A magyar szabadságharc ügyének világvisszhangjáról

A magyar szabadságharc ügyének világvisszhangjáról beszél Nótárius.

A magyarországi nyugtalanság első hírei nyugati szempontból nagyon érdekesek voltak, de nem érték a szabad országok közvéleményét váratlanul. A budapesti fejleményeket Poznan és Varsó előzte meg. Október 23-a előtt a nyugati lapokban gyakori volt az olyan cím, most Magyarország következik, vagy Varsó után megmozdult Budapest is. Feltételezték tehát valóban, hogy Budapest és Magyarország következik. Ezt a bizonyos eseményekre felkészült nyugati közvéleményt mégis teljesen meglepetésszerűen érte az első 24 óra utáni események láncolata. Számítottak arra, hogy Varsóhoz hasonlóan Budapesten is követelik majd a demokratizálási ütem gyorsítását, számítottak arra, hogy követelik majd a kormány átalakítását, Nagy Imrének a kormányba való bevitelét.

Felkészültek Nyugaton arra is, hogy a bejelentett diáktüntetés során néhány kilengés fordul elő. Ilyen természetű és ilyen méretű nyugati felkészülés után, azt jelentették a külföldi újságírók Budapestről, hogy felkelés tört ki. A honvédség alakulatai átálltak a forradalmárokhoz, majd mindennek betetőzéseként bebizonyosodott, hogy a felkelés és forradalom szabadságharccá mélyült. A nyugati magatartás az első meglepetés után nyomban a figyelem összpontosulása volt, és ez a figyelem hamarosan a legteljesebb rokonszenvvel és együttérzéssel párosult. Mindez nagyon könnyen megállapítható a szabad országok életének eseményeiből, a szabad sajtó cikkeiből. A nyugati rokonszenv és együttérzés nyilvánvaló a sajtó hangjából, a különböző tüntetésekből, államférfiak, szakszervezeti vezetők, politikusok, publicisták nyilatkozataiból, és a legbeszédesebben nyilvánvaló, abból az önkéntes segély felajánlás áradatból, amely 24 órával ez előtt megindult. Az együttérzés kifejezése a magyar szabadságharc ügye iránt nem csak minden képzeletet felülmúló, hanem jóformán példanélküli is. Nincs a közelmúltban hasonló eset. Nincs példa egy ügy ilyen méretű felkarolására, és a nemzetközi közvélemény támogatásának ennyire elemi erejű megnyilvánulására. Byron Angliájának társadalma lelkesedett talán így valamikor a múltszázadban, a görög szabadságharcosok küzdelméért. Csakhogy az óta kisebb lett a világ, több szál, több kapocs köti össze, és a rokonszenv megnyilvánulásban ennek következtében a leghaladóbb európai társadalmakon kívül távoli földrészek népei is bekapcsolódnak. Ennek a közhangulatnak lebecsülhetetlen a szerepe abban, hogy a szovjet csapatok magyarországi fegyveres beavatkozásának ügye az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa elé kerül, a sürgősség kimondásával, még ma este. Teljes tárgyilagossággal megállapítható, hogy a szabad országok közvéleménye a jelek szerint nem tekinti az ügyet elintézettnek az ENSZ vita megindulásával. Lelkiismeretét ezzel nem érzi mentesítettnek a felelősségtől. További, gyakorlati támogatásban kívánja részesíteni a magyar szabadságharcosokat. A nyugati közvéleményt mindenekelőtt a személyes bátorság, a szabadsághősök a XX. században elképzelhetetlennek hitt bátorsága nyűgözte le. A Budapesten tartózkodó külföldi laptudósítók egyhangúan arról tájékoztatják a Nyugatot, hogy olyan jeleneteket láttak, olyan eseményeket néztek végig, amelyek tulajdonképpen hihetetlenek, ha nem maguk látják, hogy tényleg megtörténtek. A nyugati közvélemény egységes hangulatának kialakulásához nagymértékben hozzájárult még, hogy a magyarországi szabadságharcosok minden egybehangzó jelentés szerint a magasztos célnak megfelelően viselkedtek minden téren. Nem került sor fosztogatásokra, nem került sor rablásokra, nem került sor kilengésekre. A magyar szabadságharcnak nincs semmiféle rossz mellékíze, nincs semmi zavaró körülmény a magyarországi közhangulat megítélésénél. A magyar nép üzenete nem csak eljutott a nyugati világhoz, de félreérthetetlen formában világosan jutott el. A Nyugat azt értette meg, amit a magyar nép szabadságharca kimondott. Demokráciát kívánunk, nem a kommunizmus valamilyen módosított változatát, és nem a reakció uralmát. Ez körülbelül annak magyarázata, hogy mostani ügyünk ilyen mértékben népszerű. Remélhetjük, hogy az együttérzés még az eddigi méreteket is meghaladja, és a világ megtalálja a gyakorlati támogatás legszerencsésebb, legjobb módjait is.

Kedves hallgatóink! A magyar szabadságharc ügyének világvisszhangjáról beszélt Nótárius.

Zene

Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!