A világ tükre

A Világ tükre című rovatunk szombati műsorában katonai munkatársunk, Bell ezredes hetenként váltakozva, egyszer a legutóbbi két hét katonapolitikai eseményeit, máskor az érdekesebb haditechnikai és fegyverkezési híreit ismerteti. Mai összefoglalásában október első felének jelentősebb katonapolitikai eseményeit veszi sorra.

Zene

A szuezi viszály, amely két hónapig a világ események középpontjában állott és nem egyszer már-már a fegyveres beavatkozás határáig sodorta Londont és Párizst, e hó elején a megegyezéses kibontakozás lehetőségét mutatta. Az ügy az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé került. Ez a fejlemény nem csak Dulles külügyminiszter politikai ügyességének volt köszönhető, de a szovjet politika hasonló igyekezetének is. Ma már kétségtelen, hogy a közép-keleti háború nem lett volna a Kreml ínyére, és ha az angolok a franciákkal együtt Nasszer csínyjét követő első 24 órán belül katonai rendszabályokkal válaszolnak, Moszkva lábhoz tett fegyverrel nézi a fejleményeket. A kommunista hatalmak válságos belső átalakulása késztette volna erre Hruscsovékat. A Biztonsági Tanácsban a szovjetnek természetesen módjában volt vétójogával élnie, így azután az érdekeltek megállapodtak ugyan abban a hat pontban, amely a vízi út szabad nemzetközi használatát rögzítené, de nem lehetett elfogadtatni azokat a szavatossági intézkedéseket, amelyek megakadályozhatnák Nasszert, hogy ismét szerződésszegést kövessen el. A csatornát használó 12 nemzet Londonban megalakított érdekközössége tehát továbbra is szemben áll Nasszerrel. Eden 16-i hirtelen párizsi látogatása, ugyancsak a további szoros francia-angol együttműködés biztosítását szolgálta. London és Párizs kijelentették, hogy egyelőre fenntartják katonai intézkedéseiket. Ettől függetlenül ma nagyobb a valószínűség, mint a vita folyamán bármikor, hogy sikerül közvetlen tárgyalások révén megtalálni a kiutat. Persze, felmerültek újabb nehézségek is.

Péntek este francia flottaegységek az algériai partok előtt elfogtak egy hajót, amelyen Alexandriából fegyvereket kívántak csempészni az algériai felkelőknek. Egyiptom aktív szerepe ezzel egyértelműen bebizonyosodott, ami Párizsban természetesen nem közömbös. A múlt héten veszedelmesen alakult az Izrael körüli helyzet is. Izraeli csapatok e hó 11-én, amint Tel-Avivban mondják, megtorlásul, megtámadták és lerombolták Jordániában a határ menti Kalkiria őrállomást, majd ismét visszavonultak. Irak azonnal felajánlotta támogatását Husszein királynak. A tervek szerint iraki csapatok vonultak volna Jordániába. Mivel Irak a Kairó által annyira támadott bagdadi paktum tagállama, az első pillanatokban úgy tűnt, hogy az izraeli támadást megvalósította az arab államok egységes arcvonalát és megbontotta a bagdadi szövetséget. Hamar kitűnt, hogy éppen az ellenkezője igaz. Kairó a tervezett lépésben Bagdad befolyásának Jordániára való kiterjesztését látta és minden befolyásával az iraki csapatok bevonulása ellen tüzelte Jordánia Egyiptom-barát rétegeit. A küszöbön álló jordániai választásokra való figyelemmel, így az angolok által kezdeményezett iraki csapatmozgás elmarad. Helyette állítólag francia támogatással Szíria küld nehézfegyvereket és harckocsikat Jordániának. A helyzet kétségtelenül bonyolult.

A szuezi események Európában is éreztették politikai hatásukat. Washington mérsékelő, a franciákat és angolokat fékező politikája, nemcsak fokozta Párizs és London akcióegységét, de jelentős lendületet adott a nyugat-európai egység megvalósulásának is. A Nyugat-európai Unió Parlamentjének múlt heti védelmi értekezletén, majd azt követően e héten, az Európa Tanács strasbourgi tanácskozásain, minden vonalon szorgalmazták a nyugat-európai országok együttműködésének további kimélyítését. A parlament az atomhadviselésre való áttérés megkövetelte egységes átszervezést, valamint a nyugat-német haderő felállításának meggyorsítását vitatta. Mind az Unió Parlamentjében, mind az Európa Tanács fóruma előtt a nyugat-európai egység volt a jelszó, az a harmadik erő, amely Washington mellett, de vele gazdasági, politikai és katonai erőben is egyenrangúan sorakoznék ugyan fel Moszkvával szemben, de érvényesíteni tudná az elsődleges európai szempontokat is. Washingtonban siettek kijelenteni, hogy ilyen harmadik erőnek az Egyesült Államok örülne legjobban.

A legutóbbi napokban világszerte nagy érdeklődést váltott ki a bonni kormány magatartása a véderő kérdésében. Blank véderő minisztert Strauss az eddigi atomminiszter váltotta fel, az Adenauer-kormány legtehetségesebb, legdinamikusabb, legfiatalabb és legnépszerűbb tagja. Bevallott törekvése, hogy a nyugat-német haderőt ugyanúgy felszerelje taktikai atomfegyverekkel, mint ahogyan azt szövetségesei teszik. Igaz, hogy Strauss egyike azoknak, akik a szolgálati időnek egy évre való leszállítását támogatják, de ezzel szemben a súlyt a gyakori és alapos fegyvergyakorlatokra, ez utóbbiak révén megfelelő tartalékalakításra helyezné. A rövidebb szolgálati időt az ellensúlyozná, hogy a ténylegesen szolgáló haderők nagyobbik felét hivatásos katonákkal töltené fel. Ezen változások miatt lassult le átmenetileg a német haderő felállítása. A kis-Ausztriába most vonultak be az első behívottak. Az országban a hadsereg és a katonai szolgálat határozottan népszerű. Érdekes megemlítenünk, hogy a bécsi kormány elsősorban a magyar határon napirenden lévő lövöldözésekre a szomszéd kommunista országok terrorjára való utalással tartja szükségesnek az osztrák haderő harckészségét.

A küszöbön álló amerikai elnökválasztásokon katonapolitikai kérdések, így az általános védkötelezettség fenntartása és a termonukleáris fegyverekkel való kísérletek folytatása elsőrendű vita tárgya. Eisenhower elnök mindkettőben igen hatásosan védte meg álláspontját. Mind a védkötelezettségi rendszerre, mind a hidrogénfegyverekre az Egyesült Államoknak szüksége van mindaddig, ameddig a világ kommunista veszélyezettsége fennáll – mondotta az elnök. Érdekesen döntött a jugoszlávoknak nyújtandó amerikai segély ügyében is. A Borba nem kis bosszússágára Eisenhower közölte, hogy nem lát világosan Belgrád politikai szándékait Moszkvával kapcsolatait illetően. Éppen ezért, egyelőre folytatja ugyan a gazdasági megsegítést, de katonai téren csak a már átadott felszerelést tartalékalkatrészeit szállítja, a közel 300 gázsugárhajtású vadászgépet, valamint a harckocsikat még visszatartja.

Megegyezés bontakozik ki az izlandi, amerikai támaszpontok ügyében is. Emil Jónsson, az új izlandi külügyminiszter e hó elején Washingtonnal megállapodott a tárgyalásoknak november havában történő felvételében. Beavatottak szerint Izland ugyan továbbra is kéri az amerikai hadrendi kötelékek visszavonását, de nem lesz kifogása a támaszpontok fenntartása, az azokat rendben tartó amerikai technikusok jelenléte ellen.

A nagyon veszedelmesnek ígérkező, de meglepő gyorsasággal elcsitult hongkongi zavargások ismét figyelmeztettek a távol-keleti feszültségekre, a pekingi kormány változatlan hatalmi terjeszkedési törekvéseire és arra a mind világosabb tényre, hogy a Csendes-óceán vidékein erősen eltérnek egymástól Peking és Moszkva útjai. A kommentátorok szerint nem utolsósorban ennek köszönhető, hogy Hatoyama japán miniszterelnök és Kono földművelésügyi miniszter, végre eredményt érhettek el a hó elején Moszkvában újra megindult japán-szovjet béketárgyalásokon. A megállapodás keretében nemcsak a diplomáciai kapcsolatok felvételét és a hadifoglyok kérdését rendezték, de kompromisszum született az annyira kényes területi kérdésben is. Ez utóbbira vonatkozó részletek, valószínűleg a nap folyamán kerülnek nyilvánosságra.

Zene

Kedves hallgatóink, a Világ tükre című rovatunkban Bell ezredes összefoglalta a legutóbbi két hét jelentősebb katonapolitikai vonatkozású eseményeit. Itt a Szabad Európa Rádiója, a szabad Magyarország hangja.