Londoni tükör

Londoni negyedóránk következik.
Londoni levelezőnk mai negyedórájában az angol igazságszolgáltatással és az angol szabadságjogokkal foglalkozik. Majd elviszi hallgatóinkat abba a tárgyalóterembe, ahol a bíró a híres Ponomareva-ügyben ítélkezett. Londoni levelezőnk negyedóráját hallgatják.

Kedves Hallgatóm, az utolsó időkben sok szó esik Magyarországon az úgynevezett szocialista törvényességről. Rengeteg önvád és önkritika hangzott el azzal kapcsolatban, hogy az igazságszolgáltatás Magyarországon, akár a Szovjetunióban és másutt, tulajdonképpen a törvénytiprást szolgálta, s ezért a jövőre szocialista törvényességet követelnek. Ebben az érvelésben csak az a hiba, hogy mindazt a törvénysértést, amely az igazságszolgáltatás jegyében történt Magyarországon, a múltban is éppen a szocialista jelzővel igazolták. A szocialista jelző szolgált mentséggel arra, hogy a bíróságok ítéleteikben nem az abszolút igazságot, vagy a tételes törvényeket szolgálták, hanem a pillanatnyi politika érdekeit. Ezek után a szocialista törvényesség szóhasználat önmagában még nem hat se meggyőzően, se megnyugtatóan, a törvény áldozatainak újjátemetése után sem. A törvényesség, akár a szabadság olyan szó, amelynek annál inkább van aranyfedezete, minél kevésbé látják el jelzőkkel, s az, aki az igazságot szolgálja, igazabb ügyet szolgál, mint, aki a magyar igazságot szolgálja, s az, aki szabadságot hirdet, kevésbé kétértelműen szól, mint az, aki csak a népszabadságot írja zászlajára. A törvényesség szóból akkor lett hamis pénz, amikor jelzőkkel magyarázták, amikor a törvényesség a jelzőben kifejezett célok eszköze lett. Ezért talán érdemes szemügyre venni, hogy mit jelent a törvény és törvényesség egy olyan országban, ahol az igazságszolgáltatás nem volt soha se nemzeti, se szocialista, mint például Angliában.
Azok az írók, akik Angliáról könyveket írtak, gondosan elkerülték még azt is, hogy angol törvénykezésről írjanak, ehelyett óvatosan így fejezik ki magukat: az igazságszolgáltatás angol módszerei. Gondolom ön is érzi hallgatóm, hogy ezzel a szerző gondosan megkerülte azt, hogy az igazságot angolnak nevezze. Helyesen tette. Angol igazság ugyanis nincsen, de vannak angol módszerek arra, hogy az igazság Angliában érvényesüljön. Ezeknek a módszereknek az a jellemzője, hogy tökéletesen függetlenek attól, hogy Angliában milyen politika érvényesül. Konzervatív kormányok az igazságszolgáltatást nem teszik nemzetivé és munkáspárti kormányok az igazságszolgáltatást nem tehetik szocialistává. Mivel a bíróság független politikától, kormánytól, parlamenttől, sőt a közvéleménytől is, az az igazság, amelynek lényege, hogy pártatlan legyen, nem lehetett pártügy. Az igazságszolgáltatás menetét Angliában kormányoknál, pártoknál, nemzeti közvéleménynél nagyobb erők sem befolyásolhatják. A törvény értelmezésébe még a nemzeti érdek, a nemzetek közötti békesség és más ilyen fontos dolgok sem szólhatnak bele. Engedjék meg, hogy két példát mondjak el erre. Az egyik példa a személyi szabadságjogokkal kapcsolatos, a másik rengeteg felesleges bonyodalomra adott okot. Vegyük először az elsőt. Angol törvény szerint senkit se lehet fogságban tartani, bírósági végzés nélkül, vagy anélkül, hogy tetten érték vagy hivatalosan elmebetegnek minősítették volna. Ez a törvény mindenkire érvényes, aki Angliában tartózkodik, idegenekre is. E törvény értelmében 1954 augusztusában az angol bíróság idézést adott ki egy lengyel gőzhajó kapitánya ellen, aki hajóján egy lengyel embert tart fogságban. Az idézés arra szólította fel a kapitányt, hogy a szóban forgó emberrel együtt jelenjék meg a bíróság előtt a célból, hogy a bíró megítélhesse: törvényesen vagy törvényellenesen tartotta-e a hajóján a lengyelt. Mivel a kapitány az idézésre elutasítólag válaszolt, a bíróság elrendelte, hogy a törvény rendelkezésére álló összes eszközök igénybe vétessenek a kapitány ellen. A haditengerészet két cirkálóval akadályozta meg a lengyel hajó távozását a kikötőből. Magára a lengyel hajóra pedig 120 rendőrből álló rendőrcsapatot küldtek fel, hogy az állítólag fogva tartott lengyelt a bíróság elé vezessék a célból, hogy vallomást tegyen: szabad akaratából tartózkodik-e a hajón, vagy akarata ellenére tartják-e ott. A törvény szempontjából nem számított az, hogy lengyel hajóról volt szó, mivel a hajó angol vizeken tartózkodott. Az sem számított, hogy a szóban forgó lengyel nem volt angol állampolgár. Mivel angol területen lévén, igényt tarthatott arra a jogvédelemre, amely minden brit állampolgárt megillet. Ugyanez a nem politikus, hanem törvényes észjárás érvényesült abban a Ponomareva esetben is, amelyről már többször szólottam. Az orosz diszkoszvető nő - mint ismeretes - egy atlétacsoporttal jelent meg Angliában. Egy divatáru üzlet vádat emelt ellene, hogy pultjairól öt kalapot emelt el, fizetés nélkül. A vád és védelem meghallgatására az orosz diszkoszvető nőt, akinek nemzetisége nem jött számba törvényesség szempontjából, az angol bíróság maga elé idézte. Az idézésre a diszkoszvető nő nem jelent meg. Erre a bíróság a törvény rendelkezésére álló eszközeinek igénybe vételét, vagyis az atlétanő elővezetését rendelte el. A bíróságnak e kormánytól teljesen független rendelkezését végrehajtva a rendőrség megfigyelés alá vette az orosz nagykövetséget, ahol Ponomareva nyilván tartózkodott. Házkutatásról nem lehetett szó, mert maga a szovjet követség nem angol terület, falain belül az angol törvények nem érvényesülnek. A következő hetekben világraszóló tohuvabohu alakult ki, Nyina Ponomareva körül. A Szovjetunió, mivel Oroszországban kormánytól, párttól független törvénykezés elképzelhetetlen, kijelentette, hogy piszkos provokációról van szó, és egyes szovjet lapok az angol kormányt a békés koegzisztencia légkörének megrontásával vádolták, tökéletesen számon kívül hagyva azt, hogy a brit kormány az igazságszolgáltatás gépezetét se megindítani, se megállítani nem tudja. Pontosan azért, mert a törvényesség nem nemzeti, nem szocialista, nem konzervatív, hanem egyszerűen törvényesség. Az angol kormány ebben a csip-csup ügyben, amely miatt az oroszok egy sportmérkőzést lemondtak és a Bolsoj Balett vendégszereplését is majdnem lemondották, még az okosabb enged, szamár szenved szempontját sem követhette. Az idézés miatt, a törvény értelmében Ponomareva nem hagyhatta el Angliát, amíg a bíróság előtt meg nem jelent. Még akkor se, ha a Szovjetunió ezt politikai provokációnak tekintette, még akkor sem ha a másfél font értékű kalapgyűjtemény miatt kisebb vagyonok mentek veszendőbe és jelentékeny sportesemények maradtak el. A vesszen a világ, de legyen igazság szólás ez egyszer egy tyúkpör kapcsán érvényesült, mivel nem lehetett másként, elvi kérdésről volt szó. Akinek a törvénnyel volt dolga, annak a dolgába a kormány nem szólhatott bele. Hetekbe telt, amíg Moszkvában belátták azt, ami mind a szovjet sovinizmus, mind a szocialista törvényesség szempontjából megérthetetlen, nevezetesen, hogy az angol törvény se sportszempontokat, se balett-szempontokat, se a nemzetközi kapcsolatok szempontjait nem veheti figyelembe. A törvény előtt csak a vád bizonyítékai, a védelem érvelése, a tények számítanak. Végül valaki mégis megmagyarázhatta Moszkvában az illetékeseknek, hogy miről van szó és az oroszok nagy nehezen beletörődtek abba, hogy Ponomarevának, ha vissza akar térni a szovjetunióba, előbb meg kell jelennie a független angol bíróság előtt. Ez ezelőtt tíz nappal történt meg. A magisztrátus előtt, aki kisebb kihágási ügyekben intézkedik, az orosz diszkoszvető nő természetesen élhetett mindazokkal a jogokkal, amelyek a vádlottat Angliában, ha angol, ha idegen megilletik. A tárgyaláson a vádat az ügyész képviselte, aki azt állította, hogy a tanúk egybehangzó vallomása szerint Ponomareva a fizetést nem feledékenységből vagy szórakozottságból mulasztotta el, legalábbis magaviselete erre vallott. Ezután az ügyész ismertette Ponomareva rendőrségi vallomását, majd a bíróság elé idézte a vád tanúit: az Oxford Street-i divatáru üzlet két alkalmazottját és a detektívfelügyelőt, akihez Ponomarevát a divatáru üzletből átvezették. A vád tanúit Ponomareva védőügyvédje keresztkérdések alá fogta, majd a magisztrátus az alperesnek adta át a szót. Tolmács útján kihallgatta az orosz diszkoszvető nőt, aki azt állította, hogy fizetett a kalapokért és tagadta, hogy az árut eltulajdonította volna. Arra a kérdésre, hogy kapott-e nyugtát a vételárról Ponomareva azt válaszolta, hogy a Szovjetunióban a nyugtát nem a vevő, hanem a boltos segéd tartja meg. Az öt kalap a bíró asztalán bűnjelként szerepelt. Ponomareva kihallgatása során mind a védőügyvéd, mind az ügyész élt azzal a jogával, hogy keresztkérdéseket tegyen fel, és a védőügyvéd azzal érvelt, hogy Ponomareva pénztárcájából, amikor a rendőrségen kihallgatták nagyjából az öt kalap árának megfelelő összeg hiányzott. Az ügyész, a tanúk, az alperes és a védőügyvéd meghallgatása után a bíró ezekkel a szavakkal foglalta össze véleményét: megértem az emberi természet esendőségét és azt is, hogy a divatáru üzlet kalapjai jelentékeny kísértést képeznek számos asszony számára. Úgy vélem, hogy az igazság érdekei nem szenvednek sérelmet akkor, ha őt a büntetőtörvénykönyv értelmében a vád alól teljesen feloldom azzal, hogy három guinea perköltség megfizetésére kötelezem. Ezzel Nyina Ponomareva nevezetes ügye az angol bírósággal és az öt kalappal annak rendje és módja szerint véget ért. Az ítélet veleje az volt, hogy a bíróság a vádat bebizonyítottnak ismerte el, de elállt attól, hogy a perköltségen kívül büntetést szabjon ki, és az eljárást az orosz diszkoszvető nő ellen beszüntette. Szóval barátságos ítéletet hozott. Tehette. A független bíróságnak ugyanis jogában áll az, hogy egy ilyen apró vádat, annak ellenére, hogy bebizonyítottnak találta, a perköltség megfizettetése után elejtsen. Mivel a bűnügyekben a bíró az úr, és nem a kormány, nem a közvélemény, s a törvényesség nem szocialista, nem kapitalista, nem konzervatív. Ezért a törvény nem téríthető le a maga útjáról, pusztán azért, mert a szovjet hatalom, amelyben úgy rémlik: még mindig meg vannak a sztálini gondolkodás maradványai, ebből a bolhából elefántot csinál.

Londoni negyedóránk hangzott el. Londoni levelezőnk negyedórái minden hétfőn, nyugati levelei minden pénteken szerepelnek a műsoron.

Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!

Szünetjel