Rendkívüli ifjúsági nyilatkozat

Kedves hallgatóink, egyetemisták, munkás és paraszt ifjúság, diákok, magyar fiatalok! A nyugat-európai magyar egyetemi ifjúság nevében most Vasvári Gergely szól hozzátok.

Barátaim! A Szabad Európa Rádió mikrofonján keresztül az elmúlt években a nyugat-európai magyar egyetemisták több ízben üzentek néktek. Évi konferenciáinkról beszámoltunk és mindannyiszor elmondottuk, hogy hősi ellenállástokat tudatjuk a nagyvilággal. Mi a börtön elől vagy a börtönből voltunk kénytelenek menekülni, de tudtuk, hogy idekint a szabadság kötelez bennünket, a szabadság a mi számunkra misszió, hogy nyugati visszhangot teremtsünk annak a munkának, amit ti odahaza folytattatok. A mi feladatunk most részben véget ért, mert a ti hősi harcotok, a magyar szabadságharc olyan visszhangot teremtett szerte a világon, hogy a mi szavunkra ezután már csak kevésbé lesz szükség. Tudjuk azonban, hogy szükség van a munkánkra. Amíg eljön várva várt hazatérésünk ideje, tovább munkálkodunk itt, ugyanazt a magyar ügyet szolgálva, mint ti odahaza. Mi idekint hosszú évek során megismertük a nyugati világ reakcióit a vasfüggöny mögötti eseményekre, a kis népek cselekedeteire. Bonyolult és különböző szempontok sokasodnak, amelyeken keresztül a nagyvilág népei a tőlük távol eső kis népek dolgait megítélik. Most, a magyar események nyomán határtalan a lelkesedés, végtelen a csodálat. Mi, akik évek fáradságos munkáját szenteltük annak, hogy a nyugati közvéleményben kedvező képet alakítsanak a magyarságról, végtelen örömmel látjuk, hogy a mi apró diplomáciai munkánknál ezerszer többet, nagyobbat, évtizedekre, évszázadokra szóló politikai és erkölcsi hitelt teremtett a magyar forradalom. És nem utolsó sorban ennek a forradalomnak erkölcsi tisztasága, mély humanizmusa.
Óriási jelentőségű, hogy ez így volt, és hihetetlenül fontos, hogy így is maradjon. Hat napon keresztül arról zengett a világ, hogy a magyarok nem csak rajongó szabadságszeretetüknek adták csodálatos példáját, hanem megmutatták, hogy itt csak erről volt szó, a szabadságról, a függetlenségről, arról, hogy szabadon dönthessen sorsáról a nép, és valóban hamisítatlanul és igaz módon tiszta demokráciát teremtsen. Ezek a szavak nem frázisok, nem tartalom nélkül való újságírói szóvirágok, a nyugaton ezek a jelzők nagyon sokat jelentenek. Annak a népnek, amelyre ezeket a jelzőket alkalmazzák, nagy rangja, becsülete, hitele van. És az a nép, amelyről az ellenkezője járja, nehézségekbe ütközik mindenben és mindenütt, ahol a népek jövőjét alakítják. Éppen ezért aggódtunk, mert hat nap után, a hetedik napon jöttek olyan jelentések, a nyugati sajtóban napvilágot láttak olyan hírek, hogy Budapesten bizonyos kilengések történtek, amelyek a forradalmat be akarják piszkítani és hitelét le akarják járatni. Bizonyos, hogy ez a ti szándékotokkal is ellenkezik. Bizonyos, hogy sok helyen maguk a zsákutcába került moszkoviták tervszerűen provokálják ezeket a kilengéseket, mert a mocsokba fullasztott zűrzavartól remélik, hogy kompromittálhatják a szent nemzeti forradalmat, és valamit megmenthetnek régi hatalmukból. Nem tudjuk mennyi igaz ezekből a hírekből, de látjuk, hogy ilyen jelentések jönnek Nyugatra, és hogy ezek a jelentések a nyugati sajtóban napvilágot látnak. Mi, az itt élő magyar egyetemisták természetesen mindenütt igyekszünk cáfolni ezeket a híreket, jelentőségüket csökkentjük, és hivatkozunk arra, hogy harcok voltak, a szenvedélyeket a nemzetárulók hitványsága mérhetetlenül felkorbácsolta. Hivatkozunk arra, hogy többnyire önvédelem az, amit sokan atrocitásnak látnak. Hivatkozunk a magyar nép évtizedes szenvedésére. Hivatkozunk a forradalom tisztaságára, erkölcsi nemességére, mély humanizmusára. Mert meggyőződésünk, hogy ez az igazság. És ezért kérünk benneteket, otthoni magyar egyetemisták, beszéljetek ti is a Pesten járó nyugati újságírókkal, hassatok oda, hogy az ilyen cikkeknek és írásoknak ne legyen alapja. Hassatok oda, hogy forradalmi bizottságaitok, és karhatalmatok megakadályozza a legkisebb kilengést is, elébe vágjon annak, hogy felelőtlen elemek félrecsúsztassák a nagy ügyet, hassatok oda, hogy erre a makulátlanul tiszta forradalomra a legkisebb folt se eshessék.
Mi, akik évek óta nyugati egyetemeken élünk és dolgozunk a magyar ügyért, mélyen elszomorodva látjuk, hogy ilyen hírek jönnek. Ti is tudjátok azt, amit mi itt közvetlenül tapasztalunk, hogy itt óriási jelentőségű kérdésről van szó. És most egy lépéssel menjünk tovább. Ti harcoltatok otthon, a ti jogotok, hogy kialakítsátok hazánk új politikai rendjét. Minket a sors, kit régebben, kit kevésbé régen elszakított hazulról, és sajnos nem lehettünk részesei a fegyveres harcnak. Sokan közülünk azonnal hazasiettek, hogy fegyvert fogjanak, de Győrben az új hatóságok már úgy látták, hogy erre nincsen szükség, és visszaküldtek bennünket. Nem harcolhattunk, nem hullott a vérünk, nincs tehát jogunk beleszólni abba, hogy ti, akik véres áldozattal küzdöttétek ki a szabadság lehetőségét, milyen politikai rendet alakítotok ki odahaza. De mibennünk is él a régi politikai küzdelmek emléke. Amikor különböző politikai barikádokon, de ugyanazért a célért harcoltunk; a szociális igazságon alapuló, demokratikus új magyar rendért, amely vallás-erkölcsi alapokra támaszkodik, és Berzsenyi igéit vallja, hogy minden ország támasza és talpköve a tiszta erkölcs. Ti is tudjátok, mi is tudjuk, hogy ez a nagy szabadságharc, amely az egész világ csodálatát felkeltette, nem csak a szovjet igát rázza le, hanem arra is alkalmas, hogy a népünkről külföldön régebben kialakult balítéleteket eloszlassa. Népünk két világháborúban rossz helyre került. Ne vitassuk miért, hogyan történt. Tény, hogy szomorú következményei lettek és nemzetközi jó hírünknek ártottak. De tény ezzel szemben az is, hogy amit a magyar nép a kommunista hódítás óta mutatott, és amit most legvégül cselekedett, az mérhetetlen erkölcsi és politikai tőke, amit majd okos külpolitikával a magyar fiatalok hivatottak még jobban megszilárdítani és diplomáciai fegyverré kovácsolni. Az 1945-ös választás, amikor szovjet fegyverek ellenére csak törpe kisebbséget kaptak a kommunisták, Mindszenty hercegprímás világtörténelmi alakká való növekedése az üldöztetés éveiben, az ő mártíromságában kifejeződő magyar bátorság és tisztaság, és most végezetül ez a csodálatos, minden frázis nélkül csodálatos és nagyszerű harc, ez a három nagy történeti példa hihetetlen mértékben növelte a magyar nép nemzetközi presztízsét.
Ezeket akartuk elmondani mi, nyugat-európai magyar egyetemisták, hogy tájékoztassunk benneteket. Reméljük, már itt van az idő, amikor többé nem a mi beszámolóinkat várjátok, hanem személyesen lesztek itt Nyugat egyetemein, és Nyugat itt, saját fővárosaiban is ünnepelhet benneteket. Az elmúlt húsz esztendő magyar ifjúságát a történelem valamikor majd a barikádok és a börtönök nemzedékének fogják nevezni. A nemzedék minden évjárata küzdött és szenvedett. Szociális megújulásért küzdöttünk, és ezért kerültünk börtönbe. Nemzeti reneszánszot akartunk, ezért csapódott ránk a cellák ajtaja. Sokan közülünk a hitleri önkény következtében jutottak a négy fal közé, aztán hitünk, vallásunk védelmében kerültünk lakat alá. És végezetül, a moszkovita terror ellen harcolt a magyar ifjúság, harcolt az elnyomatás éveiben, és megülte ezért Magyarország majd minden börtönét, amíg végül el nem jött ez az utolsó óra, a viharzó szenvedélynek és a halni kész áldozatnak órája, amely megnyitotta a szabad élet kapuját.
A börtönök és barikádok nemzedéke most odakerül az országépítés padjaihoz. Az a nemzedék, amely évtizedeken át a kerítésen kívül élt és a boldog bennlévők kényelme helyett a szociális igazságért küzdött, ez a nemzedék győzött most a barikádokon, és megkezdi az új fiatal Magyarország felépítését az ország határon belül és azon kívül. Barátaink, a nyugat-európai magyar egyetemisták üdvözletüket küldik néktek. Isten veletek és a viszontlátásra!

Kedves hallgatóink! A nyugat-európai magyar diákok nevében beszélt Vasvári Gergely.
Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!