Kertek alatt

Szignál

Kedves hallgatóink! Kertek alatt című programunk következik. Zoltán Károly munkatársunk Kati nénivel és Márton gazdával beszélget a falusi lakosság szociális biztonságának kérdéséről.

-Na, gyöjjön csak, gyöjjön, majd a sógorasszony elrántja a nótáját.
-Hiszen meg is húzom a fülit. Elmondta ám az uram, miket mondott. Hát mit gondol maga? Csak azért szeretem én a kenyeret itthon sütni, mert a magam lisztjét süthetem, vagy mert ez a szokás? Megálljon csak, nem kap máskor jó házi kenyeret a toros káposztához.
-Engedjenek már szóhoz jutni legalább. Úgyis tudtam, hogy baj lesz belőle, hogy én ilyeneket mondok, pedig hát csak arról beszéltem, hogy a szabad nyugati országokban bizony már régen nem sütik kemencében a kenyeret.
-De nem is esznek olyan kenyeret, mint mi.
-Ebben igaza van, na de hát én nem vitatkozni jöttem …
-Nem. De hát sógorasszony, hagyja, ne veszekedjen vele, mert mi fontos kérdéseket akarunk megtárgyalni.
-Persze, a maguk dolga mindig fontos. Na hát csak beszélgessenek.
-Na, ide hallgasson.
-Na hát.
-Hát, a múltkor elmondott néhány dolgot, hogy hogyan is gondoskodnak a szabad országok arról, hogy a parasztság jövedelme kielégítő mértékű és állandó jellegű legyen. De azt is mondotta, hogy azok csak általános jellegű intézkedések. Hát, mondjon valamit, ami, szóval gyakorlati jelentőségű.
-Nézze, végeredményben ezt a célt szolgálják nyugaton a szövetkezetek.
-Jaj, csak azokat ne emlegesse, mert nekünk már elegünk van belőlük.
-Hát, azt el is hiszem, Márton gazda, de hát azt maga is tudja, hogy tőlünk nyugatra nem olyan szövetkezetek vannak ám, mint nálunk. Ott a szövetkezeteknek az a célja, hogy a kistermelő számára biztosítsa azokat a piaci előnyöket, amelyeket egyébként csak a nagyüzem érlel.
-Hát, hiszen nálunk is ilyesmiket mondanak, hogy azért szövetkezzünk, mert a nagyüzem jobban termel.
-De én nem ezt mondtam a nyugati szövetkezetekről. Nézze, arról van szó, ha a maga gyümölcse például rosszabb minőségű, mint egy nagyüzemi alapon kezelt gyümölcsösé, vagy mondjuk a nagybirtok sertése szebb, mint amit maguk, kisgazdák tudnak tenyészteni. Akkor a maguk szövetkezetének az a feladata, hogy a maguk áruját is versenyképessé tegye.
-Na de ha egyszer a férges gyümölcsből sose lesz jó gyümölcs. A rossz fajú állatból még sose lett szép portéka.
-Igen ám, de a szövetkezet a maga férges gyümölcséből jó lekvárt, vagy esetleg gyümölcslevet tud készíteni, aztán még jobban is jár, mint aki szép gyümölcsét viszi a piacra, mert az ilyen feldolgozott áru értéke legtöbb esetben nagyobb is, mint a nyersé, tehát drágábban is lehet eladni.
-Persze ebbűl a szövetkezeti tagnak csak akkor van haszna, ha neki is jut ebből a nyereségből.
-Nos, hát a nyugati feldolgozó és értékesítő szövetkezetek ilyenek. Ott a haszon egy része valóban a tagoké. Hasonló jelentősége van a beszerző szövetkezeteknek is, ott ugyanis, ahol a szövetkezetek mellett szabad kereskedelem is van, a beszerző szövetkezetek ármérséklő szerepe óriási.
-Igen.
-A közvetítő kereskedelem kikapcsolásával és a kereskedelmi haszon egy részének visszatérítésével olcsóbbá teszik az árut.
-Hát de, ilyen kéne nekünk is.
-Aztán ott vannak a hitelszövetkezetek, amilyenek nálunk is voltak régen. De ezen kívül más szövetkezet nyugaton nincsen, vagyis nincs úgynevezett termelőszövetkezet, amely veszélyeztetné a parasztok önállóságát. Csak olyan van, amelyeknek feladata a kisgazdaságok megerősítése, önállóságának és életképességének növelése.
-Nem gondolják, hogy most már elég lenne a politikából? Annyira belemelegedtek, hogy attól tartok, még egy pohár borra sem hajlandók megszakítani a nagy beszélgetést.
-Hát, arra azért mindig kaphatók vagyunk.
-Na hát, eddig is tudtam. Na várjanak, megnézem, van-e itthon borunk.
-Csak hozza, hozza csak!
-Hozza, ide vele!

Kedves hallgatóink! Kertek alatt című programunkat hallották.

Itt a Szabad Európa Rádiója, a szabad Magyarország hangja.