Nemzetközi sajtószemle

Szignál

Nemzetközi sajtószemle következik. A magyarság szabadságharcának világvisszhangját ismertetjük. Tekintettel az óriási anyagra, a nap folyamán több ízben tájékoztatjuk hallgatóinkat a nyugati lapok kommentárjairól. Ez ma a negyedik sajtótájékoztatónk.

Szignál

A magyar ügyet még az Izrael-egyiptomi konfliktus drámai fejleményei sem tudták leszorítani a nagy nyugatnémet lapok első oldaláról.
A Die Welt, a német nehézipar-vidék nemzetközi tekintélyű lapja vezércikkében a magyar szabadságharcot az egész emberiség ügyének tekinti, és felelősségre vonja Nehrut, hogy miért nem foglalt eddig állást. A lap többek közt a következőket írja:
A magyarországi események nemcsak a politikát érintik. Messze kihatnak az erkölcs és az emberiesség területére, és mélyen megindítják a Magyarországon kívül élőket. A világszerte megnyilvánuló hatalmas önkéntes segítőkészség mutatja, hogy mennyire mély emberi részvétet tanúsítanak mindenütt a magyarok iránt. Épp, mert mindebben az erkölcsiségnek és emberiességnek is oly nagy része van, a lélegzetvisszafojtva figyelő nézők lelkében olyan érzések támadnak, és olyan dolgok történnek, amelyeket nem lehet könnyen elfelejteni. Evvel számolni kell a politikának is. Egyetlen szovjet katona sem irigylésre méltó, aki ma egy orosz páncélosban ül és senki sem irigyli a szovjet politikust, aki egyszer majd vissza akar térni a mosolypolitikájához.
A lap azután emlékeztet arra, hogy a világ eddig sokszor hallotta, és többnyire helyesléssel hallgatta Nehru szavát, aki a hatalmi politikával szemben az erkölcs és az emberiesség elveire hivatkozott. Aztán így végzi be cikkét:
Szívesen hallottuk volna ennek az államférfinak a hangját ma is, amikor mindnyájunkat erkölcsileg és emberileg mélyen érintő dolgokról van szó. De ez a hang eddig hallgatott. Miért nem beszél ma Pandit Nehru, és miért némult el Krishna Menon? Az erkölcs mindig teljes egész és az emberiesség oszthatatlan, hogyha azt akarják, hogy kisugárzó és meggyőző ereje legyen. Ebben van épp az ereje. Szívesen hallanók Pandit Nehru hangját.

A Frankfurter Allgemeine Zeitung ugyancsak első oldalán hozza a kommentárt, amelynek címe: "Az orosz akadály"
Úgy látszik, most már csak Moszkva az egyetlen akadály a magyar forradalom győzelemre vezető útján. Mindenről lehet tárgyalni - mondják a felkelők -, amint a szovjet-oroszok páncélosai kivonultak Budapestről és Magyarországról. A forradalmárok úgy vélik, hogy politikai céljaikat már majdnem egészen elérték, az egypártrendszer megszüntetését, szabad választások és mélyreható gazdasági reformok ígéretét. A felkelők bizalmatlanságát csak a szovjet kivonulása oszlathatja el. Ezért nem sikerült őket üres ígéretekkel léprecsalni. Sepilov és Zsukov az orosz beavatkozást a magyar kormány kérésével és a varsói paktum szellemével indokolták. Bölcsen óvakodtak a paktum szavaira hivatkozni, mert az semmi alapot sem adott a lépésre. De még a paktum ily hamisan felhasznált szellemére is csak addig támaszkodhatnak, amíg Nagy Imre kormánya kívánja.
A lap aztán megállapítja, hogy midőn a kormány elfogadta a felkelők leglényegesebb követeléseit, az oroszoknak nincs többé ürügyük Magyarország megszállására.
Az oroszoknak ebből most le kellene vonniuk a konzekvenciát. Ez kényes helyzet egy olyan hatalom számára, amely, mint a szovjet, a szerződéses jogokkal takarózik. Ugyanis most azoknál a népeknél is elveszítheti jó hírét, amelyek eddig a kolonializmust egyedül a nyugati világ termékének tartották. A szovjet kormánynak választania kell: vagy ezeknél a nemzeteknél is elveszíti hitelét, vagy pedig lemond birodalmának egyik előteréről, amelynek értéke ezekben a napokban rendkívül kérdésessé vált.

A Münchner Merkur egyik legkiválóbb munkatársát küldte Bécsbe és onnan kelt mai vezércikke, amely "A szabadság jegyében" címet viseli.
Egyetlenegy héttel azután, hogy az antikommunista és a szovjetellenes tömegek váratlanul és lenyűgöző erővel felvonultak a magyar fővárosban, az időközben az egész országban fellobbant felkelés elérte az első nagy és sokat ígérő sikerét. Ugyanaz a kormány és ugyanaz a Politbüró, amely felhatalmazta a szovjet katonákat, hogy lőjenek a felzúdult népre, és leírhatatlan szörnyűségeket kövessenek el, tegnap a rádióban kihirdette, hogy elfogadja a nemzeti felkelés fő követelését: Magyarország visszatérését a szabadságba.
A vezércikk aztán áttekinti az utolsó napok engedményeit. A leglényegesebb kérdést így foglalja össze:
Az utóbbi napokban az egész magyar küzdelem középpontjába a szabadság, az abszolút szabadság elve került. Minden megfigyelő, aki Bécs, Győr és Budapest között összeköttetésbe került a felkelőkkel, szinte kényszerszerűen kapta a benyomást, hogy a forradalmárok nem hajlandók aprólékoskodva különbséget tenni Magyarországnak a Szovjetuniótól való függetlenítése és a belső kommunista egypártrendszertől való szabadulása között. Mi már hétfőn tudtuk, hogy a felkelők összes csoportjai mindenütt egyetértenek egyetlen fő követelésben: Szabad választásokat! A Politbüró és Nagy Imre kormányának engedékenysége most megmutatta, hogy a rendszer megszorult vezetőinek is fel kellett adni a reményt, hogy a felkelés ebben a lényeges kérdésben meghasonlik. Be kellett látniuk, hogy a hivatalos nemzeti kommunista jelszavakkal nem hathatnak a forradalmárokra. A magyarok a demokratikus szabadságot akarják. A kormánynak nem maradt más hátra, és ez jellemző a forradalom elemi erejére, mint hogy olyan engedményeket tegyen, amelyek megvalósítás esetén a kommunista rendszer harakirijét jelenthetik.
Mégis elővigyázatosnak kell lenni, jobban, mint valaha. Mert a kommunisták mesterei a színlelésnek, az áltatásnak, a hamis lobogók alatt vitorlázásnak. Szabad választások, többpártrendszer, tárgyalások Moszkvával a csapatok kivonásáról - mindezekhez a fogalmakhoz hátsó gondolatok kapcsolódhatnak, és a kommunisták értelmezésében mindent jelenthetnek, csak épp nem nemzeti és politikai szabadságot. Lehet, hogy a rendszernek az a célja, hogy látszatengedményekkel elkábítsa a fölkelést, megbénítsa a szenvedő nép mélyéből kitört forradalmi lendületet, és aztán lassanként visszaszerezze hatalmi állásait és visszavonja ígéreteit. Az olyan nem kommunisták, akik egyszer már készséges vagy passzív eszközei voltak a kommunista hatalomnak, még távolról sem jelentenek biztosítékot, hogy ezúttal a szabadság jobban érvényesül, és a legközelebbi választások Magyarországon valóban szabadok lesznek.
A felkelőknek tehát rendkívül elővigyázatosaknak kell lenniök, lábhoz tett fegyverrel egységben kell maradniok. Az egészében még áttekinthetetlen további fejlődés ideje alatt az esetleges szabad választásokig és egy igazi nemzeti kormány alakításáig az ő éberségük az egyetlen biztosítéka a most elindult folyamat folytatásának.
Az embernek valóban az is a benyomása, hogy a győri főhadiszálláson mindennek tudatában vannak, és a kormány engedményeit ugyan sikernek tekintik, de egyúttal igen nagy bizalmatlansággal veszik tudomásul. Csak ideiglenes mérleget állítanak fel, amikor egyszerűen és joggal megállapítják, hogy a kommunista kormány legújabb nyilatkozata felér a kelet-európai kommunista rendszer teljes elvi és szellemi összeomlásának beismerésével.

Kedves hallgatóink, nemzetközi sajtószemlét közvetítettünk. A magyar szabadságharc eseményeinek visszhangját ismertettük nyugatnémet lapokban. A hatalmas sajtóanyagra tekintettel a nap folyamán több sajtótájékoztatót adunk a nyugati lapok cikkeiből.
Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!

Szünetjel