Szemtanúk beszámolói

Szignál

Kedves Hallgatóink! A nyugati sajtóban egymás után jelennek meg beszámolók, amelyekben külföldi újságírók, üzletemberek, művészek és magánszemélyek elmondják, mit láttak az elmúlt napokban Magyarországon. E beszámolókból fény derül a nagyszerű szabadságharc sok-sok apró részletére és indító okára. Mától kezdve rendszeresen, külön műsorban ismertetjük a szemtanúk észrevételeit és megjegyzéseit.

Szignál

A Bécsben megjelenő Neue Kurier című napilap számos Magyarországról érkezett külföldi turistát interjúvolt meg. 15 gépkocsival körülbelül 60 Magyarországon járt külföldi személy érkezett az osztrák határállomásra, ahol részletes képet festettek a magyarországi eseményekről. A külföldi utazó társaság tagjai között németek, osztrákok, belgák, hollandok és angolok szerepeltek. Az egyik így kezdte beszámolóját: "Idegen emberek állták körül kocsijainkat, megöleltek minket, és sok szerencsét kívántak nekünk. A tömeg arra kért minket, mondjuk el odahaza, hogy a magyar népnek szüksége van az egész világ segítségére."
Egy másik utas így folytatta: "Egész Budapesten egyetlen vörös csillagot láttam. Ez a vörös csillag a Belügyminisztérium épületén éktelenkedett. A zászlókról, a hivatali táblákról és az egyenruhás személyek sapkájáról eltűnt a kommunisták jelvénye."
Budapest után néhány kilométerre feltartóztatták kocsijainkat. Nem a rendőrség, vagy a katonaság, hanem a felkelők, akik barátságosan viselkedtek. Elmondták, hogy rokonszenveznek a külföldiekkel, de észrevették, hogy karavánunkhoz tartozó jugoszláv kocsin kis vörös csillag van felszerelve, és arra kérik a kocsi tulajdonosát, hogy ragassza le a kis vörös csillagot. Így is történt. A szabadságharcosok jó utat kívánva elbúcsúztak tőlünk. A harmadik szemtanú a következőket mondotta: "Nyugat-Magyarország, Budapest és az osztrák határ között a szabadságharcosok birtokában van. A házakon zászlók lobognak. A munka mindenütt szünetel. Az általános sztrájk tart. Itt-ott parasztot láttunk a földön, de ennyi az egész, amit ebben a tekintetben észleltünk. Egyes falvakban fekete lobogókat tűztek ki. Azoknak a diákoknak, katonáknak és munkásoknak az emlékére, akik elestek a harcban. Így többek között a magyaróvári laktanyában, amelyben egy elit katonai egység van elszállásolva. A tüzelés, amelyet ebből a laktanyából indítottak el 70 embert megölt, és 200-at megsebesített. Gyászolnak Győrben is, amely egy ideiglenes kormány székhelye lett."
A budapesti eseményekről szól a következő beszámoló: "A lövöldözés még sohasem volt olyan erős, mint tegnap, azaz pénteken délelőtt tizenegy és egy óra között. Elkeseredett harc folyt. A kórházakban a sebesültek a folyosókon fekszenek. Sok halottat egyszerűen pincébe, vagy a Dunába dobnak. Az V. kerületben a szabadságharcosok csellel elfoglalták az összes garázsokat, és így nagyszámú gépkocsi birtokába jutottak. Azt pillanatnyilag senki sem tudja megmondani, ki van fölényben. A káosz nagy, és a rombolások oly méreteket öltöttek, hogy képtelenség a helyzetet pontosan áttekinteni." Egyes szemtanúk megfigyelték, hogy vidéki szabadságharcos alakulatok vannak útban Budapest felé.
"Vidékről katonai gépkocsik és teherautók indultak el Budapest felé. Az autók fegyveres fiatalokkal vannak megtömve. A kocsik elején csillag és kommunista címer nélküli piros-fehér-zöld zászlók lobognak. Sok zászlóra fekete gyászszalagot illesztettek."
A Budapestről érkezők a következőket mondják el a főváros képről: "A kormányépületek negyedét páncélosok és az Államvédelmi Hatóság egységei lezárták. Ez a terület a gyűlöletes kommunizmus utolsó szigete. A pályaudvarok, a Lenin körút, a Duna-part, a munkás kerületek a legfontosabb harci területek. A hidakat szovjet egységek foglalták el. Az utcákat sűrű köd borítja, amely megkönnyíti a tüntetők gyülekezését. Az Astoria Szállót a szovjet katonai parancsnokság székhelyét szétlőtték. A Nemzeti Múzeum és más házak lángokban állanak. A legtöbb könyvkereskedés kiégett. Az utcákat üveg, és gránát törmelékek, szilánkok borítják. A villamos vonalak felső vezetékei leszakadtak. Az úttesten mindenütt röpcédulák, széttaposott szovjet csillagok, összetépett képek, és hullák hevernek. Az üzletek csak két-három óra hosszat tartanak nyitva. Az élelmiszer készletek kifogyóban vannak. Alkoholt nem mérnek ki. Az utcakereszteződéseken szovjet páncélosok állnak. Legénységük nem nyitja ki a tornyot, attól félve, hogy a házak ablakaiból rájuk tüzelnek. Az asszonyok gyermekeikkel vidékre utaznának, de mindenütt őrségek állanak, a hidakat ellenőrzik. Az egyik oldalon a szovjet katonák, a másikon az Államvédelmi Hatóság. Csak külföldi útlevéllel lehet ezeken az ellenőrző helyeken túljutni. Egyébként senki sem tudja elhagyni a fővárost. Szerencséje van annak, aki olyan pillanatban érkezik ezekre a helyekre, amikor a rendőrök éppen eldobják fegyverüket. Erre azonban lehetetlen várakozni. Ha háromnál több személy összegyűlik, a szovjet katonák lőnek."
Az osztrák határra érkezett utasok áradozva mesélnek arról, hogy a harcosok sorában sok a fiatalember, sőt lányok is küzdenek, vállalva a harc kényelmetlenségét és kockázatát. "A legfanatikusabb szabadságharcosok a katonai akadémia fiatal növendékei. Ahol felbukkannak és harci csoporttá alakulnak, a kommunisták hátrálni kényszerülnek. A tisztjelöltek voltak az elsők a hadsereg tagjai közül, akik a szabadság ügye mellé állottak, és ezért a halált is választották. Az első sorokban mindenütt fiatalokat látni. A Duna Szálló előtt 120 ifjú munkás, kezükben piros-fehér-zöld zászlóval és fegyverrel megtámadott egy szovjet páncélost. A páncélos két-három lövést adott le. Többen elestek, a zászlóvivő is. Erre egy fiatal lány, maga is megsebesült, odarohant, felemelte a zászlót és megindult előre. A páncélos megfordult és elrobogott. A lány 13 éves. Bátyja elesett. Egy orvos papírlapot talált a zsebében, amelyre a következő sorok voltak írva: "Bátyám helyére kell állnom, bocsáss meg, édesanyám, nem tehetek mást."
A beszámolók szerint Kelet-Magyarországon is fellángolt a szabadságharc. A Neue Kurier Magyarországról érkezett szemtanútól a következőket tudta meg: "A Budapestről keletre elterülő részeken ugyancsak általános a sztrájk, akárcsak Nyugat-Magyarországon." Egy magyar származású osztrák állampolgár szerint az asszonyok a következőt kiáltották feléjük: "Segítsetek, segítsetek! Ne hagyjatok minket cserben!"

Szignál

Az ugyancsak Bécsben megjelenő Die Presse munkatársának sikerült a napokban Budapestre jutnia, és első jelentését lapjának megküldenie. Beszámolója, amelyet október 25-én, csütörtökön éjfélkor írt, így kezdődik: "Amikor írógépemhez ülök, hogy első beszámolómat megírjam abból a városból, amelynek hősies ifjúságát az egész világ csodálja, éppen 20-25 szovjet T 34-es páncélos vonul el szállodám előtt. Déli irányból, a csepeli munkásnegyed felől tompa robbanás hallatszik. Szállodámtól alig 800 méterre gépfegyverlövéseket adtak le. Nemsokára éjfél. Este 6 óra óta tart a kijárási tilalom. Néhány perccel ezelőtt, abban az utcában, amelyben lakom, a zárt kapuk mellett, szorosan a falmellé lapulva, géppisztollyal a kezében, fiatal polgári személyek vonultak el. A felkelők."
A bécsi újságíró elmondotta, hogy viszonylag nyugodt körülmények között jutott Budapestre. Az utakon alig van forgalom. Csak katonai kocsikkal találkozott. A falvak zászlódíszben vannak. Mindenütt piros-fehér-zöld zászlók lobognak. Útközben egy svájci gépkocsi tulajdonosa, majd nagyobb csoport külföldi, akik Budapestről jövet a határ felé igyekeztek, azt ajánlották az újságírónak, hogy forduljon vissza, mert lehetetlen Budapestre bejutni. Ő azonban nem tágított. Nagy ügyességgel és ravaszsággal sikerül azonban az összes ellenőrző állomáson áthaladnia, és végül Budapestet elérnie.

Szignál

Egy bécsi városi tisztviselő, aki az elmúlt két hetet Magyaróváron töltötte, a következőket mondotta a New York Times munkatársának: "A felkelők éppen a szovjet csillagot és más kommunista jelvényeket szerelték le a laktanyáról, amikor belülről lövések dördültek el. A tüzelés nem tartott tovább 5 percnél, de ennek ellenére a tüntetés nagyon sok áldozattal járt. Állítólag 50 személy halt meg. A tömeg elsősorban fiatalokból állt, főleg 17-18 éves ifjakból.
Magyaróvár főutcáján nagyon sok a halott és a sebesült."
A New York Times tudósítójának értesülése szerint a határzónában nincsenek szovjet egységek. Egyes helyeken a határt őrző magyar katonák a következőket mondották az osztrákoknak: "Nincs szükségünk az oroszokra. Mi rendet teremtünk az országban a magunk erejéből is. Nem kell a külső beavatkozás."
New York Times tudósítója számos magyarországi külföldi utassal beszélt, akik egyöntetűen azt mondották, hogy a szovjet katonákkal való összetűzés mindenütt sok áldozatot követelt, de a magyar hazafiak ennek ellenére bátran harcoltak. A katonák, a rendőrök, a vasutasok és más egyenruhás személyek leszakították sapkáikról a vörös csillagot. Ugyancsak eltűntek a kommunista jelvények a középületek homlokzatáról is. A szemtanúk beszámolója szerint a szabadságharcosok által ellenőrzött területeken nyugalom és rend uralkodik. A munka leállt. Csak itt-ott látni a földeken dolgozó parasztembert. A városokban szovjetellenes tüntetésekre került sor. A tömeg vörös hadsereg kivonulását követelte. A szemtanúk megjegyzik, hogy a magyar lobogók közepén mindenütt lyuk látható. A kommunista címert ollóval kivágták.

Szignál

Kedves Hallgatóink! Rendkívüli műsorunkban ismertettük nyugati szemtanúk beszámolóját a magyarországi szabadságharcról. A nyugati lapokban mind több ilyen beszámoló jelenik meg, amelyeket rendszeresen ismertetni fogunk hallgatóinkkal.

Szignál

Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!