Nyugati lapszemle

Nyugati lapszemlénk következik.

Szignál

Kedves Hallgatóink! Ma párizsi tudósítónk számol be Önöknek arról, mit is ír a párizsi Le Figaro a világ dolgairól, a francia problémákról és az élet kicsiny és nagy eseményeiről. Böngésszék végig most tudósítónkkal együtt a híres, félmillió példányban megjelenő lap hasábjait.

A lengyelországi eseményekről érkező jelentések és kommentárok ma reggel a Figaro első oldalának több mint felét töltik ki. A lap a következő, vastagon szedett összefoglaló cím alatt ismerteti a lengyel helyzet legújabb fejleményeit:

Drámai napok Varsóban!

A nemzetközi híreknek szentelt oldal úgyszólván kizárólag a lengyel eseményekkel foglalkozik. A Figaro külpolitikai kommentárja szerint Lengyelország és a Szovjetunió között valóságos erőpróba és mérkőzés folyik. Hruscsovék Varsóban vereséget szenvedtek. Kérdés azonban, hogy ez a vereség végérvényes-e? A kommentár konklúziója az, hogy a most elkövetkező napok mindenesetre súlyos következményekkel lesznek terhesek. A lap New York-i tudósítója a következőket jelenti a lengyel kérdésről.

Az amerikai megfigyelők érdeklődésének középpontjában a lengyel hadsereg sorsa áll. A washingtoni külügyminisztériumban úgy tudják, hogy számos lengyel üzemben antisztálinista munkásőrségeket szerveztek meg. Ezzel egy időben előkészületek folynának, hogy az egész hadsereget a Gomulkához hű tisztek kezére játsszák. A New York Times Varsóból úgy értesült, hogy Stettin közelében egy lengyel földre hatoló szovjet ezred a lengyel határőrség fegyveres ellenállásába ütközött.

A lengyel hírek után most átolvasom a Figaro első oldalának szokásos politikai cikkét, amelyet ezúttal Francois-Poncet nagykövet, a Francia Akadémia tagja írt. A kiváló közíró cikkének ezt a nem éppen újszerű, de azért jelentős címet adta: A Szovjetunió Nyugat ellen. Hallgassák meg Francois-Poncet fejtegetéseit, amelyben a nyugati diplomáciához intézett komoly, sőt tragikus figyelmeztetés rejlik.

Hogyan hihetne valaki a szovjet kormány őszinteségében, a békés együttélésre irányuló szándékaiban, a nemzetközi megenyhülést hangoztató frázisaiban? Hiszen Moszkva mindenkor és minden körülmények között Nyugat-Európa ellenségeként lép fel. Felmérhetetlen jelentőségű történelmi esemény az, hogy a Szovjetuniónak sikerült megvetnie a lábát a Földközi-tenger medencéjében. És egyenesen elképesztő, hogy a nyugati hatalmakat ez az esemény mennyire hidegen hagyta.
A Szovjetunió, amelynek keze nyilvánvalóan benne van az észak-afrikai zavargásokban, jelenleg voltaképpen egy félelmetes bekerítő mozdulatot hajt végre Nyugat védelmi rendszere körül. Egyben pedig teljes mértékben kihasználja saját hódító céljaira azt a gyűlöletet, amelyet az arab muzulmán világ a keresztény Európával szemben érez, és amely a közel-keleti államok legfőbb összekötő kapcsát alkotja.
Távol-Keleten a kommunizmus ugyanúgy az Európa-ellenes érzelmeket táplálja. A legutóbbi hongkongi események után senki sem ringathatja magát ábrándokba eziránt. Az európai fehér ember iránt érzett gyűlölet, amelyet a Szovjetunió oktalanul ébren tart és táplál, és amelynek egy napon talán ő maga is áldozatul fog esni, ez a gyűlölet napról napra fokozottabb mértékben válik az ázsiai népek összetartó cementjévé. Végül is fel kellene nyílniuk a szemeknek. Meg kellene látnunk, hogy ma már magában az ENSZ-ben is egy Európa-ellenes tömb működik, amely módszeresen szembehelyezkedik Nyugattal, és minden alkalommal kidomborítja egységét.
Európa pedig mit tesz ezalatt? Tanúbizonyságát szolgáltatja annak, hogy képtelen összefogni, és nem tudja megteremteni egységét. Európa továbbra is az Atlanti Szervezet, a Nyugat-Európai Unió és az Európa Tanács között ingadozik. Félénk és határozatlan magatartása azt bizonyítja, hogy nem tud a valóságok talajára helyezkedni. És ezen az ingadozó, minden oldalról fenyegetett Európán belül Franciaország még külön is a belső meghasonulás látványát nyújtja. A radikális pártban beállott legújabb szakadás siralmas látványa sajnos nagyon is igazolja állításunkat.

Mivel Francois-Poncet cikkét a radikális párt belső meghasonlására tett utalással zárta le, most mindjárt átfordítok a Figaro belpolitikai oldalára, hogy világosabb képet kapjak a francia politikai életnek erről a fontos eseményéről. A lap már egyik minapi számában részletesen beszámolt arról, hogy a radikál-szocialista párt lyoni országos értekezletén a mérsékelt és nemzeti érzelmű kisebbség szembehelyezkedett Mendes France személyi diktatúrájával és defetista algíri politikájával. A párton belül formális szakadás ment végbe, a Figaro ma a következőket jelenti az új radikál-szocialista párt megalakulásáról.

Az új párt most tartotta meg hivatalos alakuló ülését. A képviselőházban egyelőre 15 tagja van, míg a Mendes France-féle csoporthoz ma 45 képviselő tartozik. Elnökké Tony-Révillon képviselőt választották meg. Az ülésen manifesztumot fogadtak el, amelynek hosszú szövegéből kiemeljük a következő fontosabb pontokat.
Azért váltunk ki a párt keretei közül, mert ebben a pártban, amely hajdan a szabadság, a türelmesség és a szívélyesség fellegvára volt, a légkör számunkra elviselhetetlenné vált. A személyi kultusz, amely más országokban megszűnőben van, ebben a pártban mindennap hivalkodóbban érvényesült.

A manifesztumnak ez a megjegyzése nyilvánvalóan Mendes France-ra, a párt mindenható és ellentmondást nem tűrő vezérére vonatkozik. A manifesztum így folytatja.

Azok a totalitárius módszerek, amelyeknek révén a párt vezére a hatalmat megszerezte, ma már szinte szabályszerűen nyernek alkalmazást. Mindenkinek meg kell hajolni a főnök akarata előtt. Aki egyéni véleményen van, aki gondolkozik, az tüstént gyanússá és bűnössé válik. Hova vezet mindez bennünket? Nyilván egyetlen ember pártjához és a kommunizmussal határos progresszista politikához. Mi továbbra is radikálisok maradunk, küzdeni fogunk a társadalmi haladásért, de szembefordulunk mindennemű totalitárius és személyi diktatúrával.

A Mendes France ellen fellázadt radikálisok elhatározták, hogy új pártjukat Radikál-szocialista Pártnak fogják elnevezni. De a Mendes France-féle eredeti pártot szintén így nevezik. Mendes France ezért bírósági úton panaszt emelt az új párt ellen, az elnevezés jogtalan használata címén. A beadvány szerint ez a név a Mendes France-féle párt kizárólagos tulajdonát képezi.

Végül még hozzáfűzzük, hogy a Figaro a radikálisok forradalmáról érdekes belföldi lapszemlét közöl. A kommunista lapok melegen ünneplik Mendes France-t, akiben egy jövőbeli szövetségest vélnek felfedezni. A szocialista sajtó viszont élesen bírálja Mendes France egész magatartását, főleg pedig az algíri kérdésben folytatott nemzetellenes politikáját.

De itt az ideje, hogy egy rövid pillantást vessünk a színház és mozi világából érkező hírekre is. A Figaro közli, hogy holnap, október 24-én mutatják be a Comédie Francaise-ben Henry de Montherlant új darabját, amelynek címe: Brocéliande. A lap színházi rovatvezetője a küszöbön álló bemutatóval kapcsolatban a következőket írja.

Montherlant új darabjának hőse egy modern Don Quijote, aki a polgári életben minisztériumi tisztviselő. Az illusztris szerző, mint ismeretes, Port Royal című legutolsó darabjának bemutatója alkalmával szinte hivatalos formában közölte a sajtóval, hogy életében soha többé színdarabot nem fog írni. Tegnap viszont Montherlant szükségét érezte, hogy a közönség előtt következetlenségéért kimentse magát. Sajtóértekezletet tartott, amelyen kissé tréfás hangnemben bocsánatot kért a francia közönségtől, amiért ígéretét megszegve újabb darabot írt. Hozzátette, hogy holnap színre kerülő műve a vidám látszat ellenére igen szomorú darab. Ennél szomorúbb színművet eddig még nem is írtam - tette hozzá Montherlant.
A Brocéliande-dal egyidőben a Comédie Francaise műsorára tűzte Jules Romaine Amédée című új egyfelvonásosát is. A két darab együtt fog menni. Romaine csak annyit mondott egyfelvonásosáról, hogy abba sok dolgot zsúfolt ugyan össze, de azért a darab semmi fejtörést sem fog okozni a nézőközönségnek.

A filmrovatban a lap vezető helyen közli a Force Ouvriere nevű szocialista szakszervezet titkárának, Le Bourre-nak nyílt levelét. A szakszervezeti vezér ezen az úton emelt tiltakozást a legutóbb megkötött francia-szovjet filmegyezmény ellen. Levelében a következőket írja:

Az egyezmény teljesen szabaddá teszi a szovjet filmeknek Franciaországba és a Francia Unió államaiba való bevételét. A kontingentálást megszüntettük. Ezzel szemben azonban a Szovjetunió az egyezményben a francia filmeknek nem biztosít hasonló szabad bevitelt. Emellett az egyezmény a rövidfilmekre is kiterjed, és ez annyit jelent, hogy a Szovjetunió a jövőben szabadon áraszthatja el Franciaországot a kommunista propagandát szolgáló orosz híradókkal és ismeretterjesztő filmekkel. Így aztán tetszése szerint folytathatja ifjúságunk megmételyezését. Tiltakozni kell ezek ellen a veszélyes intézkedések ellen. Nem hisszük, hogy Mollet miniszterelnök és Pineau külügyminiszter helyeselné az egyezmény fent említett pontjait.

Befejezésül átfutom még a Figaro londoni filmtudósítójának rövid jelentését.

Londoni színházi körökben úgy tudják, hogy Ustinov, a híres filmrendező, színész és író megkezdte Majakovszkij Poloska című darabjának angol színre való alkalmazását. Ez a színmű a sztálinista rendszer szatíráját tartalmazza. A húszas években bemutatták ugyan Moszkvában, de Sztálin parancsára hamarosan levették a műsorról. Majakovszkij maga kevéssel utóbb öngyilkos lett. A darabot Moszkvában nemrégiben ismét bemutatták, éspedig nagy sikerrel. A szovjet kormány ezúttal nem avatkozott be a dologba. Az angol közönség, érdeklődéssel várja a Majakovszkij-darab bemutatóját.

Szignál

Kedves Hallgatóink, párizsi munkatársunk ismertette a Le Figaro című francia napilapot. Holnap nyugati lapszemlénk keretei között ugyanebben az órában a New York Times című amerikai napilapot ismertetjük.

Szignál

Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!