Müncheni riport

Most müncheni riportunk következik. Tudósítóink kiszálltak a város különböző pontjaira, és beszámolnak arról, mi történt München utcáin déli tizenkettőkor.

A müncheni városháza előtt állok. Szédült gyorsasággal száguldanak a gépkocsik. A milliós városnak ezen az egyik legfontosabb pontján százával vágtatnak tova az autók apró népkocsik, és súlyos, méltóságteljes Mercedesek. Hangszórós autó szirénáz végig az utcákon. Fiatal hang szólal meg. "Ma este 7 órakor München ifjúsága felvonul a Königsplatzon! Tiltakozunk a magyarországi szovjet brutalitás ellen! München népe! Ma este hét órakor a Königsplatzra! Mindenki ott legyen! Tüntetünk Magyarországért! Kövessétek az egyetemi ifjúságot! Mindenki ott legyen!". Így kiált a hang, és a gépkocsi száguld tovább. Az óriási város forgalma, mint hatalmas hömpölygő folyam. A gótikus városháza. Ó! Ugyanilyen gótikus ívek most lángokban állnak a pesti Parlamenten. A gótikus városháza feketébe öltözött. Fekete lobogókat lenget a szél, lent emberek százai állnak, nézik a fekete selyem ideges röpködését. Még 3 perc. Három perc múlva tizenkettő. Egyetlen perc alatt több száz kocsi halad el mindennap ezen a téren. Még két perc. A kék villamosok percenként húznak tova. Itt a Marienplatzon ezer és ezer embert visznek vágyaik, céljaik és gondjaik felé. Még egy perc. Fél perc. Már csak egy pillanat. Egy pillanat csak, és egyszerre elhal minden. Az emberfolyam megáll. Autók búgása elcsendesedik, villamos nem csönget, nem csörömpöl többé. Csend van. A milliós városban egyetlen hang sem hallatszik. Gyászolnak. Magyarországért. Néma csend. Most megkondul egy toronyóra. Egy, kettő, három, négy. Teljes órát jelez. Aztán más hangon, még fájdalmasabban tovább üt. Egy, kettő, öt, hét, tíz, tizenegy, tizenkettő. Déli tizenkét óra. Münchenben megáll a forgalom, a gyárak, üzemek leteszik a munkát, az autók örökké búgó lázas rohanása nincs többé. Ember, gép nem mozdul. Gyászol az egész város. A közlekedési lámpa itt a Marienplatzon zöldet mutat. Szabad az út, és senki sem indul. A rendőr áll az utca közepén és komoran bámul maga elé. Száz és száz ember áll és gyászoló arccal néz egymás szemébe. A gótikus városháza homlokzatáról suhogás hallatszik. A zászló repked, a fekete zászló. A gótikus ház szoborfigurái, amelyek máskor tizenkettőkor körtáncot lejtenek, most nem jönnek elő. Most minden áll.