Reflektor

Gallicus rovatát, a Reflektort közvetítjük.

Szignál

Hogyan hangzott első szavunk, és azóta minden szavunk a győzedelmes forradalomhoz: Ne add ki fegyveredet kezedből, nép! Mert ez a fegyver azonos volt a győzelemmel, mert akié a fegyver, azé a hatalom. Ha tehát kiadnád, ha tehát letennéd, amint erre éppen azok ösztökélnek, akik ellen ezt a fegyvert tegnap megragadtad, egyszeriben visszájára fordulna a helyzet: maradnál te, fegyvertelen nemzet, maradnál a győzelemmel, és maradnának ők, fegyveres önkény, maradnának a hatalommal.

Azt mondottuk tehát az első pillanatban, és azt mondjuk mindmáig, vigyázz szabadságunk és függetlenségünk biztosítékára, a fegyveredre! Ám jól értsük meg egymást. Azt mondottuk csupán, vigyázz reá, ne add ki, ne tedd le. De nem azt mondottuk, hogy használjad is, amikor ennek célja és értelme nincs. Egy csepp vér nem sok, nagyon kevés. De egy csepp vér, amely feleslegesen ömlik, végtelenül sok lehet. Tragikusan sok!

Miért olyan felfoghatatlan, olyan világraszóló, messze századokra el nem halványulható győzelem az, amit szabadságharcunk aratott, miért borulnak le előttünk minden nemzetek, miért léptetünk mi, kis nép, minden más népek élén? Az angol közvélemény egyik legjelesebb politikai gondolkodója, akinek klasszikus elemzését már ismertettük, úgy felelt e kérdésre tegnap, hogy nem azért, mert láncaink ellenére földre tapostuk a zsarnok hatalmat, nem azért, mert kis nép létünkre meghátráltattuk a talpig páncél világbirodalmat, és még csak azért sem, mert megmutattuk a világnak, hogyan kell küzdeni és meghalni a szabadságért. Hanem azért, főként és elsősorban azért, mert küzdelmünket tisztán vívtuk meg. Semmi fonák érzelem, alacsony indulat, tomboló bosszú nem ejtett foltot lángoló honszerelmünk vértanúi áldozatán. Valamelyik párizsi újság írta tegnap, hogy a magyar nemzet a szent őrület tüzében cselekedett. Mert őrültség volt az, puszta tenyérrel harcba szállani a földkerekség legmegsemmisítőbb erőtömegével. Micsoda kétségbeesésnek, micsoda gyűlöletnek, mennyi megalázottságnak és gyásznak kellett felhalmozódnia, hogy ez a forradalom, ez a teljesen reménytelen és eszeveszett forradalom kirobbanjon, hogy egy egész nép azt mondja, pusztuljunk bár mindannyian, de egy tapodtat sem tovább! Ezért volt hát őrület. És ezért volt szent őrület, mert hiába gyülemlett fel a lelkekben olyan mérhetetlen szenvedés, kétségbeesés, örvénylő passzió, bánat és bosszú, mindenki külön-külön és együtt az egész nemzet győzött nemcsak tirannusai, de önmaga felett is. Megértette, hogy igaz, szabad, boldog Magyarország csak folttalan és gáncstalan forradalomból születhetik, hogy tiszta ital csak tiszta serlegből csoroghat, hogy véget kell érni egyszer már a tobzódások, felelőtlen megtorlások, zabolátlan viharzások nemzetgyilkos idejének.

Ezt fogta föl, és ezt fogadta törvényévé nagyszerű szabadságharcunk. Ezért tekint ránk elragadtatottan, könnyes szemmel az emberiség. Mert új lapot nyitottunk a történelemben, olyan lapot, amilyen nem volt még soha. Őrületet már más népek is követtek el, és más nép is volt szentségi állapotban, de szent őrületre együtt és egyidejűleg, mi voltunk képesek először, magyarok. Elsöpörni a múltat, és ugyanabban a pillanatban megteremteni a jövendőt, messze századok vakító erkölcsrendjét, ezt mi csináltuk, soha előttünk senki más.
Most jól figyeljetek! Mi mindig azt mondottuk, ne tedd le fegyvered, de ne is használd szabadságunktól idegen célokra. Azok, akik ellen felkeltél, és 15 ezer fiad életét áldoztad, a győzelem pillanatában csatlakoztak hozzád, kebledre borultak és mintegy a közös diadalom extázisával azt kiáltották, dobjad el fegyvered, nincs többé értelme. Amikor pedig ránk hallgattál, és nem dobtad el a fegyvert, taktikát változtattak. Hírei vannak, jelei vannak annak, hogy miután őrzöd a puskádat, most arra bujtogatnak, hogy élj vele, ropogtassad, zúgjon a halál szele, szabad utat a rombolásnak, a gyűlöletnek, a bosszúnak! Nem hisszük egy árva pillanatig sem, hogy az a nemzet, amelynek lelke éppen a véráldozat pillanataiban közelítette meg leginkább az Istent, e véráldozat csudálatos győzelme után engedné magát a bujtogatótól megtéveszteni.

Nem, ilyesmit még csak fel sem tételezhetünk. Az a nép, amely a világtörténelem legnemesebb lovagja tudott maradni a barikádokon is, és amelynek erkölcsi útját az a hercegprímás szabja meg, aki nemcsak most vállalta a bilincseket, hanem vállalta akkor is, amikor egy másfajta rémuralom akarta a dzsungel törvényeit életbe léptetni hazánkban, ez a nép nem tévedhet, és nem tévelyeghet még mozdulatnyit sem. Mégis, hadd mondjuk meg, hogy miután fegyvereit nem tudták kicsavarni kezéből, most erkölcsi diadalát akarják sárba tapostatni a minapi balsors bitang ügynökei. Miért? Mert a világ nemcsak leborul előttünk, hanem meg is indult segítségünkre. Le akarja róni adóját. Zsúfolt vonatok, repülőkaravánok, kígyózó gépkocsisorok tartanak hazánk felé. De ez még semmi. Ez csak a pillanatnyi lelkesedés. A hála gyors obulusa a vértanúság magyar oltárán. Ez a világ másképpen is fizetni fog és fizetni akar. A népek családjának legkedvesebb gyermeke lettünk. Megnyílnak előttünk minden kapuk. A nyugatnémetek háború utáni talpra állását Wirtschaftwunder-nek, gazdasági csudának nevezik. A mi csudánknak tízszeresnek, százszorosnak kell lennie. Ezt a csudát, nemzeti sorsunk e boldog megújhodását akarják már eleve, már írmagjában elfojtani a megdöntött önkényuralom bujtogatói, az államvédelmi hóhéralakulatok szabadságharcosoknak lárvázott provokatőrei. A gazdag nyugalom helyett anarchiát terveznek, káoszt kívánnak, apokalipszisre törnek. Hiszen ha szent őrületünket sikerülne közönséges őrületre silányítaniok, mindjárt jogcímük lenne, hogy közbelépjenek, ők teremtsenek rendet, és elvesszék a forradalom. Amint jogcím támadna arra is, hogy ott marasztalják földünkön az idegen légiókat, és saját vérünkön állítsák vissza azt a szolgaságot, amelyet ugyancsak saját vérünkön váltottunk meg.

Ne add ki tehát fegyveredet, bármily szárnyaló szavakkal és acél éles argumentálással noszogatnak is, ne add ki kezedből, szabad magyar! Ne add fel őrhelyedet, bármennyire instálnának is, hogy térj haza, mert ez az őrhely a kivívott szabadság és függetlenség végvára! De a fegyvert, amelyet meg kell tartanod, csak a forradalom ügyében használd föl és az őrhely, a forradalmi őrhely maradjon meg az eljövendő magyar élet tiszta, szűzi, nemes melegágyának. A bűnösöknek könyörtelenül bűnhődniök kell. De a számonkérést csak a magyar bírák ejthetik meg. Magyar bírák, magyar törvények alapján. Mégpedig nem is akármilyen törvények alapján, mert a törvényeket az igazságtalanság szolgálatában felhasználni, ennél nincs nagyobb elfajzás! Halhatatlanul nagy voltál véráldozatodban, és még halhatatlanabbul nagy voltál, már nem is emberi, emberfeletti voltál polgári öntudatodban, szabad magyar nép! Aki e kettős diadaltól, így vagy úgy, el akar ütni, aki az emberiség éléről, így vagy úgy, ismét a gyarmati sors mélyébe akar taszítani, vissza neki, könyörtelenül vissza neki, mutassad meg, hogy a békében sem vagy kisebb, mint a véres torlaszokon voltál!

Szignál

Gallicus rovatát, a Reflektort közvetítettük.

Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!