Rendkívüli kommentár

Nagy keservesen összeeszkábálták Nagy Imre második kormányát. Ez a kormány a szovjet ostromállapot kormánya, semmi köze a magyar néphez, a magyar nemzet követeléseihez. Ezt szemlélteti egy történelmi példával Gedeon Sándor most felolvasásra kerülő hozzászólása.

A második világháború történetéből már nem sokan emlékeznek Dánia nagyszerű népének hősies magatartására. A kis dán nép akkori állásfoglalása pedig mindmáig példamutató maradt arra, mit kell tenniök egy nemzet hivatott vezetőinek, ha erre az elnevezésre igényt tartanak.
Amikor Hitler 1940 tavaszán elhatározta, hogy megszállja Norvégiát, ultimátummal támaszpontokat követelt a dán kormánytól. A túlerővel és az erőszakos fellépéssel szemben a koppenhágai kormány belement Hitler követelésébe, de csak azzal a feltétellel, ha a dániai támaszpontokon elhelyezett német csapatok, illetőleg a nemzeti szocialista hatóságok semmiképpen sem avatkoznak be az ország belügyeibe. Hitler kötelezte magát e feltétel betartására. Csapatai kerek három esztendőn keresztül óvakodtak is a vállalt kötelezettség megszegésétől, úgyhogy az ízig-vérig demokratikus dán nemzet élete szinte zavartalanul folyt tovább a körülötte zajló háborús események közepette. A dániai nemzetiszocialisták maroknyi csoportja mukkanni is alig mert az általános ellenállásra elszánt és megszervezkedett lakosság körében.
Mihelyt azonban a nemzetiszocialista harmadik birodalom háborús helyzete megrendült, Hitler 1943 nyarán egyik napról a másikra megszegte Dániával szemben vállalt kötelezettségét, elrendelte az egész ország megszállását. Hogyan válaszolt erre a szerződésszegésre és támadásra az önérzetes dán nemzet közélete? A népszerű király kezdeményezésére és vele teljes egyetértésben az egész kormány lemondott, azzal az indokolással, hogy a nép választotta, tehát a népet és nem az idegen megszállót kell szolgálnia. Ha úgy tetszik, Hitler nevezzen ki maga kormányt, már amennyiben erre képes. Mivel pedig a nemzetiszocialista diktátor nem tudott még egy csatlósgárdát sem összeállítani, hogy azt Koppenhága megüresedett miniszteri székeibe ültesse, Dániának akkortól kezdve egészen a háború végéig nem volt kormánya. A kormány nélkül maradt kis dán nemzet viszont értette a módját annak, hogy a megszállók életét megnehezítse, megkeserítse, és mindinkább lehetetlenné tegye a nagy múltú országban.
Hogyha azoknak az embereknek, akik Magyarországon az államigazgatás csúcsára kapaszkodtak, csak a legcsekélyebb közük is volna a magyar nemzethez, akkor most, amikor az idegen hatalom barbár csapatai az ostromállapot jegyében újból megrohanták városainkat és falvainkat, nem alakítottak volna semmiféle kormányt. Hagyták volna, hogy a szovjet haderő katonai kormányzata intézze az ügyeket úgy, ahogy tudja. Mindazok, akik Nagy Imre statáriális kormányában hivatalt vállaltak, végérvényesen leleplezték a magyar nép előtt azt, hogy kizárólag a népelnyomó moszkovita önkényuralom kegyéből élnek. Az egész világ színe előtt bizonyságát adták, hogy kormányuk csak a szovjet szuronyok és tankok kormánya, nem a népért, hanem a nép ellen.
A kis és mégis nagyszerű dán nemzet feledhetetlen példaadásának fényében a kommunista vezetők és társutasaik árulása most világosabban kidomborodik, mint valaha.

Gedeon Sándor hozzászólását olvastuk fel Nagy Imre és társai felelőtlen kormányalakításának jelentőségéről.

Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!