek csak lépésről lépésre hajlandók feladni politikai hadállásaikat.

Ez a magyarázata annak, hogy a kormány még a legdrámaibb órákban is igyekezett elalkudni, amit csak lehetett, és mind ez ideig nem mondotta ki a több párt rendszeren alapuló választói rendszer bevezetését, ami a demokrácia megvalósulásának egyetlen előfeltétele és biztosítéka. Még mindig hallatszanak hangok annak a pártnak a vezető szerepéről, amelynek talán még van egy maroknyi vezetősége, de tagjai már nincsenek. A magyar munkásság nem nézi tétlenül, hogy ez a tekintélyét vesztett párt, amely a világtörténelem leggyalázatosabb árulását követte el nemzetünkkel szemben, a zavarosban ismét megszilárdíthassa egyeduralmát. Ezért hangsúlyozták a borsodi, a győri és az összes munkásvárosok dolgozói, forradalmi tanácsai, hogy mindaddig kezükben tartják az általános sztrájk fegyverét, amíg az ország igazi demokratizálására vonatkozó követelései meg nem valósultak.

Molnár Józsefet hallották, az általános sztrájk politikai jelentőségéről.

Szignál

Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!