Rendkívüli munkásműsor

A magyar munkássághoz szóló rendkívüli műsorunk következik. Molnár József arról beszél, hogyan támogathatja a fegyvertelen munkásság az ország szabadságáért és függetlenségéért harcoló szabadságharcosokat.

Magyar munkások! Ötödik napja tart a küzdelem az orosz Góliát és a magyar Dávid között. A nap megáll az égen csodálni a kis magyar nép rendíthetetlen bátorságát, hősi helytállását. Ezekben a legdrámaibb órákban a kormány és a párt vezetői testvérharcról, önmagunkon ejtett sebekről beszélnek. Úgy akarják feltüntetni a nagy szabadságharcunkat, mintha egy most már demokratikus kormányzat és ellenforradalmi erők között dúlna a harc. Ti nagyon jól tudjátok, hogy ez a harc nem testvérharc, hanem magyar szabadságharcosok küzdelme az országot, a népet és a magyar munkásságot elnyomó orosz birodalom könyékig véres katonáival. A magyar nép mindaddig nem érzi magát függetlennek, demokratikus vágyai beteljesülését mindaddig nem látja biztosítva, amíg orosz csizmák szentségtelenítik meg a hősök vérével áztatott drága magyar földet. Ez a magyarázata annak, hogy munkások, munkásifjak, munkáslányok ezrei még ma is együtt harcolnak az egész magyar nemzettel, az idegen hatalom tankjai, ágyúi és géppuskái ellen.
Az új vezetőknek, akik a szovjet hadsereget rászabadították a szabadságáért halált megvető bátorsággal küzdő magyar népre, nincs már semmi támaszuk a magyar népben. Azt a népszerűséget, amelyet Rákosi önkénye elleni magatartásukkal, az elmúlt években elszenvedett üldöztetésükkel kivívtak maguknak, órák alatt eljátszották. Most azt a látszatot akarják kelteni, hogy a magyar munkásság zöme mögöttük áll, a magyar munkásság követi azt a pártot, amely tíz esztendő alatt jobban tönkretette az országot, mint a tatárdúlás és a török hódoltság. E mögé a párt mögé szeretnék felsorakoztatni a magyar munkásságot, és a magyar dolgozók segítségével szeretnék megmenteni annak a pártnak az egyeduralmát, amelynek a jelen pillanatban talán vezetői még vannak, de tagjai már nincsenek. Ezért a fegyvertelen munkásokkal munkástanácsokat és forradalmi tanácsokat alakíttatnak. Ezeknek a munkástanácsoknak csak látszólagos feladatuk az üzemek épségben tartása, az ipari centrumokban a rend megőrzése. Valóságos céljuk az, hogy a tömegek támogatását elveszített párt és kormány ezekre hivatkozva azt a látszatot kelthesse, hogy a munkásság nem a szabadságharcosok oldalán, hanem a vérengző szovjet csapatokat a magyar népre szabadító kommunista párt mögött áll.
Magyar munkások! Az elmúlt napok eseményei a napnál világosabban bebizonyították, hogy a munkásság a szabadságharcosok oldalán van. Dicső nemzeti szabadságharcunk meg sem indulhatott volna, ha a milliós munkástömegek már az első órákban nem csatlakoztak volna a fiatalság megmozdulásához, ha a magyar munkásság nem ragadott volna fegyvert az első orosz tank megjelenésére. Az ifjúság hívására a magyar munkásság azzal felelt, hogy feszítővasakkal, kalapácsokkal, sokszor csak puszta kézzel rohant rá népünk és nemzetünk szabadságát letiporni akaró szovjet tankokra. Ez a harc már ötödik napja tart, és a kormány mindenféle kétségbeesett felhívása, amnesztiarendelete ellenére sem ért véget. A magyar munkásság egy része fegyverrel a kézben harcol még ma is, a másik része pedig fegyvertelenül, általános sztrájkkal, és minden lehető eszközzel támogatja nemzetünk függetlenségéért és szabadságáért folytatott harcunkat. A munkástömegektől elszakadt kormány és pártvezetőség most megpróbálná félrevezetni a fegyvertelen dolgozókat, a mesterségesen létrehozott munkástanácsokkal táviratokat írat magának, mint annak idején Rákosi. A fegyvertelen munkásságot a szabadságunkra törő szovjet zsarnokok oldalára szeretné állítani a munkástanácsok segítségével. A munkásság azonban nagyon jól tudja, hogy mindaddig, amíg a szovjet megszálló erőkkel szabadságharcosaink élethalálharcot vívnak, addig a jelenlegi kormány támogatása egyet jelent a szovjet gyilkosok támogatásával, a nemzet hősi szabadságharcának elárulásával. Ezért a megalakult és megalakulóban lévő munkástanácsok nem bízhatnak az új vezetés ígéreteiben, ha pár nappal ezelőtt mégolyan népszerűek is voltak a munkásság körében. Az ígéretek beváltására ugyanis mindaddig semmi garancia sincs, amíg a szovjet csapatok szabadon garázdálkodhatnak az országban, amíg az új vezetőség a véres szovjet szuronyokra támaszkodik, vagy a szovjet csapatok támogatását igénybe veszi.
Az ország népe ezért csak abban az esetben fogadja helyesléssel a munkástanácsok és forradalmi tanácsok megalakulását, ha ezek a harcok idején semmi körülmények között sem hajlandók támogatni a hatalmát és népszerűségét elvesztett új kormányzatot. A munkástanácsoknak a magyar nép és a harcoló magyar munkások oldalán a helye. A fegyvertelen munkások kezében is óriási hatalom van. Egyrészt segítséget nyújthatnak a szabadságharcosoknak, másrészt pedig kényszeríthetik a kormányzatot arra, hogy a szabadságunkért, a munkásság szabadságáért is harcoló magyar nemzet követeléseit elfogadja. A legelső követelés az, hogy az orosz csapatok azonnal szüntessék be a magyar nép további gyilkolását, és vonuljanak vissza állomáshelyeikre. A magyar kormány ezután tegyen ígéretet arra, hogy nem ismeri el a kommunista párt úgynevezett vezető szerepét, hanem a rend, a nyugalom és béke helyreállta után szabad választásokat tartanak, amelyen a magyar nép vágyait, szándékait kifejező demokratikus pártok, a szabadságharcosok eszméit valóra váltó pártok indulhatnak. Az a kormánylista, amelyet ma 11 óra után nyilvánosságra hoztak, semmiképpen sem fejezi ki a magyar nép akaratát. Csergő, Kossa, Kiss Árpád mögött nem állanak a magyar munkások. Az elmúlt történelmi napokban a magyar munkásság nem azért ragadott fegyvert, hogy ezek és az ezekhez hasonló munkásárulók kerüljenek be a kormányba. Ellenkezőleg, a magyar munkásság azt akarta és azt akarja, hogy mindazokat vonják felelősségre, akik az elmúlt években megnyomorították a magyar dolgozókat, akik hozzájárultak Rákosi önkényéhez, akik támogatták Rákosi munkásellenes politikáját, és akik végső soron okozói voltak a magyar munkásság nyomorának. A magyar munkásság nem támogathatja azokat, akiknek akár mint vezető politikusoknak, akár pedig mint országgyűlési képviselőknek részük volt annak a gyalázatos Varsói Szerződésnek aláírásában és elfogadásában, amelynek alapján a szovjet csapatok beavatkozhattak belügyeinkbe, és amelyre való hivatkozással még ezekben az órákban is gyilkolják a magyart.
A fegyvertelen munkásság tehát nem elégszik meg az eddig végrehajtott személyi változtatásokkal és az eddig bejelentett reformokkal, hanem szabadságharcosaink nagy célját támogatja, a teljesen szabad, független, demokratikus Magyarországot, amelyben felelősségre vonás jár mindazoknak, akik akár az elmúlt években, akár pedig ezekben a történelmi napokban szembefordultak a nemzet megmásíthatatlan akaratával. A munkástanácsok, forradalmi tanácsok fegyvertelenül is harcolhatnak és harcolnak is a nemzet függetlensége, a népszabadság ügyéért azzal, hogy az eddigi változtatásokat nem fogadják el, és minden erejükkel támogatják szabadságharcosaink küzdelmét és követeléseit.

Molnár József beszélt a munkás- és forradalmi tanácsokról.
Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!