Széljegyzetek

Igaz Valér Rusznyák professzort búcsúztatja.

Hogy őszinték legyünk, nem szeretnénk Rusznyák István professzornak, a Magyar Tudományos Akadémia elnökének bőrében lenni. Például tételezzük fel, hogy összeakad Nagy Imrével, ami könnyen feltételezhető, mert a kormány elnökének és az akadémia elnökének sűrűn esik egymással dolga. Vajon mit gondol egy ilyen találkán Nagy Imre és mit gondol Rusznyák, aki tavaly februárban aláírta, Rákosi parancsára, a Nagy Imre vészes megbetegedéséről szóló orvosi bizonylatot? Ugyanez a Rusznyák István tudományos elméletet dolgoztatott ki a sztahanovista munkamódszer egészséget kímélő, életet meghosszabbító hatásáról. Nyilván olyan társadalom következik most, amelyben a munkásság nagyon lényeges szerephez jut. Most végül valóban lényeges szerephez jut. Hogy fér össze a sztahanovizmus prófétájának múltja ezzel a magyar jövendővel? Ugyanez a Rusznyák professzor a tudományos életet egészében pártszolgálatra kötelezte, illetve igyekezett kötelezni. Elfogadható-e, hogy egy szabad államrendben továbbra is ő álljon legelőkelőbb tudományos intézményünk élén? Némi csudálkozásunkra szolgál, hogy a forradalom diadala után az akadémia még nem kérte föl távozásra elnökét. És még nagyobb csodálkozásunkra szolgál, hogy egy olyan képzett koponya, egy olyan pontosan számító és ravasz férfiú, mint Rusznyák István, nem fogta fel önmagától, hogy föltétlenül távoznia kell. Minél előbb, annál jobb! Jó a nemzetnek és még jobb őneki!

Szignál