Nemzetközi sajtószemle

Szignál

Nemzetközi sajtószemle következik. A magyarországi szabadságharc külföldi visszhangját ismertetjük. A nagy sajtóanyagra való tekintettel, tájékoztatónkkal a nap folyamán több alkalommal jelentkezünk. Ez ma harmadik sajtótájékoztatónk.

Szignál

Ezúttal a mai svájci és francia lapok cikkeit ismertetjük. A mai svájci lapok érdeklődését továbbra is a magyarországi események kötik le. A Journal de Genéve vezércikkében ezeket írja:
Nagy Imre kormányának összeállítása nem tükrözi híven a magyarországi közvéleményt, és ha uralmon akar maradni, kénytelen lesz újra és újra átalakítani kormányát. Magyarországon lejárt a kommunisták ideje. Nemcsak a sztálinistáké, de mindenfajta kommunistáé, az úgynevezett nemzeti kommunistáké is. Nem a sztálinizmus ellen kelt fel a magyar nép, hanem a rendszer ellen. Mint Kovács Béla mondotta, a kommunista párt képtelen az országot irányítani. Hiába tesz fontos engedményeket Nagy Imre kormánya, ezek az ígért reformok nem érintik az ország szervezetét. A diákok, a munkások és a katonák a régi magyar hagyományokhoz híven nem akarják felcserélni a vörös kommunizmust egy rózsaszínű kommunizmussal. Fel akarják szabadítani hazájukat az idegen járomból, szabad emberek módjára akarnak élni.

A Neue Zürcher Zeitung a Szabad Nép támadásáról ír a szovjet Pravda ellen.
Nincs szükség nyugati prókátorokra - írja a lap - ahhoz, hogy megcáfolják a szovjet delegátus állításait a Biztonsági Tanácsban. A magyarországi kommunisták hivatalos lapja is elismeri, hogy a szabadságharc jogos felkelés volt az idegen elnyomók ellen. Mindenki előtt világos, még a kommunisták előtt is, hogy Magyarországon nem terroristák és idegen hatalmak által felbőszített tömegek garázdálkodtak, hanem szabadságharcosok harcolnak. Moszkva egyedül maradt vágyaival - írja a Neue Zürcher Zeitung.

A svájci keresztényszocialista párt lapja, a Kurier erőteljes nyugati beavatkozásról ír. Ezeket mondja:
A magyar felkelés tovább megy követeléseiben a titoizmusnál. Bizonyos, hogy a magyarok a régi rend visszaállítását sem akarják, hanem szociális, szabad és független Magyarországot. Ezen tény tudatában a nyugatnak cselekednie kell. Ami lehetetlen volt 1953-ban Berlinben, sőt a közelmúltban Poznanban is, az ma lehetségessé vált Magyarországon. A két előbbi esetben még lehetett az a látszat, hogy helyi megmozdulásokról van szó, de a magyar nép szabadságharca az egész ország egységes felkelésére mutat. Szép dolog, hogy a nyugat pénzzel, élelmiszerrel, ruhaneművel támogatja a magyar népet, de ez nem minden! A további óvatosság és tartózkodás végzetes hibája lehet az egész nyugati világnak.

A Gazette de Lausanne-ban "Kritikus órák" címmel ismertetik a magyarországi helyzetet. Azt írják, hogy Magyarországon egy hét alatt több történt, mint bárhol a világháború befejezése utáni 11 esztendőben. A lap így ír:
A keresztény Magyarország ellenszegül a szovjetnek, és a katolikus Lengyelország ugyanezt cselekszi, csak más formában. Az események alapjában változtatják meg a szovjet belső rendszerét. Nemcsak a magyarok, hanem a szovjet vezetők is nehéz pillanatokat élnek át. Nem vitás, hogy rövidesen az orosz kommunisták belső frontján éreztetik hatásukat a magyarországi események.

A független zürichi Der Tag így ír:
Senki sem kételkedik ma már abban, hogy a szovjet csapatok beavatkozása nélkül a magyar szabadságharc 24 óra alatt diadalmaskodott volna. Ma még nem tudhatjuk százszázalékos biztonsággal, ki hívta be ezeket a csapatokat a fegyvertelen munkások ellen. Valószínű, hogy jöttek a szovjet tankok hívás nélkül is. A csapatok kivonulása azonban nem lehet alku tárgya Nagy Imre kormánya és a szabadságharcosok között. A csapatokat a szovjet kormánynak kell visszahívnia, méghozzá haladéktalanul, hogy szabadon hagyják Magyarországot, ahol a nép megmutatta, nem kér a szovjet megszállásból, nem kér a kommunizmus különböző változataiból.

A Basler Nachrichtenben a magyarországi eseményekkel foglalkozva felidézi a lengyelek példáját: Hiba volna azt gondolni - írja a lap -, hogy Gomulka nemzeti kommunista és szovjetbarát nyilatkozatait szóról szóra kell értelmezni. Ne felejtsük el, hogy a barátságos szavak mögött tettek vannak: a szovjet csapatok eltávolítása, Rokosszovszkij szabadságolása és főképpen Wyszynski bíboros visszahelyezése - írja a Basler Nachrichten.

A francia lapok ma reggel és délelőtt ugyancsak nagy terjedelemben foglalkoznak a magyarországi helyzettel.
A Franc-Tireur ma délben összehasonlítja az 1946-os eseményeket az 1956-osokkal:
A magyar nép mindkét esetben törhetetlenül ragaszkodott szabadságeszméihez. 1946-ot csalódás követte. A börtönök megteltek a sztálini terror áldozataival. Talán 1956 meghozza a büszke magyar nép számára az annyira óhajtott szabadságot - írja a Franc-Tireur. A lap felhívja a munkásságot, hogy vállaljon teljes együttműködést minden magyarral, és utasítson vissza minden cinkosságot a gyilkos szovjet elnyomókkal.

A Figaro vezércikke "Budapest után bűn a hallgatás" címen ezeket írja:
A Vörös Hadsereg kiérdemelte nevét Budapesten. Gyermekek, asszonyok, munkások, diákok vére festi vörösre a város kövezetét. Új fejezet nyílt meg a világtörténelemben. Most már igazán mindenki előtt nyilvánvaló, hogy a kommunisták uralma ellen nemcsak az egykori kiváltságos osztályok keltek fel, hanem a magyar nép osztatlan egésze. Hála Budapestnek, bebizonyosodott, hogy nemcsak Sztálin politikája volt gyarmati és kizsákmányoló, hanem az egész szovjet politika az. A kommunisták a munkásjólét szent nevében uralkodtak a népeken. Budapesten kiderült, hogy a szovjet rendszer nem kell a munkásságnak, és a munkásokat éppúgy [elnyomták, mint a többi] magyart.

Az Aurore című francia lap vezércikkében ezeket írja:
Az egész francia népet csodálattal tölti el a magyar szabadságharcosok hősiessége. Örömkönny csillogott minden francia szemében, amikor tegnap szárnyra kelt a hír: a gyenge legyőzte a hatalmast, és Magyarországon kivívták a legszebb diadalt: a szabadságot. Bármit tegyen is ezentúl a fejetlen gólem - folytatja a lap -, a magyarok győzelme tekintetében már nincs kétség. Győzött a tiszta lelkek zendülése, amely a legszebb, a legnagyobb emberi kincset vívta ki: a szabadságot és a függetlenséget.
A [kommunistákról ezt írja az Aurore]:
A kommunista rendszer tanújelét adta tehetetlenségének. Semmiféle világszemléletet nem lehet a népekre rákényszeríteni, még rendőrterrorral sem. Hiába határozza meg a diktatúra reggelenként az aznapi igazságot, és hiába próbálja sárba tiporni az emberi lelkiismeretet, millió és millió lélekben él a szabadság utáni vágy.
Eleinte azt hittük, hogy az új szovjet rendszer nem veszi át Sztálin véres örökségét. A budapesti események erre rácáfoltak. Ha valóban felépül az új szocialista világrend, ez csak a szabadságra épülhet. Az emberiség legnagyobb kincse a szabadság és a becsület. Ezt mutatta a magyarországi felkelés is. Budapesten most ez a becsület támadt szent haraggal a hazugságra, és egy kis nép megmutatta, hogyan vívja ki a szabadságát a terror ellenében. Ezeket írta vezércikkében a francia Aurore.

Nemzetközi sajtószemlét közvetítettünk. A nagy sajtóanyagra való tekintettel a nap folyamán több sajtótájékoztatóval jelentkezünk. Ez ma sorrendben a harmadik sajtószemlénk volt.
Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!