Rendkívüli ENSZ program

Kedves Hallgatóink! Most ismertetjük az Egyesült Nemzetek Közgyűlésének éjszakai ülését, amely a magyarországi szovjet beavatkozás ügyét tárgyalta.

Az Egyesült Nemzetek Közgyűlése a hajnali órákban fejezte be a magyarországi szovjet beavatkozás ügyének tárgyalását. Az ülést nagy érdeklődés előzte meg, annál is inkább, mert a vasárnapi magyarországi eseményekről és a szovjet csapatok barbár támadásáról érkezett hírek mélységesen felháborították az egész művelt világot. A közgyűlés este fél tizenegy órakor ült össze az ENSZ New York-i palotájában. A delegátusok először azt a kérdést tárgyalták, illetékes-e a közgyűlés a magyarországi helyzet megvitatására, és napirendre tűzendő-e a kérdés?
A napirend ügyében elsőnek a Szovjetunió képviselője szólalt fel. Szoboljev szovjet ENSZ-megbízott tiltakozott a magyar ügy tárgyalása ellen. Azt állította, hogy mindaz, ami Magyarországon történik, magyar belügy, a szovjet csapatok jogosan tartózkodnak Magyarország területén, és beavatkozásuk a magyar kormány kérésére történt. Minthogy az ügy belső magyar kérdés, a szovjet delegátus véleménye szerint az Egyesült Nemzetek Közgyűlése nem illetékes a probléma megbeszélésére. A delegátusok körében nagy felháborodást keltett Szoboljevnek az az állítása, hogy a Nagy Imre-kormány részeire bomlott és a magyar nép másra sem törekedett, mint ennek a kormánynak a megbuktatására. Ebben a véleményében néhány csatlósával egyedül maradt, mert hiszen a közgyűlés tagjainak túlnyomó többsége jól tudta, hogy a magyar nép nem az orosz főhadiszálláson született Kádár-kormányt, hanem a forradalmi harcokban létrejött Nagy Imre-féle kormányzatot támogatja.
A napirendi kérdés második felszólalója Ausztrália képviselője volt. Hangsúlyozta, hogy a szovjet küldött állítása nem felel meg a valóságnak. Az Egyesült Nemzeteknek nem magyar belüggyel van dolga, hanem egy olyan kérdéssel, amely valamennyi nemzetet érdekel, mert hiszen, egy kívülálló hatalom támadta meg a magyar népet. A következő felszólaló Dél-Afrika delegátusa szerint Szoboljev felszólalása egyetlen hatékony érvet sem tartalmaz. Amit mondott, egyáltalában nem győzi meg a közgyűlés tagjait arról, hogy az ügy nem tartozik az ENSZ plénuma elé. A dél-afrikai küldött erélyesen tiltakozott Szoboljev amaz állítása ellen, hogy Nagy Imre kormánya nem képviseli Magyarországot. Minthogy a napirend ügyében több felszólaló nem jelentkezett, az elnök szavazásra tette fel a kérdést. Ennek eredménye: 53 ország képviselője szavazott amellett, hogy a közgyűlés illetékes a magyar ügy megvizsgálására, és ezt azonnal meg kell tennie. Heten szavaztak ez ellen, és 7 ország delegátusa tartózkodott az állásfoglalástól. Ennek alapján a közgyűlés rátért az ügy érdemi vizsgálatára.
Peru képviselője ismertette az Egyesült Nemzetek Alapokmánya, a Magyarországgal kötött békeszerződés és a varsói paktum idevágó pontjait, megállapítván, hogy egyik szerződés sem nyújt jogalapot a Szovjetuniónak a fegyveres beavatkozásra. Kiemelte, hogy mind a három okmány a leghatározottabban tiltja a más államok belügyeibe való fegyveres beleszólást. Magyarországon a szovjet haderő harci kocsijai gyermekeket, öregeket és fiatalokat gázoltak le.
Ez a cselekedet nemcsak égbekiáltó bűn, de a szovjet politika súlyos hibája is. Jellemző tünete a szovjet birodalom szétesésének. A perui delegátus hangoztatta, hogy eljön az idő, amikor Magyarország ismét szabad lesz, és elfoglalhatja a helyét a szabad népek sorában. Befejezésül erélyesen követelte a szovjet csapatok azonnali visszavonását Magyarországról.
A norvég delegátus szerint a magyar szabadságharc ügyében nem a szovjet fegyvereké az utolsó szó. Reméli - mondotta -, hogy a szovjet képviselője, aki fulmináns beszédeket szokott tartani az afrikai és az ázsiai népek függetlenségéről, ugyanilyen hévvel állást foglal majd Magyarország függetlensége mellett is.
Ezután került sor Lodge amerikai delegátus felszólalására. Az Egyesült Államok megbízottja részletes képet festett a magyar szabadságharc kitöréséről, okairól és lefolyásáról. Különösen a Szovjetunió magatartását bírálta ebben az ügyben, és példákat sorolt fel arra, hogyan jártak el a szovjet csapatok Magyarországon. Gyújtóbombákat dobtak a fővárosra, lángba borítottak több városnegyedet, asszonyokat, gyerekeket, egyszerű embereket gyilkoltak. Külön kitért az amerikai delegátus a szovjet politika álnokságának bemutatására. Szoboljev néhány órával azelőtt még azt állította, hogy tárgyalások folynak a szovjet és a magyar hatóságok között a szovjet csapatok kivonásáról. Nyilatkozat hangzott el arról is, hogy a Szovjetunió nem küld új hadosztályokat Magyarországra. Moszkva és a csatlós kormányok rokonszenvvel írtak Nagy Imre kormányáról. Ennek ellenére vasárnap hajnalban barbár módon fegyvert fogtak a magyar nép ellen és harckocsijaikkal végiggázoltak az egész országon. Vitathatatlan tény, hogy a Szovjetunió megtámadta Magyarországot és a magyar nép megsemmisítésére törekszik. Az Egyesült Államok megbízottja követelte, hogy az Egyesült Nemzetek haladéktalanul küldjön ki bizottságot a magyarországi helyzet megvizsgálására, a Szovjetunió pedig vonja ki csapatait az ország területéről.
Lodge után Szoboljev szovjet küldött beszélt. A közgyűlés tagjainak feltűnt, hogy noha a probléma a magyarországi szovjet beavatkozás volt, a Szovjetunió képviselője a nyugati hatalmak magatartásáról és a szuezi kérdésről elmélkedett. Előhozakodott a régi vádakkal, hogy a nyugati hatalmak a népi demokráciák megdöntésére törekszenek. Rádiókat, röpcédulákat emlegetett, titokzatos erőkről beszélt, amelyek mind a szocializmus megdöntésére irányulnak. Megismételte korábbi érvelését, hogy a Nagy Imre-kormány részeire bomlott, a nép nem támogatta, és képtelen volt a rend fenntartására. Közölte, hogy a Kádár-kormány segítségért fordult a szovjet csapatokhoz. Azután ismertette ennek a kormánynak a programját. Végül bejelentette, hogy a Szovjetunió tiltakozik a magyar ügy tárgyalása ellen, mert ez beavatkozás Magyarország belügyeibe.
Spanyolország delegátusa hangoztatta, hogy a Kádár-kormánynak a Szovjetuniótól való függő viszonyát mi sem bizonyítja jobban, mint az a körülmény, hogy programját a Szovjetunió delegátusa ismerteti az Egyesült Nemzetekkel. Felhívta a közgyűlést, hozzon határozott döntést, amely megszabadítja a szabadságért küzdő magyar népet a szovjet zsarnokságtól.
Pearson kanadai külügyminiszter felszólalásában kijelentette, hogy az utolsó 24 óra a világtörténelem egyik legdrámaibb szakasza. A Szovjetunió becsapta a magyar népet. A magyar nép hősies szabadságharca bizonyítja, hogy nem kér a szovjet protektorátusból, hanem független és önálló állami életet akar élni. Bebizonyult, hogy a szabadság utáni vágyat nem lehet örökre elnémítani. A magyar nemzet 10 évi szovjet rabság, kommunista propaganda ellenére sem hajlandó elfogadni a népi demokratikus rendszert. Az Egyesült Nemzetek előtt fekvő határozati javaslat nem kíván egyebet, csak azt kéri, hogy tegyék lehetővé a magyar népnek a kormányformájáról történő szabad döntést. Olaszország képviselője hangsúlyozta, hogy a magyar tragédia a világ valamennyi népének tragédiája. A magyar szabadságharcosok nemcsak a magyar nép ügyéért, de mindannyiunkért haltak meg - mondotta az olasz delegátus. Bejelentette, hogy az olasz kormány melegen támogatja az Egyesült Államok képviselője által benyújtott határozati javaslatot, amely a szovjet csapatok visszavonását és ENSZ-delegáció kiküldését ajánlja.
Ilyen értelemben szólalt fel a közép-amerikai Dominika képviselője is. Azonosította magát a magyar néppel és helyesli függetlenségi törekvését. Az angol delegátus főleg a Budapest ellen indított szovjet támadás részleteit taglalta. Ismertette azokat a jelentéseket, amelyeket a budapesti angol követség küldött Nagy-Britannia kormányának. Ezekből a jelentésekből világosság derül a magyarországi eseményekre. Semmi kétség sem fér ahhoz, hogy külső fegyveres beavatkozásról van szó és a szovjet hadsereg által hivatalába helyezett kormány nem a magyar nép képviselője. Nagy-Britannia követeli, hogy a Szovjetunió rendeljen el azonnali tűzszünetet és vonja vissza csapatait Magyarországról.
A belga delegátus a három Benelux állam, Belgium, Hollandia és Luxemburg nevében szólalt fel. Érthetetlennek tüntette fel azt a tényt, hogy a szovjet delegátus szombaton még magyar-szovjet katonai tárgyalásokról beszélt, vasárnap hajnalban pedig szovjet páncélosok és repülőgépek indultak harcra a magyar nép ellen. A három Benelux állam helyesli a határozati javaslatot, amely azonnali tűzszünetet, a szovjet csapatok kivonását és ENSZ-delegáció kiküldését követeli.
A hajnali órákig elhúzódó ülés a határozati javaslatról történő szavazással fejeződött be. E határozati javaslat úgy szól, hogy a Szovjetunió haladéktalanul hagyja abba Magyarország ellen irányuló fegyveres támadását, és vonja ki csapatait az egész ország területéről. A szavazás eredménye a következő. Az előterjesztés mellett 50 delegátus szavazott, nyolcan elvetették, és tizenöten tartózkodtak a szavazástól. Mind a 8 nemleges szavazatot a Szovjetunió csatlóskormányainak képviselői adták le. A szavazástól a semleges országok, főleg afrikai és ázsiai nemzetek tartózkodtak. Politikai megfigyelők szerint elsősorban azért, mert az egyiptomi angol-francia közbelépés a nyugati nemzetek ellen hangolta őket. A határozati javaslat tehát óriási szótöbbséggel győzedelmeskedett. Ennek értelmében az ENSZ Közgyűlése felkéri Hammarskjöld főtitkárt, hogy gondoskodjék a magyarországi helyzet mielőbbi megvizsgálásáról. A vizsgálatról a legrövidebb időn belül terjesszen jelentést a közgyűlés elé. A határozati javaslat elfogadása előtt francia indítványra némileg módosították a javaslatot. A francia képviselő azt kívánta, hogy a szövegből világosan tűnjék ki az idegen beavatkozás ténye. Az ENSZ Közgyűlése végezetül felszólította a szovjet és a magyarországi kormányt, hogy biztosítsa a Hammarskjöld főtitkár által kijelölt megfigyelők szabad mozgását Magyarországon.

Kedves Hallgatóink! Ismertettük az ENSZ Közgyűlésének éjjeli ülését, amelyen a magyar ügyet tárgyalta.