Nemzetközi sajtószemle

Nemzetközi sajtószemlénk következik. A Magyarország elleni szörnyű szovjet merénylet világvisszhangját ismertetjük. Tekintettel az óriási anyagra, a későbbiek folyamán ismételten tájékoztatjuk hallgatóinkat.

Ezúttal a mai berlini lapok állásfoglalásáról számolunk be. A Die Welt az angolokat és franciákat az oroszokkal együtt elítéli erőszakos politikájukért. Többek közt így ír:
Ebben a pillanatban és itt egyet nem hallgathatunk el, piszkos politika az, amit Egyiptomban és Magyarországon csinálnak. Felelőtlen csapás a nemzetközi erkölcsre, ha a két nyugati nagyhatalom nem követi az ENSZ felszólítását és nem szünteti be a tüzet. Felelőtlen csapás a nemzetközi erkölcsre, ha újra megindulnak a nehéz szovjet páncélosok és egy egész, függetlenségéért és szuverenitásáért küzdő népet lehengerelnek.
A lap azt hiszi, hogy esetleg Kádár sikerrel tárgyalhat az orosz csapatok visszavonulásáról. A szovjet alattomos taktikázásával csak megfelelő helyzetet akart volna teremteni, hogy a forradalom következtében befejezetté vált tényekről, a neki kedvező körülmények között lehessen beszélni. A lap szerint józanul nézve a dolgokat a legfontosabb, hogy vége legyen a vérontásnak, mert evvel egyik fél sem tud elérni semmit. A nyugat-berlini Szabad Néppárt vezetője, Schwennicke cikkében azt írja, hogy Magyarországon a szovjet most megmutatta igazi arcát. És ha valaki hitt politikai irányának enyhülésében, most világosan bebizonyult, hogy mindez csalás volt.
A Sztálin diktatúrájának korszaka hivatalosan folytatódik a Magyarország ellen intézett brutális és szörnyűséges támadásban" - írja a berlini politikus.
A továbbiakban kifejti a magyarországi és az egyiptomi események közti alapvető különbségeket. Emlékeztet arra, hogy 1935 és 38 között ugyanazoknak a kormányoknak, amelyeket most egyiptomi fellépésükért bírálnak, akkoriban azt vetették szemére, hogy nem hajtották végre ugyanezt az akciót a német diktátor ellen. Mégis ez nem jelenti azt, mintha a francia-angol akció lenne az egyetlen lehetséges megoldás, és ezért helyeselni kellene. A mostani események Magyarországon leckéül szolgálnak mindazoknak, akik lehetségesnek tartották, hogy változás történt a Szovjetunióban. A vezércikk aztán csodálatát fejezi ki a hősies magyar szabadságharc iránt, és azt mondja, akárhogy is végződik a harc, változást fog hozni a világpolitikában.
A népek elleni emberi és politikai bűnöknek véget kell vetni. Miért csak a háborút nyilvánítják törvényen kívülinek, ahelyett, hogy törvényen kívül állónak bélyegeznék a rendszereket, amelyek nem tartják tiszteletben az emberi méltóságot, és nem adják meg a világnak a békét a saját piszkos hatalmi érdekeik miatt. Moszkva nyilván felismerte, hogy a gyeplő megengedése olyan mértékben elősegítette az elnyomott népek vágyát az önrendelkezés után, hogy attól kellett tartani, meginog a csatlósállamok egész tömbje. Így a kommunista diktatúra rövid úton visszatért az erőszakhoz. Bizonyára nem lehet azt állítani, hogy ez a folyamat a moszkvai kommunizmus belső erejére vallana. Milyen gyengének kell éreznie magát a valóságban ennek a rendszernek, hogyha annyi fáradtsággal készített és felrakott maszkját máról-holnapra le kellett dobnia. Mi marad Hruscsov szárnyaló beszédeiből, amelyekben követelte, hogy az egész világon véget kell vetni a gyarmatosító módszereknek. Kirívóbban nem lehet gyarmatosítást csinálni, mint ahogy maga Moszkva Magyarországon csinálja.
A kelet-berlini kommunista sajtó természetesen ujjong, üdvözli Kádár János miniszterelnök elvtársat, akit két napja még, mint a párt likvidátorát szidott. Hazugságnak bélyegez minden nyugati jelentést, ami Magyarországról szól, és szokásos módon szajkózza a Kádár-féle bábkormány hazugságait.

A nyugat-berlini Der Kurier ezzel szemben majdnem egész első oldalát a tegnapi magyarországi eseményeknek szenteli. Főcímei: Magyarország szabadságharcát elfojtották, Budapest népének elszánt ellenállása.
Vezércikkének pedig ezt a címet adta: Újra a terror uralkodik.
Minden ember, aki nem gyógyíthatatlan kommunista, reszkető szívvel figyelte a hősi kétségbeesett küzdelmet, amelyet a magyar nép szabadságának és önrendelkezési jogának visszaszerzéséért vívott. Növekvő reménnyel követtük a harcnak egyes fázisait, amikor a szovjet látszólag kész volt jócskán meglazítani a gyeplőszárat. Annál fájdalmasabb volt a csalódás, amikor a hétvégén kiderült, hogy Moszkvának ez a türelme csak taktikai megtévesztés volt, amelynek leple mögött felkészült minden úgynevezett ellenforradalmár és diverzáns teljes lehengerlésére.
A vezércikk aztán kifejti, hogy a szovjet nyilván elrettentő példát akart mutatni azok számára, akiket az ő hatalmi körében esetleg megfertőzött volt a titoizmus. Rámutat a cikk a szószegésre, a legjobb sztálini gyakorlat újjáélesztésére. Látszólag még a második Nagy Imre-kormányt is eltűrték, hogy aztán az ellenforradalom utolsó maradványát is vérbe fojtsák. A szabad világ tehetetlenül nézte a szörnyűségeket. Az ENSZ nem tudott mást tenni, mint egy befejezett ténnyel szemben elítélőleg és intőleg állást foglalni. És az a szerencsétlenség, hogy a Szovjetunió, amikor a magyar ügy tárgyalását a Biztonsági Tanácsban megvétózta, tudhatta, hogy lényegében a szuezi ügyben kimondott angol-francia vétó példáját követi.

A Der Kurier a jövő szempontjából azt tartja a legbaljóslatúbb jelenségnek, hogy az emberek nem akarják meglátni micsoda különbség van az egyiptomi konfliktus és a magyar tragédia közt. A cikk a következő szavakkal végződik:
Magyarország egy fénnyel, népének kétségbeesett, hiábavaló sikoltása vészkiáltás volt. Ehhez képest a szuezi konfliktus kicsiség, egész mellékes dolog, amelynek mesterséges kiterjesztése kéjes gyönyört okoz a Kremlnek.

A német főváros nagy esti lapja, Der Abend ma gyászkeretben jelent meg. Öt teljes oldalt szentelt a képeknek és híreknek, hogyan nyomja el a szovjet a magyar szabadságot. Főcíme: Magyarország szabadsága vérbe fulladt.
A lap felhívta a berlinieket, hogy kövessék Otto Suhr nyugat-berlini polgármester felhívását az esti néma tüntetésre. A felhívás így végződik. "A szabadság forog kockán, a mi szabadságunk is". A vezércikk címe: "A gaztett bevégeztetett". Idézi a szabadságharcosoktól felfogott utolsó drámai üzenetet és azután így ír:
A felrázott világ szeme láttára a Szovjetunió soha el nem felejthető példáját adta az árulásnak és csalásnak. A szovjet elvesztette hitelét minden szabad népnél és vérrel mocskolta be magát. A gránátok és bombák záporában elpusztult a bizakodó hit, hogy a Kreml embereinek gondolkodása megváltozott. Az 1948-as államcsíny Csehszlovákiában felébresztette a népeket és felismertette velük a hatalmas fenyegetést. A budapesti mészárlás, mint akkor az ablakból lezuhant holtest Prágában, széttépi a fátylat, amely eltakarta a valóságot. Hruscsov bebizonyította, hogy a népek önrendelkezési joga, amelyet a szükségnek megfelelően oly sokszor empatikusan dicsőített, a bolsevisták számára puszta frázis. Bebizonyította, hogy nem hajlandók megengedni a kommunista kisebbség zsarnokságának megtörését. Bebizonyította, hogy a demokratizálódás jelszava hazugság. Éppen olyan hazugság, mint az ürügy, hogy helyre kell állítani a rendet. Igen, a temető rendjét.

Nemzetközi sajtószemlét közvetítettünk. Berlini lapok állásfoglalásait ismertettük a magyar tragédiáról.