Rendkívüli kommentár

Szünetjel

Kedves hallgatóink! A drámai gyorsasággal pergő varsói fordulatokról rendkívüli kommentárt sugározunk.

A Lengyelországi Kommunista Párt Központi Bizottságának ülésével kapcsolatban kirobbant válságról, ami az egész világ feszült érdeklődésének középpontjában áll, más helyütt részletesen beszámoltunk már. Mivel azonban minden pillanat új eseményt szül, szükségesnek látszik, hogy a nyilván történelmi jelentőségű nap mozzanatait röviden összefoglaljuk és a legújabb fordulatokhoz soron kívüli kommentárt fűzzünk. Közöltük már, hogy a Lengyel Kommunista Párt Központi Bizottságának ülésével kapcsolatban Moszkva elhatározó lépésekre szánta rá magát. Az a szabadság-mozgalom, amely a lengyel nép minden rétegét elemi erővel magával ragadta, kiterjedt a legfelsőbb pártrétegekre és néhány ortodox sztálinistától eltekintve, a Központi Bizottság nagy többségére is. Hírek érkeztek arról, hogy a Központi Bizottság Rokosszovszkij tábornagy főparancsnok visszarendelését készül követelni Moszkvától, ezenkívül foglalkozik azzal a gondolattal is, hogy a megszálló szovjet csapatok eltávolítását követelje a Kremltől. Moszkva ezekre a fejleményekre először úgy reagált, hogy a lengyel pártot felszólította, küldjön azonnal delegációt a szovjet fővárosba. A válasz elutasító volt: a delegáció mehet, de csak a Központi Bizottság ülésezésének befejezése után, amikor a határozatokat már befolyástalanul és a népakaratnak megfelelően meghozták. A dráma, amelyet e pillanatban Lengyelország és Lengyelországgal együtt az egész világ átél, ezen a ponton vette kezdetét. Moszkva ugyanis a rendkívüli helyzetben rendkívüli és jellegzetesen kommunista lépésekre szánta el magát. Az első lépés az volt, hogy négytagú moszkvai bizottság érkezett Varsóba. Rajtaütésszerűen, minden meghívás és előkészítés nélkül. Ez a bizottság, amelynek tagjai Hruscsov, Bulganyin, Kaganovics és Mikojan voltak, kétségtelenül ultimátumszerű követeléseket terjesztett a lengyel pártvezetőség elé. A moszkvai és a varsói megbízottak között az éjszakai órákban lezajlott tárgyalásról nincs ugyan hiteles értesülésünk, de a moszkvai politikusok fellépésének jellegéről lerántja a titok leplét az a tény, hogy a kéretlen látogatással egyidejűleg Moszkva Kelet-Németországban állomásozó divízióival csapatmozdulatokat hajtatott végre. Ezek a divíziók – számukat még nem ismerjük – átlépték a kelet-német határt és a nyugat-lengyelországi felvonuló utak mentén helyezkedett el. Moszkva tehát kétirányú zsarolást, kétirányú támadást bonyolított le a renitens Varsóban szemben. Először diplomáciai síkon próbálkozott a lengyel szabadságtörekvések elfojtásával, másodszor pedig, immár klasszikusan szovjet módon, a szuronnyal adott nagyobb nyomatékot szavainak. Amikor a dolgok eddig elértek, a dráma színterén megjelent a harmadik tényező, a lengyel nép. Az a lengyel nép, amelynek hazafiassága, önfeláldozása, áldozatkész bátorsága már századok óta legendásan érvényesült mindig és minden helyzetben. Mit mondanak a legfrissebb jelentések? Először azt, hogy a kettős ultimátum, a diplomáciai és a katonai terror egyáltalában nem rémítette meg a lengyel népmilliókat, sőt, éppen, a szovjet vezetők varsói megjelenése óriási felháborodást keltett országszerte. A tömegek teljes egységben az ország belügyeibe való tűrhetetlen beavatkozásnak minősítették Hruscsovnak és társainak zaklató, fenyegető megjelenését. Amint az egymást követő távirati jelentésekből megállapítható, az üzemek és más nagyvállalatok dolgozói rendkívüli gyűlésekre jöttek össze és ezeken határozati javaslatokban nyilatkoztatják ki megbotránkozásukat az olyan bárdolatlan szovjet beavatkozásról. Ezek a határozatok hangsúlyozzák, hogy a lengyel népnek a párt Központi Bizottságát meg kell védenie az idegen önkénnyel szemben. A varsói műegyetemen viharos ülésen bélyegezték meg a varsói politbüró még máig is sztálinista tagjait és egyértelmű támogatásról biztosították a börtönből nemrégiben szabadult, rehabilitált Gomulkát. A varsói diákok követelték, hogy Rokosszovszkij tábornagyot, aki a Kreml megbízottja a lengyel pártban és hadseregben, távolítsák el a politbüróból, mert ha nem, ezt a fiatal nemzedékek csak úgy foghatnák fel, hogy a Központi Bizottság alávetette magát a szovjet nyomásnak. De a lengyel nép elemi megbotránkozása, felborzolódott szenvedélyei nem csak szónoklatokban és határozatokban mutatkoztak meg. A legújabb értesülések már beszámolnak arról is, hogy ellensúlyozandó a szovjet hadosztályok fenyegető mozdulatait, a Gomulkához hű lengyel csapatok megszállották a varsói rádió központját és e rádió más állomásait. Ugyanekkor több gyár munkássága ülősztrájkba kezdett, hogy így tiltakozzék a szovjet erőszak ellen és egyben így ösztökélje arra a varsói illetékeseket, hogy Moszkva erőszakolásával szemben méltó magatartást tanúsítsanak. A zeráni gépkocsi gyárban, amely Lengyelország legnagyobb ipari üzeme, valamint sok más nagyüzemben a dolgozók megjelentek ugyan munkahelyükön, de nem voltak hajlandók szerszámaikhoz nyúlni, hanem ehelyett rögtönzött értekezleteken tárgyalták a fejleményeket. A zeráni gyár munkásai sztrájkjuknak azzal adtak nyomatékot, hogy levelet intéztek a párt Központi Bizottságához. Ez a levél protestál az ellen, hogy a Szovjetunió beavatkozzék Lengyelország belügyeibe. A lengyel nép ugyan baráti érzelmekkel viseltetik az orosz nép iránt, ez a barátság azonban nem alapulhat, csak az egymás ügyeibe való be nem avatkozás és az egyenlőség elvén. Eme alapfeltételek tiszteletben tartása nélkül igazi és őszinte barátságról még csak beszélni sem lehet. Úgy tetszik, legalábbis az első jelentésekből ez hámozható ki, hogy a moszkvai ultimátum és a szovjet csapatok hadmozdulatai nem rettentették meg, nem riasztották vissza a lengyel párt Központi Bizottságát sem. Ezt igazolja, hogy Gomulkát, aki a lengyel szabadság-mozgalom szimbolikus alakja, a Központi Bizottság első titkárának választották meg. A Központi Bizottság ülésén megvitatták a szovjet csapatmozdulatok kérdését is. Ezeknek a mozdulatoknak fenyegető jellegét leginkább az szemlélteti, hogy Moszkva divízióival szemben, Varsó előtt védőállásokba helyezkedtek a lengyel hadsereg egységei. A helyzet tehát szélsőségesen feszültnek látszik. Mindezekkel kapcsolatban a Központi Bizottság ülésén kérdéseket tettek fel Rokosszovszkij tábornagynak. Amikor Rokosszovszkij azt fejtegette, hogy a szóban forgó szovjet kötelékek csupán hadgyakorlatról térnek vissza, a bizottság tagjai hangos nevetésben törtek ki. E pillanatban eddig fejlődtek az események. Hogy, mint alakulnak a dolgok tovább, és mi lesz a kibontakozás, azt természetesen nem tudhatjuk. Az azonban bizonyos, hogy Moszkva és Varsó párharcában döntő erővel jelentkezett a lengyel nép. S azt kell hinnünk, hogy a nagy drámában a végszót, a véghatározatot csak ez a harmadik tényező, a nép mondhatja ki. Ezt tartottuk szükségesnek hangsúlyozni a hazai közvélemény tájékoztatására akkor, amikor a magyar nemzet a szabadságért, a függetlenségéért, a szuverenitásáért való harcnak ugyanazt az útját tapossa, mint a hősi és rendíthetetlen lengyel népmillió.

Kedves hallgatóink! A varsói eseményekkel kapcsolatban rendkívüli kommentárt közvetítettünk.

Itt a Szabad Európa Rádiója, a szabad Magyarország hangja.