Reflektor

Gallicus rovatát, a Reflektort közvetítjük.
A forradalom veszélyben! - ezt kiáltja mai Reflektorunk címe.

Szignál

Hadd ismételjük meg önmagunkat, helyesebben hadd ismételjük meg Tacitust, aki odavágta Hannibálnak: "Vinceres scis Hannibal, sed victoria uti nescis! Győzni tudsz Hannibál, de a győzelmet kihasználni nem tudod!" A magyar nemzet, miután ezer és százezer Hannibálja támadt, miután megvívta nem a magyar történelem, de az egész emberiség történelmének leghősiesebb, már szinte nem is valószerű szabadságharcát, miután puszta marokkal rákényszerítette a párthatalmat, e hatalom talpig fegyveres kötelékeit, és talpig páncélos ázsiai légióit a meghódolással felérő tűzszüntetési rendelet kibocsátására. Szóval miután fegyverrel a kezében győzött, elérkezett a tacitusi pontig: meg kell nyernie a békét is, meg kell nyernie, mert ha nem, elveszít mindent! Mégpedig nem holnapután és nem holnap, hanem ma kell megnyernie, ebben a pillanatban, amíg a fegyver a kezében van. Mert csak ezzel a fegyverrel nyerheti meg. A fegyver nélkül elveszíti. Kikerülhetetlenül, bizonyosan.

Mert tekintsük csak! Gondolkozzunk el azon, miért hajtott térdet a párthatalom és miért hátráltak meg az ázsiai rohamcsapatok? Nem azért, mintha a magyar szabadság, függetlenség, igazság, a magyar népi szuverenitás szent eszméi hirtelenében áthatották volna kebelüket, mintha a vörös Sínai-hegy sztálini csipkebokrából lángnyelvekkel előtört volna a magyar Ige és megvilágosította lelkiismeretüket. Nem, nem ezért! Hanem azért, mert a hon legjobbjai ott állottak a barikádokon, mert minden vértanú helyébe tíz új vértanú támadt, mert a proletariátus felsorakozott a véres arcvonal mögé és sztrájkjával megdermesztette a nemzeti életet, mert az egységes nép hajlíthatatlan öntudata nem tört meg: szabadon élni, vagy meghalni! A forradalom győzelmét fegyverrel vívta ki. Ha ez a fegyver nem lett volna, akkor azok a sátáni erők, amelyek a szabadságáért küzdő népre szabadították a zsoldosokat, amelyek nem haboztak még asszonyi és gyermeki életeket is vérbe fojtani, irgalmatlanul sírba döntötték volna a felkelő nemzetet.

De hát nem bírtak vele! Nem bírtak vele a torlaszokon. Nem bírhattak vele, mert semmi sem rettentette meg, nem tette le és nem adta ki fegyverét. Most, amikor elérkeztünk a szabadságharc második fázisához, amelyben ki kell aknázni a katonai diadalt, amelyben meg kell nyerni a békét, vagyis a szabadságot és a népuralmat, a szovjet szuronyok védelmében még folyton országló önkényuralom ismét a fegyvereket akarja. A diadalmas fegyvereket. Mert ha megkapja, ha sikerül megkapnia, az a diadal, amely most a nemzeté, ismét az övé lesz. Itt dől el, ezen a ponton és azonnal, a szabadságharc értelme és sikere: kinél maradnak a fegyverek? Ha a győzedelmes forradalom kezében, akkor a magyar nép győzött és felszabadult. Ha a legyőzött tiránnia kaparintja meg, akkor eljátszottuk mártírjaink véráldozatát.

A latinoknak volt egy politikai műszavuk. Így hangzott: "Larvati prodeunt! Álcázva közelednek!" Azokra értették, azokra a poltronokra, akik be akartak furakodni a hősök soraiba, hogy megbontsák egységüket, félrevezessék őket, és így meghamisítsák, lejtőre juttassák céljaikat. Ez a kísérlet a larvati prodeunt, az álcázva közeledők kísérlete pereg most a győztes szabadságharcosokkal kapcsolatban. Mi is szemléltethetné arcpirítóbban ezt a taktikát, minthogy a Szabad Nép, értsük meg jól, a Szabad Nép ma már Kossuth- címerrel jelent meg! A budapesti Pravda Kossuth szent jelvénye alatt! Ez a Pravda, tragédiánk Kossuth-címeres pártközlönye megad mindent, mi szem-szájnak ingere. Nem is a nép nyerte meg a szabadságharcot, hanem ő nyerte meg.

Szabadság, függetlenség, szuverenitás, jogrend, személyi méltóság, amit akarsz, és amiért véreztél! Ő kínálja, Kossuth nevében és két marokkal. Csak egyet kér ennek fejében. Egyetlenegy valamit, egy egészen jelentéktelen, picurka ellen-szívességet. Annyit csupán, hogy szolgáltasd be a fegyveredet, honfiú! Vagy ha nem szolgáltatnád be, csatlakozz a kormányzati karhatalomhoz. Hiszen úgyis győztél! Vagy hogy szó szerint idézzük őket: "szabadságharcodban kivívtad a végdiadalt!"

Íme, elérkeztünk a tacitusi ponthoz. Ahol eldől minden. Mert a magyar nép kivívta ugyan a diadalt, a világtörténelemben páratlan diadalt vívott ki, de ez a diadal nem a végdiadal. A végdiadal az lesz, amikor majd a haza földjén nem tapos idegen csizma. Tehát helyreáll külső függetlenségünk. És amikor a nemzet szabad választásokon, független pártokon keresztül, önállóan dönt afelől, hogy sorsa miként alakuljon, és kik által alakuljon. Ez a véggyőzelem. Ez a szabadságharc célja. Ezért harcolt a nép. Ezért haltak a vértanúk. Ezért vállalja a gyászt és a gyógyíthatatlan fájdalmat tízezernyi özvegy és árva. Nem pedig azért, hogy elhullottunk légyen a barikádokon és ugyanaz a hatalom országoljon felettünk, amely miatt, és amely által el kellett hullanunk azokon a barikádokon. Larvati prodeunt! Álcázva közelednek! Ha megittasulunk a legyőzöttek mámorától, a végső diadal megvesztegető, de hamis és perfid jelszavának mérgétől, ha félre engedjük vezettetni magunkat azáltal, hogy már be is futottunk a szabadság révébe és a Kossuth-címeres, agyon-kokárdázott, a győztes forradalommal együtt ünneplő, sőt azt túlünneplő hurrá-hazafiakat engedjük a magunk élére, az örökre elnémult mártírok helyébe, akkor a háborút megnyertük és a békét elveszítettük. Ha a diadalmas forradalom kiadja kezéből a fegyvert, mielőtt még igazi céljához érne, mielőtt a nemzet úrrá válnék saját hazájában, ha elhagyná véráztatta, szent őrhelyeit, még mielőtt a szabadság aranyára váltotta volna a vértanúk áldozatát, akkor a zsarnokság elvesztette a háborút, de megnyerte a békét. Megnyerte a nemzet szolgaságát!

Az álcázva közeledők, a Kossuth-címeresek keblükre ölelik most a barikádok ifjúságát, és azt mondják nekik, tiéd a győzelem, miénk a fegyver! Vagy ha nem, tartsd meg fegyvered, de olvadj bele államvédelmi alakulatainkba, hiszen együtt vagyunk, mindannyian a forradalom lelkes katonái vagyunk! De ez a barikád-ifjúság tudni fogja, kik beszélnek hozzá, és miért beszélnek hozzá. Tudni fogja, kik kínálják nekik azokat a vívmányokat, amelyekért ő hullatta a vérét. Már hogy a forradalom fegyverei igazodjanak a párthatalom kötelékeihez? Nem és százszor nem! Éppen fordítva! Ezek a kötelékek igazodjanak és olvadjanak bele a barikádok alakulataiba. Már amennyire a barikádok igazolni és olvadni engedik őket. A szabadságharc nem öl, nem mészárol, ez a szabadságharc csak a nép jogain őrködik. Az ő kezében maradjon tehát a fegyver, és e fegyverek fölötti rendelkezés joga. Hannibál, győzni tudsz! Magyar Hannibál, csudálatosan győztél! A magyar sors dől el azon, hogy e győzelmet a diadal után ne veszítsed el!

Szignál

Gallicus rovatát, a Reflektort közvetítettük.
Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!