A magyar falvak népéhez!

Magyar falvak népe! Most Zoltán Károly beszél. A két fronton a fegyverek erejével és a társadalmi segítés eszközeivel küzdő nép harci egységéről.

Paraszt Testvéreim! Sorsdöntő órák ezek. Közeli és távoli jövőtök forog kockán. Most mindenkinek tudnia kell, hol a helye és mi a kötelessége. Akiknek kezébe fegyver jutott, a legnehezebb feladatot vállalják. A Ti fiaitok, a falu küldöttei is ott vannak a szabadságért harcoló forradalmi alakulatok és csoportok kötelékeiben. Fegyverrel a kezükben életük kockáztatásával harcolnak az egész ország függetlenségéért, minden lakójának szabadságáért. De óriási azoknak a tábora, akiknek nem jutott fegyver. Akik lélegzetvisszafojtva, szorongó szívvel figyelik, várják a jelentéseket és mérlegelik a helyzetet. Ezekben az órákban azonban, nem elég a tétlen szolidaritás! Nem elég az aggódó együttérzés! Ti legalább részt tudtok venni ebben a hősies, történelmi jelentőségű küzdelemben azzal, hogy szomjukat, éhségüket csillapítjátok, vérző sebeiket gyógyítjátok, elcsigázott testüket oltalmazzátok, menedéket nyújtotok a rászorulóknak. Ez a parancsa ezeknek a súlyos, áldozatos óráknak. Legyen hát minden falu, legyen minden város a testvéri segítés, a minden áldozatra kész szeretet bevehetetlen erődje! Asszonyok, férfiak! Városok és falvak apraja, nagyja! Emlékezzetek a török idők mindenre kész végvári harcosaira! Az ő szellemük, az ő példájuk ereje fűtse szíveteket a segítésben. Nyissátok meg egy-egy falu, vagy város gazdasági tartalékait, egy-egy ház rejtekeit a szabadság hős harcosai előtt. Ti pedig, akik a rádiók mellett ültök és tájékoztatjátok azokat, akikre a rendkívüli körülmények ma más feladatot hárítottak, ne hagyjátok magatokat megzavarni, félrevezetni a továbbra is szovjet karhatalomra támaszkodó kormány félrevezető közléseitől. A harc méretei sokkal nagyobbak és súlyosabbak, mint a budapesti rádió hírei sejtetni engedik. Rengeteg katona, harcos és áldozat szorul segítésre, kézzel fogható támogatásra. Ennek a kézzel fogható harci támogatásnak azonban, gyakorlati értékén túl messzemenő jelentősége van. Gondolnunk kell ma már arra is, hogyha a fegyveres küzdelem véget ér, talán más eszközökkel, de a harcolók élet-halál közösségének erejével kell folytatni a küzdelmet tovább. Akármilyen kormány jön, programjából, ígéreteiből annyi fog megvalósulni, amennyit ti magatok hajtotok végre. Erre mutat az a körülmény is, hogy az új kormány elnöke továbbra is Nagy Imre és tagjai többségükben régen leszerepelt, kompromittált kommunisták. Még messze vagyunk a végső kibontakozástól. Az egész ország kemény, harcos szellemű összefogására van szükség továbbra is. Legyen ennek kézzel fogható, látható jele az a minden akadályt elsöprő gyakorlati értékű segítség, amelyet a fegyvertelen lakosság nyújt az érte harcoló szabadsághősöknek. Jól tudjuk, hogy ez a kérésünk, emlékeztetésünk csaknem felesleges. Az elmúlt esztendők során a könyörtelen deportálások idején, a falvak népe megmutatta nemes lelkületét, áldozatkészségének határt nem ismerő mértékét. Most arról van szó csupán, hogy ma nem csak egy-egy község lakóinak jut ez a kötelességszerű feladat. A küzdelem kiterjed az ország egész területére, tehát az ország minden lakójához szól a testvéri kérés. A társadalmi összefogás kemény, harcos szellemű megnyilatkozására van szükség. Segítsünk szenvedő, vérző honfitársainkon, testvéreinken úgy, ahogy tudunk, ahogy lehet!

Falvak népe! Zoltán Károly beszélt a fegyverek erejével és a társadalmi segítés eszközeivel küzdő nép harci egységéről. Segítsétek a ti szabadságotokért is küzdő fegyveres alakulatokat!
Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja.