Londoni levelezőnk, Szabó Zoltán telefonjelentése

Londoni levelezőnk harmadik telefontudósítását közvetítjük.

A mai angol lapok vezércikkei kivétel nélkül a második magyarországi szovjet közbelépés és az ennek következtében fenyegető világpolitikai válsággal foglalkoznak. A News Chronicle kiáltványát az angol néphez már továbbítottam. A többi vezércikk közül a londoni Times-é a legjelentősebb. A vezércikk címe: "Elnyomás". A Times szerkesztője, hála kisebb rádióadók adásának, tudta, hogy a népforradalom erői szétszóródtak, de helytállnak. Tegnap a harc Budapest utcáin továbbtartott - írja a vezércikk - néhány órával azután is, hogy a moszkvai rádió kijelentette, az úgynevezett ellenforradalmat eltiporták. A magyar férfiak és nők saját budapesti rádiójukból hallották a rádió elhallgatása előtt azt, hogy inkább készek a halálra, mint a megadásra. A londoni Times-t idéztem.
Ezzel kapcsolatban visszatérek arra, hogy az angol rádió a tegnapi nap folyamán egész nap minden hírműsorában úgy viselkedett, mintha a magyar nép rádiója volna. Hangsúlyozom, angol műsorban is. Az adások azt az érzést keltették, hogy az angol rádió a maga egészében két nagy programjával angol nyelven és angol közönsége előtt a magyar népforradalmat támogatja. Ezt olyan mértékben tette meg, hogy Nagy Imre utolsó rádióbeszédét, amelyet magyarul mondott el a magyar rádióban, magyar nyelvű hangfelvételről magyarul is közvetítette angol hallgatóinak. Az angolok, akik az adást hallgatták, nem hallgatták könny nélkül.
Visszatérek azonban a londoni Times mai vezércikkére. Ez ismerteti a forradalom történetét. Név szerint kitér Maléter György /!/ szerepére. Vele szemben - írja a londoni Times - ugyanazt a trükköt használták fel, amellyel az oroszok Lengyelország politikai vezetőjét rabolták el 1945-ben, miután személyi biztonságot ígérve, orosz katonai vezetőkkel tárgyalásokra hívták. A magyar nép forradalma eddigi történetének összefoglalása után a Times összegezi azt, hogy mi történhetett a Kremlben. A habozásból és a huzavonából a Times szerint nyilvánvaló, hogy a Kreml gazdái a magyar kérdésben nem értettek egyet. Valószínű, hogy ez az egyetértés most sincs meg az orosz Politbüroban, s talán túlzott leegyszerűsítése a dolgoknak az, hogyha feltételezzük, hogy Hruscsovot és a liberalizáló csoportot leszavazták annak ellenére, hogy taktikájuk sokkal nagyobb eredményeket hozott a Szovjetuniónak, mint remélték. Valószínű - írja a Times -, hogy a szovjet vezetők marxisták gyanánt, kénytelenek voltak elfogadni olyasmit, ami az egypártrendszert fenyegeti és ezért fordultak fegyveres erőszakhoz. A magyar forradalom nyíltan arra vallott, hogy a 10 esztendős uralomra is felkelhet a nép olyanformán, hogy az elsöpri a marxista szocializmus bázisait. A Kádár-kormány ígéreteinek a Times szerint valóban senki sem hihet. Lényegében csak sokkal szörnyűbb eszközökkel ugyanaz ismétlődik, amely két héttel ezelőtt történt - teszem hozzá én. A Times ezután arra mutat rá, hogy óriási különbségek vannak a vonatkozó vádak ellenére a limitált célú angol-francia szuezi akció, és a nyers, vad, leplezetlen orosz katonai imperialista manővere között. A Times ezután sürgős és határozott akciót kíván az Egyesült Nemzetektől, és a vezércikket ezzel fejezi be: "Az elnyomás megrázta és felháborította azt az Európát, amely még mindig ki van téve annak, hogy tömegirtásokat szenvedjen el ebben a században. A tragédia befejezését a harcok vége nem jelentené."
A másik legkomolyabb angol napilap, a Manchester Guardian kiáltványszerű vezércikkében a Szuezzel kapcsolatos angol válsággal és a magyar üggyel foglalkozik. Azt írja, hogy az oroszok a második magyarországi beavatkozással mindent megtettek azért, hogy ideológiájuk csődjét a világ tudomására hozzák. Ha továbbra is a nyers erő eszközeivel élnek, azt várhatjuk, hogy a nyugat-keleti feszültség súlyosan felfokozódik. Anglia számára - írja a Manchester Guardian, a News Chronicle kiáltványával egyetértve - München óta ezek voltak a legsötétebb napok, és még sötét napoknak nézhetünk elébe. A kiáltvány mögött az első vezércikk kizárólag a magyar üggyel foglalkozik. "A legjobban hallgatnunk illene - kezdi cikkét a szerkesztő -, szégyen és mértéktartó düh vegyületével. Moszkva emberei - írja a Manchester Guardian - azt kell, hogy tapasztalják, hogy forradalomban állnak fel ellenük azok az emberek, akiket magukénak tekintettek ők, akik valaha egy forradalom örökösei voltak, azt látták, hogy az a nép kell fel tömegben ellenük, amely másfél évszázadon át harcolt a szabadságért Európában. Az ipari munkások, a diákok, az iskolás fiúk és lányok, a nép, amelynek elege volt." A szovjet lépését a Manchester Guardian így jellemzi: "Noha Magyarország katonai szempontból mellékes volt számukra, azt döntötték, hogy az ilyen előretolt állást is inkább erővel védik meg az egész világ szemeláttára, hogy a szabadság terjedésébe ne kelljen beletörődniök.
A Manchester Guardian enyhe megvetéssel említi, hogy Tito csak arra szorítkozik, hogy ezt mondja: "Az új magyarországi bábkormány helyes úton van, de helytelen az, hogy a szovjet haderőnek köszönheti a hatalmát." A Manchester Guardian úgy jellemzi a helyzetet, hogy Kelet-Európa a szabadság és a totális elnyomás között imbolyog, ezért a cikk a remény egy akkordjával fejeződik be, mondván, hogy a haldokló zsarnokság végvonaglása ugyan hosszúnak ígérkezik, de ezen talán lehet változtatni.
Az 5 millió példányban megjelenő Daily Mail vezércikkében úgy véli, hogy a magyarországi fejlemények még a közel-keleti fejleményeknél is jobban veszélyeztetik a világ békéjét. A Daily Mail Eden miniszterelnököt is vádolja azért, hogy az egyiptomi-izraeli vitában a rendőri akció kifejezést használta, és ezt a szót Sepilov szovjet külügyminiszternek a szájába adta. A Daily Mail megítélése szerint az orosz magatartás Magyarországon olyan válságot idézett fel, amihez semmi sem mérhető az elmúlt világháború óta, és kijelenti, hogy a nyugati világ a jelenlegi krízisből csak úgy vághatja ki magát, ha mindent megtesz azért, hogy az egyesült nemzetek nemzetközi rendőri haderőt szervezzenek, amely mindkét háborúba beleavatkozhatik.
Az ugyancsak nagy példányszámú Daily Sketch vezércikkében vádlóan teszi fel a kérdést. "Mit cselekszik az Egyesült Nemzetek Szövetsége?" Amit tesznek, azt a Sketch cikkírója elégtelennek tartja, és csak részben van igaza, mert az ENSZ tegnapi határozata a megfigyelők beküldését kérve, legalábbis megnyitotta a magyar kérdés további és állandó napirenden tartásának az útját.
E vezércikken kívül a mai angol sajtó terjedelmes, oldalas riportokban foglalkozik a magyarországi eseményekkel. Sajnos a pesti tudósítók elnémulása, illetve elszigetelődése óta ezek jó része inkább a helyzet drámai és tragikus vonásait érzékeltetik, mintsem a küzdelem menetét. Egy kommunista magyar írónak a PEN Clubhoz intézett rádiós segélykiáltása elérte címzettjét. A Száműzött Írók PEN Clubja tegnap a távirati irodák útján kiáltványt adott ki a világ összes nemzeti PEN Clubjaihoz, más íróegyesületekhez, és minden íróhoz és művészhez, személy szerint felszólítva őket arra, hogy a publikáció minden eszközét felhasználva, minden erejükkel álljanak ki a szabadságharcosok ügye mellé, és azok mellé a magyar írók mellé, akik népük nehéz helyzetét megosztották és szervezik. A kiáltvány a ma reggeli angol lapokban meg is jelent, és az angol PEN Club ma este összeülő ülése a jelek szerint felemeli a szavát a magyar írók mellett. Azt remélem és hiszem, hogy ugyanez történik Párizsban, Rómában és Amerikában.

Szabó Zoltán mai harmadik londoni telefonjelentését hallották.