Nemzetközi sajtószemle

Szignál

Nemzetközi sajtószemle következik. A magyarság szabadságharcának visszhangját ismertetjük a szabad világ közvéleményében. Ez a mai hatodik sajtószemlénk.

Szignál

Lehet, hogy amikor ezt az adásunkat hallják, az események már túlhaladtak az újságok kommentárjain. De még ebben az esetben is érdemes tudnunk, mi a véleménye a szabad világ sajtójának a magyarság hősi harcáról, mert kívülről, a világpolitikában ezekben a véleményekben nyilatkoznak meg sokszor az erők, amelyek a mi sorsunkat is jobb irányba terelhetik. Elsőnek egy kis érdekesség.
Az amerikai kommunisták lapja, a New York-i Daily Worker kénytelen véleményt nyilvánítani a szovjet csapatok magyarországi szerepléséről. Hivatkozik a francia csapatok bevetésére Algériában és az angolokéra Ciprus-szigetén, és nem felejti el megemlíteni, hogy a magyar kommunista kormány kérte a szovjet segítséget. De végül ezt írja:
Ez mind igaz, de nézetünk szerint semmivel sem teszi kevésbé sajnálatossá a szovjet csapatok felhasználását Magyarországon.

A Philadelphia Inquirer tegnapi száma vezércikket szentel a védekezésre szorult vörös birodalomnak. Többek közt a következőket állapítja meg:
Akár visszavonják a szovjet csapatokat Magyarországról, akár nem, a múlt hét kelet-európai eseményei korszakalkotó nyereséget jelentenek a szabadság számára, és messze ható következményekkel járó csapást Szovjet-Oroszország gyarmatbirodalma számára. Lengyelországban és Magyarországon nem a kommunista urak kisöprésének spontán vágya, hanem az igazi szabadság utáni vágy volt az, ami elindította a fölkeléseket. Nemcsak ebben a két országban, de a többi szovjet csatlósállamban is a szabadság szelleme lesz az, amelyik erősebbnek bizonyul majd a harcok végén. Akármilyen bizonytalanság is borul rá a hét vasfüggöny mögötti eseményeinek kimenetelére, egy tény világos: ezen a héten, az Oroszország által a második világháború vége óta felépített gyarmatbirodalom hirtelen és drasztikusan azzá változott, aminek most, pár napja látjuk. Az oroszok és híveik nem hivatkozhatnak többé a Szovjetunióra és kelet-európai csatlósaira, mint olyan népek blokkjára, amelyet a kommunizmus iránti odaadás egységbe kovácsolt. A kommunisták nem állíthatják többé, hogy a csatlós államokban ők képviselik a dolgozó osztályokat, mert épp a kommunisták, oroszok, és úgynevezett függetlenek voltak azok, akik halomra lőtték a szabadságot követelő magyar munkásokat. Ehelyett a vörös birodalom ott áll álarc nélkül, mint az erővel kényszerített brutális kolonializmus példája, amelyik abban a pillanatban darabjaira omlik, amint az erő elernyed.
A lap szerint mindezt tekintetbe véve kell nézni a Nagy Imre részéről bejelentett szovjet ajánlatot a csapatok visszavonására. Hiszen ő is kommunista, és ő hívta segítségül a szovjet csapatokat!
A Philadelphia Inquirer eztán így folytatja:
Nyilvánvaló, hogy se Gomulka, se Nagy nem képviselik azt, amit a lengyelek és a magyarok valóban akartak, amikor felkeltek a régi, Moszkvához hű rendszer ellen. Az emberek - akik neki mertek menni a tankoknak és géppuskáknak, s nagyon is sokan életükkel fizettek érte - nem a kommunista ideológia különböző fajtái között akartak választani. Az ő igazi céljuk - ez világos - az volt, hogy megszabaduljanak az elnyomás mindenféle fajtájától, és oly hosszú rabszolgaság után újra szabad emberek lehessenek. Lehet, hogy a mostani felkelések nem vezetnek ilyen messzire. De Oroszország tudja, hogy a lengyel és a magyar események nemcsak helyi jelentőségűek. Olyan erjedésről tanúskodnak, amely súlyosan érinti az egész európai orosz birodalmat. A szabadságot tíz éves kommunista uralom nem tudta elfojtani. Sőt, Európában épp most előnyomulóban van! Vannak már győzelmeik, és rámutatott arra, hogy Oroszország csak nyers erővel tudja fenntartani uralmát. Jöhetnek még vereségek, de a múlthéten a szabadság szelleme rányomta ősi és eltörölhetetlen jegyét a mai idők történetére.

Az Egyesült Államok egyik legnagyobb napilapja, a New York Times mai vezércikke felteszi a kérdést: fordulóponton van-e a magyarok hősi szabadságharca? Először a budapesti rádió bejelentését idézi, amely szerint a magyar kormány hozzájárult, hogy a szovjet csapatok beavatkozásának ügyét a Biztonsági Tanács tárgyalja. Ezzel elvesztette lába alól a talajt a magyar unó-képviselő, aki tiltakozott ellene, és éppen úgy a szovjet delegátus is. Aztán a Szabad Népnek a Pravdával vitázó cikkére hivatkozik, és ezt írja:
Abban egyet értünk a Szabad Néppel, hogy a magyar nép szabad és független Magyarországot akar.
Végül örömmel fogadja az ÁVO feloszlatásának a hírét. De e jó hírekkel szemben óvatosságra int:
A dolognak másik oldala is van, amelyek elővigyázatosságra és óvatosságra intenek. Nagy Imre miniszterelnök vasárnap még feltétel nélkül megígérte, hogy a szovjet csapatok elhagyják Budapestet. Tegnap már ahhoz a feltételhez kötötte, hogy a felkelők tegyék le fegyvereiket. De a hazafiak kezében lévő fegyverek az egyetlen biztosíték arra, hogy a kormány esetleg meg is tartja bőkezű ígéreteit. Ha a fegyvereket egyszer letették, újra kezdődhet a terror. Annak is megvan bizonyára a maga oka, hogy miért hangzik fel hirtelen két olyan különböző oldalról, mint a New York-i Daily Workertől, és Titótól a kommunisták kiáltása, hogy legyen már vége a vérontásnak. Miért hallgattak ezek a hangok, mialatt a szovjet csapatok halomra géppuskáztak tehetetlen férfiakat, asszonyokat és gyerekeket Budapest utcáin? Miért szólaltak meg csak akkor, amikor nyilvánvaló lett, hogy a forradalom oldalán áll a magyar nép óriási többsége, és hogy a harcot csak a szovjet hadsereg nagy méretű és átfogó katonai akciója tudná befejezni. Ezt az álszent és szemforgató felhívást most nyilván csakis az a kommunista félelem diktálja, hogy ha a felkelés folytatódik, Magyarországon vége lesz a kommunizmusnak, vagy pedig a szovjet hadseregnek olyan véres mészárlást kell rendeznie, amely egyszer s mindenkorra megbélyegzi a Szovjetuniót, mint koloniális elnyomó hatalmat.
A New York Times aztán így fejezi be vezércikkét:
Megvan a mód a vérontás beszüntetésére. Méghozzá egyszerű, nem bonyolult, és világos. Tegyetek eleget a magyar követeléseknek! Vonjátok vissza az idegen és gyűlölt hadsereget Magyarország földjéről, hogy a magyar nép maga vehesse kezébe sorsát. Gondoskodjatok róla, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete előkészítsen egy valóban szabad magyar választást, amelyben ez a derék nép maga dönthessen sorsáról! Ha a forradalom úgy végződik, hogy ezeknek a minimális követeléseknek akármelyikét nem teljesítik, a magyar nép előtt megint az a lehetőség áll, hogy minden áldozata és hősiessége hiábavaló volt. A magyarok az idegen elnyomó ellen a nemzeti függetlenség és szabadság nevében keltek fegyverre. Ezeket a fegyvereket csak akkor tehetik le, ha nemzeti függetlenségük és szabadságuk már biztosítva van.

Szignál

Nemzetközi sajtószemlénket közvetítettük. Amerikai lapok kommentárjait ismertettük a magyarság szabadságharcáról.
Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!

Szünetjel