Rendkívüli ENSZ program

Szignál

Kedves Hallgatóink! A következőkben befejezzük részletes New York-i tudósításunkat az ENSZ Biztonsági Tanácsának vasárnap estétől hétfő hajnalig tartott rendkívüli üléséről, amelyen az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország indítványára megkezdték a magyarországi helyzet megvitatását.

Szignál

Már majdnem éjjel fél egy óra volt, amikor Nemzeti Kína megbízottja, Tsiang nagykövetre került a sor, aki kijelentette, hogy a Biztonsági Tanácsnak parancsolólag szükséges foglalkoznia a magyarországi helyzettel. A többi között ezt mondta:

"Ami most ott történik, bizonyítja, hogy Magyarország szabadságszerető népe nem törődik bele a szovjet uralomba. Kína is szovjet támadás áldozata, ezért a kínai nép szíve egész szeretetével fordul a szabadságáért harcoló magyar hazafiak felé. A magyarországi események újabb példáját szolgáltatják a világszerte jól ismert kommunista támadásnak."

A továbbiakban emlékeztette a Biztonsági Tanácsot a Nemzeti Kína korábbi figyelmeztetéseire, hogy az élet kemény tényei mégis meg fogják győzni a világot a kommunizmus veszélyéről.

Ronald Walker, Ausztrália nagyköveti rangban lévő képviselője szólalt fel ezután. Miután megállapította, hogy a Biztonsági Tanácsnak igenis joga van megvizsgálni a magyar ügyet, kijelentette:

"Ausztrália közvéleményét megdöbbentette, hogy szovjet erőket vetettek be a magyar nép harcának kíméletlen elnyomására. Reméljük, hogy azok a jelentések, amelyek további szovjet csapatok magyarországi behatolásáról szólnak, alaptalannak bizonyulnak. A szovjet megbízott azt mondotta, hogy csak egy, az Egyesült Államok és mások által támogatott földalatti fasiszta mozgalom elnyomásáról van szó. Ezt a beállítást nem fogadhatom el. A rendelkezésünkre álló értesülésekből egészen világosan kitűnik, hogy a szovjet megbízott ebben téved, és hogy megállapítása ellentétben áll a magyar kormánynak éppen vasárnap délután a budapesti rádióban közölt legújabb nyilatkozatával."

Az ausztráliai nagykövet idézte Nagy Imre miniszterelnök kijelentését, amellyel elítélte azt a vádat, hogy a felkelésnek ellenforradalmi jellege van. Idézte Nagy Imrének azt a kijelentését is, hogy tárgyalásokat kezdett a szovjet csapatok visszavonásáról, majd hozzáfűzte:

"Valamennyien reméljük, hogy ezek a tárgyalások a magyar kormány óhajtotta eredménnyel végződnek. És most csak annak a szilárd reménynek a kifejezésére szorítkozom, hogy a Szovjetunió beszünteti hadműveleteit, és békén hagyja a magyar népet, hogy teljes szabadságban oldhassa meg problémáit."

Ezután ismét Szoboljev szovjet nagykövet szólalt fel, és az Egyesült Nemzetek Alapokmányának megsértésével vádolta a Tanács többségét, amiért az ügy tárgyalásába belement. Megismételte azt a vádját, amely szerint az Egyesült Államok bizonyos körei politikájuk vezérelvévé tették, hogy egyes államok, köztük Magyarország belügyeibe beavatkozzanak. Szerinte Dulles külügyminiszter az állítólagos vasfüggöny mögött élő népek ellenállási szellemének szítására törekedett. A magyar kormány ismételt tiltakozásai ellenére az Egyesült Államok volt hitleristákat fedez és segít a magyar nép ellen folytatott tevékenységükben. A Biztonsági Tanács szovjet tagja így folytatta:

"A magyarországi események azt mutatják, hogy a reakciós ellenforradalmi földalatti mozgalmat jól felfegyverezték, gondosan kiképezték, és voltaképpen az Egyesült Államok segítségével szervezték meg. Jelzi ezt az a tény, hogy azok, akik az államcsínyt megkísérelték, gondosan és régóta előkészített tervek szerint és tapasztalt emberek irányítása alatt cselekedtek."

A továbbiakban Szoboljev a magyar szabadságharcosokat a munkások, és parasztok árulóinak nevezte. Azután azt állította, hogy a szovjet fegyveres erők törvényes joggal támogatják a magyar csapatokat. A nyugati hatalmak fellépését propagandisztikus és provokációs céloknak tulajdonította.
Szoboljev hosszas beszédének lefordítása hajnali negyed háromig tartott, amikor Entezam nagykövet, Irán, régebbi nevén Perzsia megbízottja szólalt fel. Mindenekelőtt kiemelte, hogy az ülés hirtelen összehívása miatt nem tudott utasításokat kapni kormányától. Két megjegyzést azonban mégis tenni óhajt. Az egyik az, hogy kevés ország szenvedett annyit idegen beavatkozástól, mint Irán. Ezért a perzsa nép nem maradhat közömbös más országok sorsával szemben. Másik megjegyzése az volt, hogy a perzsa nép bizalmatlansággal kíséri idegen csapatok jelenlétét egy másik ország földjén, és nem tudja nyugodtan nézni, hogy azokat a csapatokat népmozgalmak leverésére használják fel, még ha az illető ország kormánya kifejezetten kérte is az idegen csapatok segítségét.

A következő felszólaló van Langenhove nagykövet Belgium képviselője volt. A magyarországi események - mondotta - mélyen felizgatták az egész világot. Kiemelte, hogy Magyarországon kétségbeesett harc folyik idegen csapatok ellen, és természetesnek mondta, hogy a közvélemény az Egyesült Nemzetek Szervezete felé fordult, azt várván tőle, hogy megfeleljen aggódó reményeinek. A Biztonsági Tanács nem törheti össze ezeket a reményeket, miután az Egyesült Nemzetek Szervezete megígérte a világ népeinek, hogy elejét veszi a fegyverhasználatnak, kivéve az olyan eseteket, amelyekben ezt kollektív biztonsági egyezmények írják elő. A szovjet csapatok Magyarországon megsértették és megszegték a békeszerződést - folytatta a belga nagykövet. Szerinte legalábbis meglepő az a szovjet érv, hogy belügyről van szó, kiváltképpen, miután a szovjet kormány ismételten hangoztatta, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete olyan esetekben is közbeléphet, amikor belső törvénykezésre hivatkoznak. A továbbiakban kijelentette:

"Azt állították, hogy a szovjet csapatok a magyar kormány kérésére avatkoztak be. De vajon ez a kormány hatalomra juthatott-e volna a szovjet csapatok segítsége nélkül? Egyébként más magyarázata is vannak annak, hogy a szovjet megbízott érvelése ellentétes a kormánya által előzőleg elfoglalt állásponttal. Csak arra a következtetésre juthatunk, hogy a szovjet kormány ragaszkodása az Egyesült Nemzetek illetékességének elvéhez viszonylagos, és csupán az olyan esetekre korlátozódik, amelyek az ő érdekeit szolgálják. Nagy Imre miniszterelnök kijelentései rácáfoltak a szovjet érvelésre."

A belga megbízott azzal fejezte be felszólalását, hogy az ügy egyszerű és világos, és hogy kétségtelenül nagy visszhangot kelt az egész világon. A belga delegáció - mondotta - azoknak a véleményét osztja, akik szerint egy idegen állam nem foszthat meg fegyveres erővel egyetlen népet sem attól a jogától, hogy úgy kormányozza magát, ahogy neki éppen megfelel.

Négy perccel hajnali fél három után Lodge amerikai nagykövet válaszolt Szoboljev szovjet megbízottnak. Mindenekelőtt rámutatott, hogy Szoboljev vádjaival már néhai Visinszkij is előállt. Az Egyesült Nemzetek Szervezete azonban több alkalommal sorra visszautasított azokat. Az amerikai megbízott így folytatta:

"Ha a helyzet nem volna olyan tragikus, nevetni kellene annak hallatára, hogy a szovjet kormány magyarországi beavatkozással vádolja az Egyesült Államokat, amikor az újságok minden kiadása arról szól, hogy a szovjet csapatok magyarokat gyilkolnak. Ez a tényleges beavatkozás, mégpedig a legbrutálisabb fajtából. Végtére a szovjet propaganda képtelenségeinek is van határa. Az asszonyok és gyermekek gyilkosai véres kezükkel hiába mutatnak azokra, akik szeretetcsomagokat küldenek, senki sem hisz nekik."

A továbbiakban Dixon angol delegátus azokkal a jelentésekkel kapcsolatban, amelyek szerint a szovjet csapatok visszahúzódóban vannak, feltette a kérdést, hogy a szovjet erők bevetése a magyar nép ellen, valóban megszűnik-e?
Szoboljev szovjet nagykövet replikájában kifogásolta Eisenhower elnök múlt karácsonyi üzenetét, majd újból az amerikai szenátus által megszavazott 125 millió dollár rendeltetését hánytorgatta fel.

Ezután Kós Péter, Magyarország ENSZ-beli képviselője kapta meg a szót. Ő is Magyarország belügyeibe való beavatkozásnak minősítette a napirenden szereplő kérdés tárgyalását, majd hozzáfűzte, hogy mivel nem kapott utasításokat kormányától, nem óhajt további kijelentéseket tenni.
Erre a Biztonsági Tanács elnöke közölte, hogy Ausztria, Spanyolország, Argentína, Írország, a Filippi-szigetek, Thaiföld és Olaszország a magyarországi helyzetre vonatkozó leveleket nyújtottak be a Tanács tagjai között való szétosztásra. Az elnöklő Cornut-Gentille francia nagykövet indítványozta az ülés elnapolását, megbízatást kérve arra, hogy más tagokkal való tanácskozás után újabb ülést hívjon egybe. Az elnöki indítvány elfogadása után a Biztonsági Tanács hétfőn hajnali 2 óra 47 perckor a továbbiakig elnapolta ülésezését.

Abból a tényből, hogy Cornut-Gentille francia megbízott elnöki megbízatása szerdán, október 31-én lejár, megfigyelők arra következtetnek, hogy addig a Biztonsági Tanács ismét összeül. November 1-jével Irán képviselője veszi át a tanácselnöki tisztet.
A Biztonsági Tanácsnak a vasárnapról hétfőre virradó éjjel tartott ülésével kapcsolatban még jelentik, hogy Kós Péternek, a Magyar Népköztársaság képviselőjének az Egyesült Nemzetek Szervezeténél szégyenletes megleckéztetésben volt része Lodge, amerikai delegátus részéről. Kós félbe akarta szakítani az amerikai megbízott első felszólalását, mielőtt azonban beszélhetett volna, Lodge felháborodottan visszautasította Kós próbálkozását. Az amerikai fődelegátus rámutatott, hogy egy olyan ország képviselőjének, amely nem tagja a Biztonsági Tanácsnak, nincs joga napirendi kérdéshez hozzászólni. Miután mérgesen rendreutasította, az amerikai megbízott hátat fordított a mellette ülő Kósnak, aki tulajdonképpen vádlottként szerepelt a nevezetes ülésen.

Szignál

Kedves Hallgatóink! Ezzel befejeztük részletes beszámolónk közvetítését az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának arról, a hétfőre virradóra éjjel tartott rendkívüli üléséről, amelyen megkezdték a magyarországi helyzet, és különösen a szovjet fegyveres beavatkozás tárgyalását.

Szignál

Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!