Válasz Maléter Pál üzenetére

Szignál

Katonai munkatársunk, Bell ezredes, az újonnan kinevezett honvédelmi miniszterhez, Maléter Pál ezredeshez szól:

Kedves Bajtársam! Ne furcsálld a megszólítást! Nem azért titulállak így, mert katonai kiképzésünket ugyanazon iskolában kaptuk és valamikor ugyanazon zászlóra esküdtünk, hanem azért, mert most ugyanazon sorokban harcolunk, ugyanazon ellenség ellen. Persze kissé távol egymástól. Te, aki nem csak a nemzet, de a fél világ elismerését kiérdemelted a Kilián laktanya hősies védelmével, amely védelem éppen jelképes jelentősége miatt volt felmérhetetlen fontosságú, most egy ostromlott ország körülzárt fővárosában nézel közvetlen közelből farkasszemet az ellenséggel. Én, sok száz kilométerrel távolabb a fegyverektől, a polgári biztonság kényelmében ülök a mikrofon előtt. Jogos tehát, ha kissé lenézően elhúzod a szádat, de mégis fenn kell tartsam a közös célra és közös feladatra való utalást. Különösen amióta megkaptuk az angol újságírókkal küldött üzenetedet. Te ugyanis üzentél nekünk, a Szabad Európa Rádiónak, a Szabad Magyarország Hangjának. Arra szólítottál fel minket, hogy ne növeljük a magyarországi káoszt. Szüntessük be a sztrájkra való felszólítást. A sztrájkügy persze nem az én kenyerem. Attól tartok, hogy amikor otthon a megalakuló szabad szakszervezetek átveszik e kérdésben az irányítást, rádiónk egyetlen más munkatársa se fog e téren kezdeményezőleg felszólalni. A sztrájk hallatlanul hatalmas fegyver, még akkor is, ha egy katonai világhatalom tenyerel egy kis tízmilliós országra. De csak akkor fegyver, csak akkor a nép fegyvere, ha alkalmazása a dolgozók szabad szakszervezeteinek kezében van. Ők tudják, hogy mikor használnak, mikor ártanának vele a nemzetnek. Senkinek sincs joga a nép és nemzet e kérdésébe kívülről beleszólni. Én, mint rádiónk katonai munkatársa, azért válaszolok mégis e kérdés felvetése kapcsán, mert Te káoszt mondottál és mint a fegyveres erők minisztere, tehát mint a honvédelem egyik legfontosabb politikai személye szólaltál meg. Látod, itt megint találkozunk. Megint ugyanazon csatasorba kerültünk és remélem ugyanazon ellenséggel szemben. A magyar nemzet és a magyar jövő biztonságát valóban semmi se fenyegeti jobban, mint a káosz. Nem csak az a káosz, amely minden rendszer felborításának velejárója, úgy, mint az árnyék a fénynek, amelyet növel az a tény is, hogy két magyar fegyveres erő: a szabadságharcosok és a reguláris haderő állanak egymás mellett, amely tényt az orosz bizonyosan hasznosít, hanem az a zűrzavar is, amely a fogalmakban uralkodik. Félő, hogy azok, akiknek személyi érdeke a Rákosi-rendszer ilyen vagy olyan formájának restaurálása, igyekeznek majd fokozni e fogalmi zűrzavart. Saját érdekükben, a Kreml örömére s a nemzet hallatlan kockázatára. E kockázatot elsősorban a Te beosztásodból lehet csökkenteni, engedd meg tehát, hogy először erről szóljak. Én innét valószínűleg világosabb és valóságosabb körvonalakban látom azt, mint Te ott a veszedelem közvetlen közelében, a gát koronáján. Ne rágódjunk a legutóbbi esztendő politikai bűnein, amilyen a magyar-szovjet szerelem komplexuma, sem a legközelebbi múlt taktikai és igazgatási baklövésein. Nézzük az adott helyzetet. Te is tudod, én is tudom, hogy a fegyverek nyers erejével a szovjet azt tehetné az országgal, amit akar. Azt is tudjuk - szerencsére - hogy ezért a Kremlnek olyan óriási politikai árat kellene fizetnie, amit még a Duna-medence uralása se tud felérni. Annál kevésbé, mert a muszkák számára számos egyéb álcázott és jól kipróbált kommunista módszer kínálkozik a nemzeti akarat fokozatos megfojtására. Ne felejtsd viszont, hogy ugyanannyi ugyancsak álcázott lehetőséggel rendelkeztek Ti is, amelyekkel szinte kockázat nélkül tehetitek a szovjet számára elviselhetetlenné a megszállás fenntartását. A Ti legnagyobb veszedelmetek eddigi erősségtek. A felkelők fegyveres szervezetei, a hadrendi honvéd alakulatok mellett. A szovjet katonai közigazgatás valamilyen ürüggyel, az egyik oldalára állhat, hogy a másikat megsemmisítse. Persze majd a szabadságharcos kötelékek felszámolására fog törekedni valamilyen ürüggyel. A muszkák mindig mesterei voltak a megrendezett álpuccsoknak. Ezzel természetesen nem a szabadságharcos alakulatok lefegyverzését, a szovjet célt kívánom javasolni, hanem az összes fegyveres erők egységes vezetésének politikai, taktikai és honvédelmi jelentőségét szeretném kiemelni. Éppen ilyen fontos, hogy ez az egységes vezetés olyan kezekben legyen, amelyekhez a szovjettel, a Rákosi-rendszerrel való kollaborálásnak még a nyoma sem tapad. Később majd kitűnik, hogy miért életbevágó fontosságú ez. A szovjet provokációkra egyébként is lépten-nyomon fel kell készülni és azokat, különösen a fegyvereseket, minden erővel és áldozattal ki kell kerülni. Már most halljuk a szovjet - gyerekesnek tűnő - de pokoli szándékú vádjait. "A magyar hősök forradalmát német segítséggel, amerikai fegyverekkel vívták. A nyugati szeretetcsomagok, orvosságok között fegyvereket csempésztek az országba." Elsősorban a Ti dolgotok, a haderő dolga erélyesen és nyilvánosan megcáfolni ezeket a hazugságokat. Rámutatni az állítások rokon tüneteire, a Mindszenty-perre, a katyni tömegsírokra, hogy csak a legfontosabbakat említsem. A lényeget a végére hagytam. Kétségtelen, hogy a szovjet minden közvetett és közvetlen eszközt felhasznál, hogy akár szépszerével, akár erőszakkal, átmentse az újjá születő nemzet életébe, legelsősorban a fegyveres erő keretei közé, a kommunista erjedés magvait. Ama rendszerét, amelyet - ezt pedig neked kell legjobban tudnod Maléter Pál ezredes - gyűlölettel és megvetéssel utasít vissza az ország lakosságának kilencven százaléka. E célja elérésére a szovjetnek a fegyveres erőknél a legkönnyebb rést törnie. Nem is kell rést törnie, mert még nyitott a kapu. Eltekintve attól, hogy a szovjet parancsnokság meglógott ÁVH-sokból már századokat szervez, megbízható híreink szerint kapcsolatban áll a magyar haderő magas rangú tisztjeivel is. Olyanokkal, akik még ma is felelősségteljes munkakört intéznek, de tiszti karrierjüket inkább káderüknek és tagkönyveiknek, semmint erkölcsi, szellemi és katonai rátermettségüknek köszönhetik. Kell-e részleteznem, hogy az elkövetkező hetek folyamán, amikor a katonai vezetésnek résen kell lennie és minden furfangjára, nemzeti eltökéltségére szüksége van, milyen zűrzavar, milyen veszedelem támadhat abból, ha nem történik megfelelő intézkedés. Ezek az intézkedések elsősorban Rád, hazánk honvédelmi miniszterére várnak. Tudom, hogy a feladat nem könnyű, és kényes. Elsősorban Neked. A Te dolgod, lelkiismereted és világnézeted dolga, hogy mint egykori Horthy-tiszt miért álltál az ellenség oldalára és miért vonultál be, mint szovjet százados a romokban heverő fővárosunkba? Azóta bizonyosan másképpen ítélsz arról a rendszerről, amelynek eddig csak a napsütéses oldalát élvezted. Ezt a megváltozott ítéletedet bátor, mi több hősies kiállásod bizonyítja, amely kiállás bizonyosan a magyar katonai erények történetének örök lapjaira kerül. Az új feladatod azonban semmivel sem könnyebb, mint a Kilián laktanya világra szóló védelme volt. Ha azt a fenyegető zűrzavart, amelyről az előbb szólottam, új beosztásodban megelőzöd és felszámolod, nagyobb bátorságról, magyarabb kiállásról tettél tanulságot, maradandóbb érdemeket szereztél nemzetednek, mint amikor a szovjet páncélosokat kilőtted a Mária Terézia laktanya 200 éves falai alatt.

Bell ezredes válaszolt Maléter Pál ezredes üzenetére.
Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!